Felnőttek meséltek arról, milyen vérfagyasztó dolgokat mondtak nekik a gyerekek, amitől ők maguk szinte halálra váltak

Hajnali három van. Kinyílik a szemed, mert valaki ott áll melletted az ágyadnál. Négyéves gyermeked áll ott, aki némán bámul rád, miközben a folyosóról beszűrődő fény körberajzolja kis pizsamás alakját.

„A szekrényben lakó bácsi azt kérdezi, elmehetek-e vele játszani” – suttogja. Remek. Semmi gond. Teljesen normális egy ilyen jelenet, nem igaz…?

Ha már te is hallottál kisgyerektől olyasmit, amitől megállt benned az ütő, nem vagy egyedül. A gyerekek különös tehetséggel tudnak olyan mondatokkal sokkolni, melyekre még egy horrorfilm írója is büszke lenne. De vajon tényleg érzékelnek valami természetfelettit, amit mi már nem? Vagy mindennek van földi magyarázata?

A HuffPost gyermekpszichológusokat és paranormális jelenségekkel foglalkozó szakértőket is megkérdezett, hogy kiderítse, mi állhat a háttérben. Emellett összegyűjtöttük a legfélelmetesebb történeteket szülőktől, nevelőktől és más felnőttektől, akik valami hátborzongatót éltek át a gyerekek miatt.

Hátborzongató történetek. Vajon a gyerek szellemet látott?

1. „Kik ezek a nők?”

„A kétéves lányom éjjel sírva ébredt, ami tőle elég szokatlan volt, ezért bementem hozzá. Amikor végre megnyugodott, a teljesen sötét szobában hirtelen megszólalt: ‘Anya, ki az a nő?’ Megkérdeztem, milyen nőről beszél, mire azt felelte: ‘A nő, aki néha itt van a szobámban.’ Ezután vettünk egy éjjeli fényt. Többet nem említette.” — Sarah Macklin

2. „Ne menj be a konyhába”

„Egyik éjszaka a fiam felébresztett: azt mondta, egy nő áll a folyosón, és azt ismételgeti, hogy ne menjek be a konyhába. Hajnali három körül lehetett. A fiam szerint a nőnek vizes haja volt, a ruhája foltos, és folyamatosan a konyhaajtó felé mutatott. Amikor kimentem, senki nem volt ott, de a fiam úgy szorította a karomat, hogy a körmei nyomot hagytak a bőrömön. Másnap reggel ugyanúgy elismételte a történetet, minden részlet stimmelt. Terapeutaként tudom, hogy a gyerekek gyakran összekeverik a valóságot a képzelettel, de ez annyira pontos és következetes volt, hogy elgondolkodtatott.” — Kaila Hattis

3. „Ne lepődj meg, ha a fiad halottakat lát”

„Egyik délután a feleségem, Lauren kiment a hátsó udvarra, a fiunk, Phoenix pedig a medence felé mutatva megkérdezte: ‘Ki az a bácsi ott?’ Lauren nem látott senkit, ezért rákérdezett, hogyan néz ki. A fiunk azt mondta: ‘Integet. Kék egyenruhája van.’ Lauren édesapja postásként dolgozott, kék egyenruhában, de már Phoenix születése előtt meghalt. Pár héttel később elmentünk egy médium előadására, aki hirtelen ránk nézett, és azt mondta: ‘Ne lepődjetek meg, ha a fiatok halottakat lát.’” — Anthony Mrocka

4. „Nagyi azt üzeni, ne szomorkodj”

„Spirituális tanácsadóként sok történetet hallok gyerekektől, melyben olyan nagyszülőkről beszélnek, akiket sosem ismerhettek, mintha mégis kapcsolatban lennének velük. Egy ügyfelem kislánya azt mondta, a nagymamája kint ül a verandán és ‘hallgatja a madarakat’. Pont úgy, ahogy az asszony még életében szokta. Egy másik gyerek egyszer csak azt mondta: ‘Nagyi azt üzeni, ne szomorkodj.’ Az anyja valóban egy nehéz időszakon ment keresztül, bár ezt senkinek sem említette.” — Janet Rae Orth

5. „A kék ruhás nő azt mondta…”

„Egy barátnőmnél aludtam, és egész éjjel egy kék ruhás nőről álmodtam, aki újra és újra megragadott, és mintha egy végtelen hullámvasúton rángatott volna. Reggel rosszul voltam, hányingerrel ébredtem. A barátnőm kislánya megkérdezte: ‘Jól aludtál? A kék ruhás nő azt mondta, ott volt az álmodban.’ Később megtudtam, hogy abban a szobában, ahol aludtam, a kislány is gyakran látta őt.” — Val Blair

