50 millió hordó olaj vagy 616 ezer ember? A számok megmutatják, melyik ér többet Amerikának

Egy új kutatás szerint az Egyesült Államok gazdaságilag többet nyerne azzal, ha a Venezuelából érkezett bevándorlók maradhatnának az országban ideiglenes védett státusz (Temporary Protected Status, TPS) alatt, mint azzal, ha értékesítené Venezuela olaját. A megállapítás élesen szembemegy a Trump-kormányzat jelenlegi politikájával, amely több mint 600 ezer venezuelai kitoloncolását és Venezuela olajának lefoglalását helyezi előtérbe, hogy azt a világpiacon értékesítse.

Közgazdászok régóta hangsúlyozzák: a modern gazdaságok valódi értékét ma már nem elsősorban a természeti erőforrások, hanem az emberek, a tudás és a technológia adják.

„Ha a TPS-státuszban lévő venezuelaiak az Egyesült Államokban maradhatnak, az jelentősen nagyobb gazdasági és költségvetési hasznot hozna, mint amennyit Venezuela olajának értékesítése hozhat az amerikai államnak” – áll a National Foundation for American Policy (NFAP) elemzésében.

A kutatás szerint ha a jelenleg TPS-státuszban lévő mintegy 616 ezer venezuelai az Egyesült Államokban maradhatna a kitoloncolás helyett, akkor 2026-ban 4,5 milliárd dollárral csökkenne a szövetségi költségvetési hiány, miközben az amerikai GDP 40,5 milliárd dollárral nőne.

Hároméves időtávon – 2028-ig – a hatás még jelentősebb: az elemzés szerint

16,3 milliárd dollárral csökkenne a deficit, miközben a gazdasági teljesítmény 128,3 milliárd dollárral bővülne.

Hosszabb távon a különbség még látványosabb. Az NFAP számításai szerint ha a venezuelai TPS-státuszú bevándorlók tíz éven keresztül az Egyesült Államokban maradnak, akkor ez 70,9 milliárd dollárral csökkentené a költségvetési hiányt, és 504,4 milliárd dollárral növelné az amerikai GDP-t.

Összehasonlításképpen: az a 50 millió hordó venezuelai olaj, amelyet az Egyesült Államok a tervek szerint értékesíthet, nagyjából 2,8 milliárd dollárt érne. Ehhez érdemes hozzávenni, hogy a venezuelai olajat nem könnyű finomítani, a sűrűsége miatt relatíve drágán lehet belőle végtermékeket előállítani.

Az NFAP szerint ráadásul az sem világos, hogy a fenti összegből mennyi jutna ténylegesen az amerikai költségvetésbe, illetve milyen mértékben növelné az amerikai gazdaság teljesítményét. A képet tovább bonyolítja, hogy nem tudni, mennyi további olajat adnának el, illetve hogy – ahogy az elnök korábban utalt rá – a bevételeket megosztanák-e Venezuelával.

Az ideiglenes védett státusz lényege amúgy éppen az, hogy lehetővé teszi, hogy az érintettek legálisan dolgozzanak az Egyesült Államokban, miközben nem fenyegeti őket kitoloncolás.

Mehetnek haza építeni a jövőt

2025-ben azonban a belbiztonsági minisztérium vezetője, az azóta már kirúgott Kristi Noem megszüntette a TPS-státuszt mintegy 616 ezer venezuelai számára, arra hivatkozva, hogy a Nicolás Maduro alatti venezuelai helyzet javult. Madurót időközben az amerikai kormányzat eltávolította a hatalomból, és az Egyesült Államokban állították bíróság elé.

Az amerikai kormány álláspontja szerint a venezuelaiak visszatérhetnek hazájukba, és részt vehetnek az ország újjáépítésében. „Trump elnök határozott lépése, amellyel eltávolította Madurót, fordulópontot jelent a venezuelai nép számára. Most visszatérhetnek a hazájukba, és újjáépíthetik a jövőjét” – mondta korábban az Axiosnak Matthew Tragesser, az amerikai bevándorlási hivatal szóvivője.

Némileg cinikus megjegyzés, hiszen Trump kiegyezett Maduro egykori helyettesével, Delcy Rodriguezzel, a rezsim új arccal ugyan, de hatalmon maradt, és miközben Trumppal üzletel, odahaza még jobban bekeményített. Új választások kiírásáról egyelőre szó sincs Venezuelában.

Az NFAP elemzése az amerikai Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) szimulációs modelljét használta. A számítások abból indultak ki, hogy a már említett 616 ezer venezuelai közül mintegy 400 ezer aktívan dolgozik az amerikai munkaerőpiacon. Ha a státuszuk megszűnne, az Egyesült Államok elveszítené ezeknek a munkavállalóknak a gazdasági hozzájárulását.

„A gazdaságok rendszerekből állnak” – mondta Mark Regets munkaerőpiaci közgazdász, az NFAP vezető kutatója. „Adókat nemcsak a dolgozók fizetnek a saját bérük után, hanem azok a vállalatok is, ahol dolgoznak, és azok az üzletek is, ahol elkölti a pénzüket. A modern gazdaságban pedig a különböző készségekkel rendelkező emberek egymás termelékenységét is növelik.”

Sokan szkeptikusak Venezuela olajának gazdasági hasznával kapcsolatban

A Bulwark gazdasági szerkesztője, Catherine Rampell szerint Trump terve, hogy Venezuela olajából próbál gazdasági hasznot húzni, „valószínűleg nem lesz jó üzlet sem az amerikai adófizetőknek, sem az amerikai vállalatoknak”. Utóbbiak nem is nagyon kapkodnak a lehetőségért.

Rampell rámutat: az Egyesült Államok története során soha nem termelt annyi olajat, mint most, miközben a globális piac bőséges kínálattal rendelkezik (az áremelkedést most a Hormuzi-szoros lezárása hajtja). Venezuela olaja ráadásul nehezen kitermelhető, és az ország politikai instabilitása, valamint az államosítások múltja miatt a nagy multinacionális cégek számára kockázatos befektetésnek számít.

A Wall Street Journal egyik szerkesztőségi cikke szerint Trump folyamatos utalásai Venezuela olajának „monetizálására” csak erősítik azt a kritikát, hogy az amerikai politika valójában az olajról szól. A lap szerint az elnök még azt is felvetette, hogy támogatásokkal ösztönözné az amerikai olajcégeket, hogy visszatérjenek Venezuelába – mintha az ország „egy évszázaddal ezelőtti amerikai gyarmat” lenne.

A szerkesztőségi írás azt is felveti: Trump az olajbevételeket kvázi elnöki kasszaként kezelhetné, amely felett a kongresszus költségvetési kontrollja korlátozott.

Greg Ip, a Wall Street Journal vezető gazdasági kommentátora szerint az a gondolat, hogy egy ország gazdasági ereje elsősorban a természeti erőforrásokból fakad, elavult szemléletet tükröz.

„A technológia, a szolgáltatások és az emberi tőke már régen megelőzték a mezőgazdaságot és a nyersanyagokat az amerikai gazdasági növekedés hajtóerejeként” – írja Ip. Példaként említi, hogy a természeti erőforrásokban gazdag Alaszkából több mint egy évtizede nettó elvándorlás zajlik, míg Grönland gazdasága dán támogatásoktól függ.

Venezuela olaja ma ugyan sok figyelmet kap, de az ország emberei még ennél is fontosabb erőforrást jelentenek.

„Az, hogy az emberek többet érnek az olajnál, nem naiv morális állítás” – fogalmazott Mark Regets. „Hanem kemény gazdasági realitás.”