Zsiday: Trump „iráni kalandja” hatalmas veszélybe sodorta a világgazdaságot
Donald Trump – tőkepiaci hasonlattal élve – benyitott egy gigantikus pozíciót, amiből, ha akarna sem biztos, hogy ki tudna szállni
– így kommentálta Zsiday Viktor az Amerikai Egyesült Államok és Izrael Irán ellen indított háborúját.
A gazdasági elemző azt írta legutóbbi bejegyzésében:
Azt gondolta, hogy rárúgja az ajtót a korhadt iráni rezsimre, az pedig összeomlik és big beautiful peace! Pedig a történelem tele van hasonló hibákkal: ugyanezt hitte Hitler a Szovjetunióról 1941-ben vagy Putyin Ukrajnáról 2022-ben. B terv híján pedig borzasztó katasztrófák jöttek ezután.
Zsiday szerint tőkepiaci elemzőként megtanulta, hogy mindig legyen B terv, sőt, ha lehet, C és D is. Úgy látja viszont, hogy Trumpnak csak A terve volt, így
hiszen – írta – kiderült, hogy az iráni rezsim nem omlik össze, és akár nagyon sokáig is képes lehet megzavarni az energiahordozók és más termékek kiáramlását az Öböl térségéből.
Az elemző szerint, ha tudunk valamit az árupiaci termékekről, az az, hogy gyakran nagyon rugalmatlan a keresletük: ha szükség van rájuk, szinte bármekkora árat megadnak értük – nem véletlen kerülhet egy vekni kenyér egy aranyórába háború idején.
Az olaj és a földgáz rendkívül fontos a világgazdaság számára: zöld átmenet ide vagy oda, az emberiség elsődleges energiaigényének 80+%-a még mindig fosszilis energiahordozókból jön. A fosszilis energiahordozók nemcsak a szállítmányozásban, de számtalan ipari folyamat során, a mezőgazdaságban, a fűtésben is elengedhetetlenek, és keresletüket lecsökkenteni nem könnyű: csak nagy áremelkedés hatására hajlandóak kevesebbet fogyasztani az emberek/cégek.
A több mint 100 millió hordós napi olajfelhasználásból csak kb. 14-15 milliót érint a Hormuzi-szoros lezárása, de ez is bőven elég ahhoz, hogy óriási áremelkedést okozzon: még akkor is, ha az államok felszabadítják a stratégiai tartalékokat, és az arab országok az export egy részét átirányítják vezetékekre.
Zsiday kiemelte: a lényeg tehát az, hogy a támadók úgy mentek bele a háborúba, hogy nem számoltak azzal, hogy mekkora világgazdasági sokkhatást válthat ki cselekedetük, és most már az események nincsenek teljes mértékben irányításuk alatt. Nincs ember a Földön, aki meg tudná mondani, hogy meddig tart az olajembargó, de rossz esetben, aminek valószínűleg van néhány tíz százalék esélye, komoly reálgazdasági és tőzsdei mélyrepülést is okozhat a legújabb Öböl-háború, legrosszabb esetben globális recesszió és komoly inflációs megugrás lehet belőle.
Zsiday azt írja, egyetért Pletser Tamással, az Erste olaj- és gázipari elemzőjével, aki néhány nappal ezelőtt arról írt, hogy a Hormuzi-szoros lezárásával Irán a globális olajkínálat 20 százalékát blokkolta, míg az eddigi legnagyobb olajválság, az 1956–57-es szuezi válság idején a kínálatnak „csak” a 10 százaléka volt érintett. Ezért minden eddiginél nagyobb energiaválság jöhet. Miközben évtizedes mélypontra esett a magyar olajtartalék.
