Az év romantikus filmje megölte a romantikát – Többesélyes szerelem

Bár a Többesélyes szerelem vetítése viszonylag kései időpontra, 22:30-ra esett, Karlovy Vary fesztiválközpontja, a Hotel Thermal előtt egy gombostűt nem lehetett leejteni, annyi ember gyűlt össze, hogy a vörös szőnyeg mellett megpróbáljanak egy közös szelfit szerezni a csodálatos Dakota Johnsonnal, vagy egyszerűen csak megnézzenek maguknak közelről egy karrierje csúcsán lévő hollywoodi világsztárt.

A moziterembe való bejutáshoz végtelenbe nyúló sort kellett kiállni, pedig Dakota jelenléte kimerült annyiban, hogy jött, megköszönte, hogy itt lehet, elmondta, milyen sokat jelent neki ez a film, valamint hozzátette, hogy reméli, a nézők majd úgy hagyják el a film után a termet, hogy elgondolkodnak a saját életükről.

Romantika a valóság talaján

Ez utóbbi megjegyzésre érdemes egy kicsit külön is kitérni, ugyanis abszolút érzékelhető az alkotói szándék, hogy bár a Többesélyes szerelem a felszínen egy abszolút tradicionális szerelmi háromszög romkomnak tűnik, ez a film mégis szeretne valami többet mondani a XXI. századi nagyvárosi emberek szerelmi életéről, mint egy átlagos Netflix alkotás a műfajban.

Erre talán a rendező neve is garancia, ugyanis Celine Song a rendkívül személyes Előző életek című munkájával már bizonyította, hogy tud olyan felnőtt, érett és elgondolkodtató módon mesélni a szerelemről, hogy egyszerre elégítse ki a könnyű romantikára vágyók igényeit, és azokat is, akik szeretik, ha egy szerelmi történet a valóság és hihetőség talaján mozog.

Főhősnőnk, Lucy (Johnson) egy társkereső iroda sikeres közvetítője, aki naponta szembesül az ügyfelek igényeivel, akik számára úgy tűnik, hogy a megfelelő magasság, a megfelelő éves kereset, illetve a megfelelő életkor és családi háttér sokkal fontosabb egy párkapcsolatban, mint bármi más az életben.

Ahogy a filmben azt el is mondják párszor: a házasság igazából egy üzlet, ahol mindkét fél azon dolgozik, hogy a lehető legjobb dealt kösse meg. Egy jól szituált, a megfelelő testi adottságokkal és életkorral rendelkező házastárs pedig nemcsak biztonságot, hanem társadalmi státuszt is nyújt.

Fotó: Profimedia

Material Girls in a Material World

Tényleg ennyire felszínesek és anyagiasak lennénk? Tényleg ennyire kiveszett volna a romantika és a spontaneitás a világból? Ezek valóban izgalmas kérdések, és jó hír, hogy itt van egy nyári romantikus mozi, ami úgy próbálja feltenni őket, hogy közben nem bagatellizálja el a dolgot.

Természetesen hősnőnknek (Dakota Johnson, aki szerint a szexjelenetek nem szexik)  nemcsak az ügyfelein keresztül kell szembesülnie ezzel, hanem a saját magánéletében is. Egyrészt ott van a dúsgazdag, ráadásul hihetetlenül jóképű új udvarlója, Harry (Pedro Pascal szupersármos üzemmódban), a másik oldalon pedig feltűnik Lucy egykori szerelme, a tiszta szívű, de üres pénztárcájú pincér/színész John (Chris Evans továbbra is Amerika Kapitány árnyékában), akivel Lucy annak idején azért szakított, mert elege lett abból, hogy folyton csóró.

Aki látott már kettőnél több romkomot az élete során, annak az első perctől fogva világos, mi lesz a dilemma végeredménye, de ez nem is baj, hiszen a romantikus műfaj szinte sosem a váratlan fordulataival varázsolja el nézőit. Ami viszont meglepő, hogy a film egyszerre próbál komoly és drámai lenni, de közben megtartani a zsáner habkönnyű elemeit is. Amikor Lucy bemegy a munkahelyére, az egy annyira eltúlzott romkom iroda romkom munkatársakkal, hogy a fal adja a másikat, de az is tipikus romkom húzás, amikor a kollégáival egy esküvő előtt elbizonytalanodó menyasszonyt próbál észhez téríteni.

Ugyanakkor a film hangulatában végig ott rejlik egyfajta szomorúság, nem utolsósorban Daniel Pemberton mélabús filmzenéje miatt, és az is érdekes, hogy a film szinte összes szereplője boldogtalan, még azok is, akik látszólag fantasztikus jólétben élnek. És ez a teljes játékidő alatt így van:

A szerelem halott

A Többesélyes szerelem látszólag pellengérre állítja a szerelem elanyagiasodását és árucikké válását, és a sztori természetesen arra fut ki, hogy megmutassa: az igaz szerelem jóval többet jelent egy csodás manhattani penthousenál. A gond csak az, hogy míg az elanyagiasodással igazán mélyen foglalkozik, addig az igazi érzelmek fellobbanásával már egyáltalán nem, így kissé hamisnak hat.

Dakota Johnson igazából sem Pedro Pascallal, sem Chris Evans-szel nem alkot hiteles párt. Az előbbi még érthető, hiszen pont az lenne a lényeg, hogy értsük, miért választja az utóbbit, de sajnos Evans-szel is megmarad a hiányérzet: hiába néznek egymásra tágra nyílt, szerelmes bociszemekkel, egy percig sem hittem el a szerelmüket, sem azt, hogy az anyagias lány ilyen hirtelen megváltozzon, és mondjon le az anyagi javakról a csóró, de legalább tiszta lelkű, szerelmes szépfiú kedvéért.

A film célja eredetileg jó eséllyel az lehetett, hogy szembeállítsa az üzletszerű párkapcsolatokat az igaz szerelemmel, és a végén az utóbbit hozza ki egyértelmű győztesként. Csakhogy ehhez a film hangsúlyai nem segítettek: túl sok teret kap az anyagiasság, túl keveset a valódi szerelem, és persze az sem segít, hogy nem érezzük a kirobbanó érzelmek súlyát azok között, akik között éreznünk kéne.

Bíró úr, kérem, ez nem szándékos gyilkosság volt, csak balesetből bekövetkezett haláleset, de a lényeg attól még ugyanaz: a filmről kijövet azt érezhetjük, hogy a romantika halott.

Fotó: ANNA BOHÁČOVÁ / MAFRA / Profimedia

A Többesélyes szerelem című filmet az 59. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál programjában láttuk. A magyar mozikban augusztus 14-től lesz látható.