Így lesz a gyermektelen nőkből olcsó vicc Magyarországon – Gajdics Ottó oda rúgott, ahol százezreknek fáj
„Panaszkodik a szegény, egyedülálló, gyermektelen nő, hogy ővele hogy kibabrált a kormány… Páriának érzi magát, mert ő semmilyen támogatást nem kap… Ezt a stupidságot! És akkor mondhatjátok, hogy ez nem jelentős – nem, a frászt! Nagyon jelentős!” – mondja Gajdics Ottó a Hír Tv Csörte című adásában. Nem is mondja, sokkal inkább énekli, eljátssza, gúnyolódva és felháborodva kiabálja világgá. Vérig sértetten mások vélt vagy valós sértettségétől. Gajdics Ottó, a többek között
- Magyar Érdemrend lovagkeresztjével,
- Jótollú magyar újságíró-díjjal,
- Eötvös József-sajtódíjjal,
- nem utolsósorban pedig Pesti Srácok-díjjal kitüntetett újságíró, szerkesztő és műsorvezető.
Veszélyes az egyszerűsítés. Sőt téves is…
Mára sajnos olyan kifejezések, mint a „stupidság”, még az ingerküszöböt is alig-alig érik el. Hallunk és olvasunk nap mint nap jóval cifrábbakat. Bayer Zsolt például kifejezetten leckéket adhatna nemcsak szóhasználatból, de hasonlóképpen stílusból is.
A közbeszéd olyan mélységekbe süllyedt, amiben megmártózva minden erőnket és szándékunkat maximumra kell tekerni, hogy emberek maradjunk. Ez pedig jól láthatjuk: egyre nehezebb.
Mindezzel persze lehetne és van is baja sokaknak, a gyerektelen, egyedülálló nők azonban mégsem ilyen fontos kérdésekkel foglalkoznak, hanem önző módon saját magukat sajnálják. Siratják „stupid” módon a meg nem kapott támogatásokat, a makacsul elzáródó pénzcsapot, melynek pedig hát oka sem volna kinyílni, hiszen ők nem dolgoztak meg érte, nem méltók rá, elvégre még egy párkapcsolatot és egy utódot sem tudnak felmutatni. Pedig ez volna a minimum.
De vajon tényleg az a problémájuk, hogy nem kapnak semmit? Tényleg az fáj ennek a „stupid klubnak”, hogy nem jut hozzá százezrekhez, netán milliókhoz? Kedves Gajdics Ottó, sajnálom, de ha így gondolja, akkor bizony téved, a kérdés ugyanis ennél azért jóval összetettebb. Itt érkezik meg például maga a stílus.
Csak az életkor, státusz és utódlás számít?
Sok-sok gyermektelen, neadjisten egyedülálló nő nemhogy ellenezné, de egyenesen támogatná, hogy segítséget kapjanak rászoruló szülők, és végre emberhez méltó körülményeket biztosíthassanak családjuknak. Igen, fiatal pályakezdőként is fontos megteremteni az életkezdéshez a méltó esélyeket. Persze, hogy a nyugdíjasok megélhetését és tisztes időskorát sem bízhatja a sorsra vagy a szerencsére a társadalom és az állam.
A rászorultság, a szükség mértéke, az életkörülmények és a lehetőségek viszont tényleg ennyivel kevesebbet nyomnak latba, mint a családi, életkori és utódlási státusz?
És vajon egészen biztosan egy egyre inkább szűkülő rétegnek szükséges finanszíroznia a felsőközéposztályba tartozó kétgyermekes, házas anyuka következő havi wellness hétvégéjét? Vajon ki és hogyan gondoskodik a gyereküket egyedül nevelő apákról? És vajon milyen támogatást kap az egyedülálló, fűtetlen lakásban élő elvált, gyermektelen harmincas, aki minimálbérének adójából segítő kezet nyújt a budai villában szárnyait bontogató 24 éves fiatal szja-mentességéhez?
Tudja mit? Hagyjuk is inkább a pénzügyeket és hagyjuk az igazságosság és rászorultság árnyaltságát, mértékét. Ne törődjünk most olyasmivel sem, hogy az állásukat elvesztők (legyenek akár szülők, gyermektelenek, férfiak vagy nők) legfeljebb 3 hónapig kaphatnak álláskeresési járadékot. És azzal sem, hogy vajon milyen mértékben elégtelen a fogyatékkal élők támogatása Magyarországon, vagy mennyire válnak láthatóvá a tartós ápolásra szorulók, netán mélyszegénységben élők az állam számára. Koncentráljunk inkább a „stupiditást” produkáló, egyedülálló, gyermektelen nőkre. Elvégre Ön őket szólította, legalábbis nevezte meg.
Szégyen, hogy szégyenkezni kell!
Egyike vagyok a megnevezetteknek. Igaz, csupán részben, mert néhány évvel ezelőtt szerető társra találtam, akivel azonban nincsen közös gyerekünk. Szerettem volna? Nem is volt kérdés. Kislány korom óta magától értetődő volt számomra, hogy egyszer majd anya leszek. Édesanyám fiókjában mai napig megvan az az egykor Jézuskának írt levél, amelyben mózeskosarat, cumit és pólyát kértem, hogy a játékbabámat úgy ringathassam, ahogyan felnőtt anyukák teszik azt. Igen, mielőtt még idejekorán feddés vagy rágalom érhetne: „tisztesen hosszú” kapcsolatban éltem fiatal éveimben, sőt ha már a státuszok ennyire fontosak, menyasszony is voltam, azután valahogy mégis nehezebb évek következtek. Szomorú, de éppen 30 és 40 között.
