„Nincs ember a Földön, aki meg tudná mondani, hogy meddig tart az olajembargó”
Zsiday Viktor szerint az Egyesült Államok és Izrael úgy mentek bele az iráni háborúba, hogy nem számoltak azzal, hogy mekkora világgazdasági sokkhatást válthat ki cselekedetük, és most már az események nincsenek teljes mértékben irányításuk alatt.
A nap kommentárja: érdekes, releváns, szakmai vélemények mindennap a világról, ami körülvesz minket.
Zsiday Viktor, befektetési szakértő
„Donald Trump iráni kalandja hatalmas veszélybe sodorta a világgazdaságot: kiderült, hogy az iráni rezsim nem omlik össze, és akár nagyon sokáig is képes lehet megzavarni az energiahordozók és más termékek kiáramlását az Öböl térségéből. (…)
Az olaj és földgáz rendkívül fontos a világgazdaság számára: zöld átmenet ide vagy oda, az emberiség elsődleges energiaigényének több mint 80 százaléka még mindig fosszilis energiahordozókból jön. Ezek nemcsak a szállítmányozásban, de számtalan ipari folyamat során, a mezőgazdaságban, a fűtésben is elengedhetetlenek, és keresletüket lecsökkenteni nem könnyű: csak nagy áremelkedés hatására hajlandóak kevesebbet fogyasztani az emberek vagy a cégekek. A több mint 100 millió hordós napi olajfelhasználásból csak kb. 14-15 milliót érint a hormuzi szoros lezárása, de ez is bőven elég ahhoz, hogy óriási áremelkedést okozzon: még akkor is, ha az államok felszabadítják a stratégiai tartalékokat, és az arab országok az export egy részét átirányítják vezetékekre.
A háború kezdetén a piacok úgy vélték, hogy egy pár napos/hetes fennakadás után minden visszatér a régi kerékvágásba, és most kezdenek csak rájönni, hogy nem feltétlenül csak az agresszoron (USA, Izrael) múlik, hogy meddig tart a fennakadás: az irániak hónapokra blokkolhatják az olaj és gáz kiáramlását, ezért van a 2026 decemberi ár bőven a fölött, amit bármikor láttunk az ukrán-orosz háború során!
Amennyiben ez bekövetkezik, akkor az olaj- és gázárak brutálisan emelkedhetnek. Nem tudjuk, hogy ez így lesz-e, simán lehet, hogy a konfliktus pár napon belül megoldódik, de arra is van – méghozzá nem kicsi – esély, hogy tartós problémák jönnek. A megugró olajárak pedig mindenre hatnak: a szállítmányozáson keresztül megemelik mindennek az árát; az olajáraktól függenek az élelmiszerárak is, és számos ipari termék ára. Ilyen helyzetben a gazdaságpolitikusok nehéz döntés előtt állhatnak, hiszen egyszerre lehetnek inflációs és recessziós jelek is, márpedig ezek más-más fajta választ igényelnek. Jól hangzik, hogy mivel ez egy egyszeri inflációs sokk, ezért „átnézhetnek” rajta a jegybankok, de a 70-es évek és 2022 tapasztalata azt mutatja, hogy a reálgazdasági és politikai hatások hosszú időn át tovagyűrűzhetnek.
Ráadásul ez a sokk olyan helyzetben érte a piacokat, amikor elég nagy volt az elbizakodottság, elég magas volt a kockázatvállalás szintje: nem a félelem, hanem inkább a mohóság vezérelte a befektetőket – ezért is lehet ebből könnyen nagyobb pánik is akár.
A lényeg tehát: a támadók úgy mentek bele a háborúba, hogy nem számoltak azzal, hogy mekkora világgazdasági sokkhatást válthat ki cselekedetük, és most már az események nincsenek teljes mértékben irányításuk alatt. Nincs ember a Földön, aki meg tudná mondani, hogy meddig tart az olajembargó, de rossz esetben, aminek valószínűleg van néhánytíz százalék esélye, komoly reálgazdasági és tőzsdei mélyrepülést is okozhat a legújabb Öböl-háború, legrosszabb esetbe globális recesszió és komoly inflációs megugrás lehet belőle.” (Forrás: Zsiday Viktor blogja)
Kontextus. Az Egyesült Államok és Izrael február 28-án megtámadta Iránt, amely pár nappal később lezárta a Hormuzi-szorost. A szoros átjárhatósága kulcsfontosságú a Perzsa-öbölben a világ olajellátása szempontjából, ezért a blokád már most emeli az energiaárakat. Teherán jelenleg megakadályozza, hogy az Öböl menti országok exportálják olajukat, miközben az iráni nyersolajat szállító tankerek áthaladhatnak a szoroson, így az ország továbbra is exportálhat például Kína felé. Mindezek hatására múlt héten többször is átlépte a 100 dolláros lélektani határt a Brent olaj világpiaci ára, a befektetők ugyanis attól tartanak, az iráni háború elhúzódása sokáig tarthatja majd nyomás alatt az olaj kínálati oldalát az ellátási láncok veszélyeztetésén keresztül, ez pedig a kínálati oldal szűkítésén keresztül tartósan magas árakat eredményezhet majd a világpiacon.
