Befogadta az otthonába a 18 éves menekültet, majd viszonyt kezdett vele – Igaz történet a film mögött
Nem egyszerű nézői élmény belehelyezkedni egy olyan karakter bőrébe, aki egy film elejétől a végéig csak és kizárólag rossz döntéseket hoz, ráadásul eközben magára teljes mértékben jó emberként tekint. Azokat, akik nem szeretik, ha egy film próbára teszi, netán elgondolkodtatja őket, jó eséllyel a frász fogja kerülgetni a Don’t Call Me Mama-tól, hiszen a film olyasféle azonosulásra kényszerít, amit kimondottan kellemetlen átélni. Viszont azok a nézők, akik szeretik a morálisan kényes helyzetek rendkívül átélhető és épp emiatt sokszor idegesítő ábrázolását, valósággal lubickolhatnak az új norvég drámában, ami az 59. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyfilmjeként mutatkozott be.
Igaz is meg nem is
A film rendezője, Nina Knag egy valós történetre, egy menekültközpont botrányára – sajnos akadnak csúnya esetek – építette munkáját. Az újságokban olvasott egy önkéntesről, aki egy skandináv országban a menekültközpontba járt segíteni, majd később kiderült róla, hogy ott több fiatal fiúval is lefeküdt. Knag azonban csak kiindulópontnak használta a valóságot, a Don’t Call Me Mama nem egy konkrét eset rekonstrukciója, hanem egy teljes mértékben fikciós sztori, aminek azért van némi valóságalapja.
Magyarországról nézve a film kiindulópontja már-már sci-fibe illő. Eva, a norvég kisváros polgármesterének felesége szabadidejében tanítani jár a menekültek beilleszkedését segítő központba, ami mellesleg a férjének is jól jön választások idején. Igen, Norvégiában egy politikus nem szavazatokat veszít a menekültek támogatásával, hanem pont szavazatokat nyer. A NER 15 éve után ezt szinte nehezebben hittem el, mint az új Jurassic World-filmet.
Forrás: Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál
Szóval a negyvenes Eva felfigyel a 18 éves, feltűnően jóképű szír menekültre, Amirra, aki ráadásul kicsit beszéli is a nyelvet („Youtube-ról tanultam”), és nagyon érdekli a nő nagy szerelme, az irodalom. Szárnyai alá veszi a fiút, majd amikor kiderül, hogy kapacitáshiány miatt a srácnak egy másik városba kellene költöznie, egy váratlant húzva felajánlja Amirnak, hogy lakjon a házukban, így sehová sem kell mennie. Mindezt ráadásul úgy, hogy erről meg sem kérdezi a férjét.
Önzetlen segítség vagy totális önzés?
Ami azonban kívülről talán önzetlen segítségnyújtásnak tűnhet, valójában nagyon is az önzés mozgatja. Eva ugyanis teljesen rá van kattanva Amirra, ráadásul a házassága is sérült nemrégiben, amikor kiderült, hogy a férjének viszonya volt – igaz, amikor bekapcsolódunk a filmbe, addigra ezt már elvileg lezárták és megbeszélték. Bár az első lépést végül Amir teszi meg, amikor megcsókolja Evát, kezdettől fogva világos, hogy ő az, aki csábítóként lép fel.
A köztük lévő óriási korkülönbség és a szerepek (tanár/diák) miatt Eva gyakorlatilag egyszerre lesz a szeretője és a pótanyja Amirnak. Felkészíti a fiút a permanens tartózkodási engedély megszerzésére, majd amikor sikerrel járnak, egy nagy szeretkezéssel ünneplik meg.
Eva gyakorlatilag levet magáról minden gátlást, és teljesen átadja magát az önző élvezeteknek, nem törődve sem a saját magára vonatkozó lehetséges következményekkel, sem azzal, mennyi fájdalmat okozhat ezzel mind a férjének, Josteinnek, mind Amirnak.
Erre az egyik legjobb példa az a jelenet, amikor Eva-t és Amirt épp megzavarja szex közben az idő előtt hazaérkező férj, akinek hazaérve az első gondolata, hogy lefeküdjön a feleségével, a nő pedig habozás nélkül meg is teszi ezt, miközben három perccel korábban még Amir feküdt az ágyában. Ráadásul Eva teljesen ki akarja sajátítani a fiút. Amikor azt látja, hogy az iskolában egyre többet beszélget az egyik korabeli lánnyal, gyakorlatilag féltékenységi rohamot rendez, számon kérve Amirt.
Ökölbe szorított kézzel
Nina Knag rendező egy percig sem csinál titkot abból, hogy ennek a történetnek csúnya vége lesz.
Érezzük, hogy egy szakadék felé száguldó vonaton ülünk, csak azt nem tudjuk, mikor érünk oda, és lesz-e olyan, aki a zuhanás előtt még ki tud ugrani belőle.
Forrás: Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál
Mivel Eva és Amir elég rosszak abban, hogy a viszonyukat kizárólag a négy fal között tartsák, világos, hogy így vagy úgy majd le fognak bukni. Bár elvileg a főhőssel azonosulunk, mégis szinte már várjuk a bukását és az erkölcsi megsemmisülését, mert annyira önző és buta döntéseket hoz, és olyan gátlástalanul hazudozik, hogy azt kívánjuk, a lehető legszégyenteljesebben bukjon el és veszítsen el mindent.
Csakhogy a Don’t Call Me Mama nem kívánságműsor. Igen, a baj bekövetkezik, de nem teljesen úgy, ahogy azt gondolnánk. Eva és polgármester férje számára a látszat mindennél fontosabb, és történjék bármi, Eva vérprofi abban, hogy fenntartsa a látszatot. Ha valaki azt feltételezi róla, hogy viszonya lehet Amirral, olyan szintű sértődést képes produkálni, hogy nem ő, hanem az szégyelli el magát, aki felhozta a témát. Eva tudja, hogy ha fény derül az Amirral való viszonyára, akkor mindent elveszíthet, de van valami, amiről eközben sem feledkezhetünk meg.
Lehet, hogy egy nyitott és liberális skandináv demokráciában járunk, de egy fiatal szír menekült itt csak másodrendű ember lehet, másodrendű jogokkal. És amikor Eva rájön, hogy így mentheti az irháját, gátlástalanul kihasználja ezt.
A film végére ökölbe szorult kézzel nézzük majd mindazt, ami történt. Szeretjük magunkat azzal vigasztalni, hogy végül a rossz mindig elnyeli méltó büntetését, de a Don’t Call Me Mama megmutatja, hogy ne rángassuk ilyen illúziókba magunkat. Rég utáltam filmen annyira karaktert, mint itt Evát, és ezért mindenképp dicséret illeti az őt alakító Pia Tjelta-t. Mer kifordulni önmagából, képes megmutatni az ember legszégyenteljesebb, legönzőbb és leggátlástalanabb oldalát, és mindeközben kifelé végig azt sugározni, hogy még ő áll valamiféle erkölcsi pódiumon. Igazi színészi csúcsteljesítmény.
Forrás: Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál
A Don’t Call Me Mama-t az 59. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. Hivatalos magyar moziforgalmazásról egyelőre nem értesültünk.
The post Befogadta az otthonába a 18 éves menekültet, majd viszonyt kezdett vele – Igaz történet a film mögött first appeared on nlc.
