Orbán Viktor Ukrajna EU-csatlakozásáról: Miért kéne másnak a rossz sorsát, mint egy rossz gúnyát, magunkra venni?

A koppenhágai informális EU csúcs után a miniszterelnök megtartotta szokásos péntek reggeli fejtágítóját a Kossuth Rádióban, ahol ezúttal is az Ukrajna - sunnyogó Tisza - anyák szja-mentessége - Brüsszel témákban mutatott irányt.

Orbán szerint az ukrajnai háború kapcsán az Európai Unión belül nem véleménykülönbség van, hiszen nem az a kérdés, ki mit gondol, hanem az, hogy ki mit akar csinálni. A többiek szerint az ukrajnai a mi háborúnk, háborúban állunk és támogatni kell Ukrajnát, küldeni kell a pénzt, fegyvert, és később talán az embert is.

Orbán szerint viszont az „európai háborús stratégia” tévedésen alapul: eszerint az oroszok hamarabb fogynak ki a gazdasági erőforrásokból (pénz), mint mi. Nem lesz pénzük fegyvereket gyártani olyan ütemben, mint most, így fel kell adni a háborús céljaikat és visszavonulnak, ekkor az ukránok képesek lesznek az ország 1/5-ét „ismét magukhoz csatolni” - ez az európai háborús terv lényege. Ennek viszont sem észbeli, sem pénzbeli alapja nincsen, ez egy délibáb. Európának nincs pénze támogatni az ukránok háborúját, véli a kormányfő.

Orbán szerint példátlan a háborúk történetében, hogy a szemben álló felek nem tárgyalnak egymással. Az amerikaiak tárgyalnak, de mi európaiak nem, pedig itt van a kontinensen a háború. Ez alapján egészen úgy tűnhetne, hogy Orbán arra utal, hogy Európa is a háborúban álló felek közé tartozik, pedig pár napja pont emiatt osztotta ki Donald Tusk lengyel miniszterelnököt az X-en.

A riporter alákérdezésére a miniszterelnök büszkén újságolta, hogy lassan többségbe kerül a véleményével, bár a színpadon egyedül áll. Egyre többen érzik úgy, hogy belesodródunk a háborúba, és előbb-utóbb jönnek haza a koporsóink, benne a fiataljainkkal. (Sajnos arról már nem szólt a fáma, hogy melyik országok véleménye közeledett Orbán Viktor véleményéhez, igaz, Szijjártó Péter sem szokta soha elmondani, milyen országok nevetik ki.)

Ráadásul a legtöbb európai országban komoly gazdasági baj van, ha a gazdasági adatokra, vagy a földbeállós repülőrajtra, vagy az összeomlófélben levő költségvetésre gondolva valakinek esetleg Magyarország jutott volna eszébe, gyorsan hessegesse el a gondolatait, természetesen Magyarországon nincs így, itt adócsökkentés és anyák szja-mentessége van, nyugaton viszont növekvő rezsi, növekvő energiaárak, gazdasági teljesítménycsökkenés. Ezért akarják a nyugati országok az oroszok pénzét elvenni, és Ukrajnának adni, mert a sajátjukból nem tudnak.

Természetesen nem lehetett kihagyni a Magyarországra leselkedő egyik legnagyobb veszéllyel, az Ukrajna esetleges EU-csatlakozásával való riogatást sem. Orbán szerint a magyar vétó megkerülésének szándéka komoly, de „vissza kell menni, mint a kezdő táncosoknak, a kályhához, a sarokba, hogy megértsük, miről van itt szó, és értsük, hol hibáztuk el a tánclépést". Mindenkinek joga van ahhoz hogy a saját népe eldöntse, akar-e egy másik néppel egy közös unióban lenni. Tehát a magyaroknak nem kell törődni azzal, hogy mit mond a másik 26 ország, csak azzal, amit mi gondolunk. Azt, hogy mit gondolunk, onnan lehet tudni, hogy megkérdezték: a magyarok nem akarnak egy Európai Unióba lenni az ukránokkal. (az új műfajként kitalált véleménynyilvánító szavazásra utalt Orbán, amit Koppenhágában már referendumnak nevezett a nemzetközi sajtónak - A szerk.).

Ezzel én mélyen egyetértek, mert hiszen ha egy szövetségi rendszerben vagy valakivel, akkor osztozol a sorsában. Ukrajna nagyon nehéz sorsú ország. Miért kéne ebben a nehéz sorsban osztozni? De miért kéne másnak a rossz sorsát, mint egy rossz gúnyát, magunkra venni? Ez egy gyerekes gondolat, romantikus filmekben szokott az ember 13-14-15 éves korában ilyet gondolni, hogy jó lenne belebújni a nehéz sorsú emberek bőrébe, meg ruhájába, és ugyanazt a nehéz sorsot viselni. De miért volna az jó, mikor megtehetjük, hogy ezt nem tetszünk? Sajnáljuk őket, együtt érzünk velük, heroikusan küzdenek. Támogassuk őket, de nem akarunk velük közös sorsot.