6. „A kopogás”

„Egy barátnőm mesélte, hogy hatéves korában minden második szombaton meglátogatta őket egy családi barát, Mary. Egy péntek este az anyja sírva jött haza, de nem mondta el, miért. Másnap reggel a barátnőm korán felkelt, és amikor valaki kopogott, felkiáltott: ‘Anya, itt van Mary néni!’ – de az ajtó előtt nem volt senki. Egy hónappal később Mary temetésén látta viszont a fényképét: az asszony azon a pénteken halt meg.” — Stephanie Emmanuel

Miért látnak a gyerekek olyat, amit mi nem?

Fejlődési szempontból a kisgyerekek agya másképp működik. „A csecsemők születésüktől fogva arcokat és mintákat keresnek mindenhol: függönyökön, árnyékokban, plüssállatokban. Így tanulnak kapcsolatot teremteni” – mondja Cam Caswell gyermekpszichológus. Tehát ha a totyogósod a semmibe integet, valószínűleg csak gyakorolja a társas készségeit, nem pedig szellemekkel beszél.

Amanda Lieber, médium és spirituális tanácsadó azonban másként látja. Szerinte a gyerekek sokkal nyitottabb tudatállapotban élnek, amit ő „a szellem birodalmának” nevez. A játékos, kreatív állapotban „szinte benne élnek ebben a fogékony térben”, így könnyebben érzékelhetnek paranormális jelenségeket.

Caswell szerint a legkülönösebb kijelentések 3–7 éves korban gyakoribbak, amikor az agy még nem tudja pontosan elválasztani a képzeletet a valóságtól. Lieber viszont úgy véli: „Minél fiatalabbak vagyunk, annál közelebb vagyunk isteni önmagunkhoz és a szellemvilághoz. Ez a kapcsolat körülbelül 7 éves korra kezd elhalványulni”. 8–9 éves korra az agy prefrontális kérge és a hippokampusz viszont már eléggé fejlett ahhoz, hogy a gyerek tudja, honnan származnak a gondolatai és emlékei. Ezért is tűnnek el a „szellemes” történetek ekkorra.

És mi a helyzet a „képzeletbeli barátokkal”?

A gyerekek több mint fele rendelkezik „képzeletbeli baráttal” 3 és 8 éves kora között. Ezek az elképzelt társak néha hátborzongatóan valóságosak: követeléseik vannak, konkrét információkat osztanak meg, sőt erősebb személyiségjegyeket mutatnak, mint némelyik felnőtt.

A gyerekpszichológus szerint ezek jótékony szereplők, akik segítik a gyerekeket az érzelmi fejlődésben és a problémamegoldásban. „A kisgyerekek agya rendkívül aktív, így hallhatnak hangokat, érezhetnek ‘jelenlétet’ is, főként csendes, érzelmileg megterhelő pillanatokban”.

A médium szerint viszont ezek akár valódi szellemek is lehetnek, leggyakrabban elhunyt rokonok, például nagymamák. Sok szülő arról számol be, hogy a gyermeke olyan szellemeket is lát, akik korábban az adott házban éltek.

Baj csak akkor van, ha a gyerek fél, zaklatott, vagy a „barát” irányítja őt.

Mit tegyél, ha a gyerek valami ijesztőt mond?

A reakciód kulcsfontosságú. A gyerekek azonnal leolvassák és értelmezik a felnőttek arckifejezését. Ha megijedsz vagy rájuk szólsz, akkor azt tanulják meg, hogy erről nem szabad beszélni.

A gyerekpszichológus szerint maradj nyugodt és kíváncsi: „Menjetek oda együtt, nézzétek meg, mit látott. Magyarázd el: ‘A fény vetette azt az árnyékot’ vagy ‘Ez csak a fűtés zaja volt.’ A nyugodt jelenléted biztonságérzetet ad, és megtanítja, hogyan értelmezze a félelmetes élményeket.”

A spirituális tanácsadó pedig így fogalmaz: „A legtöbb spirituális jelenség szeretetteljes vagy semleges energiát hordoz. És mindig van választásunk abban, mit engedünk be az életünkbe”. Ha tehát a gyerek valamitől fél, tanítsuk meg neki, hogy akár azt is kimondhatja: „Menj el! Nem akarlak látni!”. A médium szerint ez fontos és határozott spirituális határhúzás.

via

The post Felnőttek meséltek arról, milyen vérfagyasztó dolgokat mondtak nekik a gyerekek, amitől ők maguk szinte halálra váltak first appeared on nlc.