Ön tudta, hogy 35 fölött milyen drámaian csökken a megtermékenyülés és beágyazódás esélye?
Szomorú, de én is csak részben tudtam. A konkrét adatokok súlya ugyanis általános (és láthatjuk: olykor szó szerint létfontosságú) edukációmból kimaradt, pedig középiskolában még biológia tagozatra jártam. Ez pedig szintén vet fel kérdéseket, bár az már egy merőben másik téma.
Ha azonban mégis tisztában is lettem volna a kegyetlenül pontos számokkal, abban azért ugye egyetértünk, hogy minimum etikai kérdéseket vetne fel, ha az idő sürgetése miatti félelmemben ejtettem volna csapdába bármely férfit?
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Jól jönne ám a gyermekvállalás támogatása is – nem, nem csupán anyagilag
Tehát igen, képzelje, komolyan foglalkoztatott a kérdés. Persze nem a csapdába ejtésé, hanem annak kérdése, hogy hogyan alakul a jövőm, hogyan vállalhatok gyermeket később, akkor majd, amikor talán a testem nem segít ebben úgy, ahogyan szeretném. Komolyan foglalkoztatott a petesejt fagyasztásának gondolata is. Csak hát sajnos Magyarországon erre nincsen lehetőség. Kivéve súlyos egészségügyi kockázatokat, melyek szerencsére (vagy ezek szerint sajnos?) engem nem érintettek. Igen, lombikprogramban is részt vettem. Nem egyszer. Nem, nem is kétszer és nem is háromszor. A fájdalmat pedig attól tartok, hiába is magyaráznám.
Legalábbis olyan típusú érzékenységről a legkevésbé sem tanúskodik az Ön megnyilvánulása, mely kicsit is arra utalna: megérti azok fájdalmát, akik mindezen keresztülmentek.
Mert sokan vagyunk. Többen, mint kellene. Tízezreket érint a petesejt időben történő fagyasztásának kérdése és lehetősége. Tízezreket az, hogy a futószalagon kipipált meddőségi beavatkozások során valóban felelősséggel jár-e utána az orvos a lehetséges akadályoknak, vagy csupán a sikerességi fejpénz kérdése motiválja őt. És nem sokkal kevesebb az érintett a cseh és szlovák régiókra koncentráló donorsejtes beavatkozások páciens-turizmusában. Itthon ugyanis erre sincs mód. Pedig minimum elgondolkodtató, hogy ezekben a régiókban már pillanatnyi zavart sem okoz, hogyan értesse meg magát az érdeklődő: kifejezetten magyar nyelvű ügyfélszolgálatosokat éri meg alkalmaznia a társaságoknak a tömeges magyar megkeresések miatt.
A magyar, gyermektelen nők (és férfiak) miatt, akik itthon már nem kapnak több segítséget, hiába remélnék és szeretnék azt, sőt hiába fizetnének érte akár súlyos összegeket. Igen, akár az államnak is.
Ítélkezés helyett gondolkozni és érezni volna fontosabb
Valóban gúnyt és megvetést érdemelnek azok a nők (és férfiak), akiknek talán egy élet is kevés feldolgozni a gyermektelenség fájdalmát és kudarcát? Válogatás nélküli szavak, hangsúly és lenézés illeti őket?
Szégyenérzettel kell élnie mindazoknak, akik akár egészségügyi, akár mentális felelősségtudatból a gyermektelenség mellett tették le a voksukat, és másodlagos állampolgárként kell léteznie bárkinek, aki saját belátása szerint dönt saját élete felől?
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
És mi a helyzet azzal a rengeteg nővel (és férfival), aki hiába vágyna rá, mégsem találja évek óta a párját, netán éppen férjével (feleségével) reméli hónapról-hónapra, az embert próbáló folyamat részeként, hogy a következő terhességi teszt talán végre pozitív lesz?
Olcsó vicc és ingyen arrogancia céltáblájaként kapnak megtűrt-státuszt?
Én ugyan Pesti Srácok-díjat minden bizonnyal nem kapok és nem is szeretnék, de még gyermektelen nőként is úgy vallom: arra nevelném a gyermekem (ha lenne), hogy minél kevésbé ítélkezzen, minél kevésbé bántson, minél kevésbé gúnyoljon. Bánjon úgy másokkal, ahogyan szeretné, ha vele is bánnának.
Kedves Gajdics Úr, értékelje nagyra, hogy Ön nem gyermektelen nő Magyarországon, mert ami ezzel jár, azt komolyabb fájdalmak kísérhetik, mint ahogyan megnyilatkozása alapján akár csak sejtené.
The post Így lesz a gyermektelen nőkből olcsó vicc Magyarországon – Gajdics Ottó oda rúgott, ahol százezreknek fáj first appeared on nlc.