Az ő sorsuk az, hogy Oroszország mellett élnek, és folyamatosan háborúban vannak az oroszokkal. Ezen mi nem tudunk változtatni. Viszont ha egy szövetségi rendszerbe kerülünk az ukránokkal, akkor mi is háborúban leszünk az oroszokkal.

Szóba került az újonnan meghirdetett, brüsszeli háborús tervek elleni aláírásgyűjtés, a közmédia „riportere” - nem ezeket a szavakat használva ugyan, de - megkérdezte, miben más ezt, mint az előző ukránellenes „szavaztatás”: Nehéz ügy ez, ne sunnyogjunk, nem vagyunk Tiszások! - sóhajtott fel gondterhelten Magyarország miniszterelnöke, majd azt fejtegette, hogy a Tisza és a DK támogatja Ukrajna uniós tagságát. Ez egy folyamatos politikai harc, egy belső vita, a választásnak is ez a tétje:

Ha nemzeti kormány van, akkor nem megyünk háborúba, nem küldjük oda a pénzünket. Ha a Tisza vagy a DK alakít kormányt, amelyek brüsszelpárti kormányok, akkor megyünk háborúba, meg pénzt is küldünk oda.

És hogy mire jók ezek az aláírások? Más kormányálláspontot és más nemzeti álláspontot képviselni – állítja a miniszterelnök, rögtön tisztázva, hogy neki erre a megerősítésre nem lelkileg van szüksége, ahhoz ott van a felesége és a gyerekei, hanem politikailag.

Innen huszáros vágással áttértünk a háromgyermekes anyák adómentességére. Rövidebb okfejtés után eljutottunk oda, hogy ha nem születik elég gyerek, elfogyunk. Orbán szerint lassan tízmilliónál kevesebb magyarországi magyar van (ez már egyébként évekkel ezelőtt bekövetkezett), és minden egyes nemzedék, amelyben kevesebb gyermek születik mint amennyien meghalnak, életveszély.

Nyugaton persze más megoldást találtak, behozzák a migránsokat, „darab-darab”, de Orbán ezt nem javasolná a magyaroknak. Akkor viszont saját gyerek kell, ez magánügy - ment szembe Orbán Kövér László gondolataival, aki szerint a gyerekvállalás igenis közügy, igaz, abból a legszemélyesebbik fajta. Ezért azt tudják csinálni, hogy elismerik azokat, akik fenntartják a közösségünket, ők pedig nem élhetnek rosszabbul, mint akik nem vállaltak gyereket.

Izzasztó kérdéssel fordultunk rá ismét a Tisza pártra: kinek higgyen a választó? A Tisza párthoz köthető közgazdászok szerint ugyanis nincs pénze Magyarországnak a nagyvonalú támogatásokra. Orbán gyorsan rendet tett a fejekben: A Tisza pártot nem érdemes figyelembe vennünk, mert ők bejelentették, hogy nem fogják megmondani, hogy mire készülnek. Mindenki nyugodjon meg, van pénz, a miniszterelnök már 35 éve vesz rész költségvetési vitákban, ő már csak tudja.

Innen rövid úton megérkeztünk a Tisza-DK-Brüsszel hármas szövetségére, ami folyamatosan el akarja törölni a bankadót, és csökkenteni akarja a multik adóját, ráadásul el akarja venni a családoktól a pénzt, hogy Ukrajnának adja.

A DK mindig is brüsszelpárti volt. A Tisza meg maga egy brüsszeli projekt, vagy egy brüsszeli alapítású párt egy brüsszeli szándékot kifejező politikai mozgalom, ők természetes módon támogatni fogják mindig azt, amit Brüsszel kér.

Robert Ficóval zártuk a miniszterelnökkel közös reggelünket, akivel a héten Orbán együtt ünnepelte a Mária Valéria híd átadásának 130. évfordulóját. Ez az a híd, amin Sólyom Lászlót nem engedték a szlovákok átmenni, miután pontosan ugyanez a Robert Fico kitiltotta Szlovákiából. Mi kellett ahhoz hogy 16 év alatt ennyit változzon a világ a két ország viszonyában? - jött a kérdés. A választ, remélem, mindenki kitalálta, és együtt, hangosan mondjuk bele az éterbe: Brüsszel.