Anyukád elvárásai magasak voltak? Ez az eredménye a pszichológusok szerint!

Vannak családok, ahol a gyerekek szinte folyamatosan azt érzik, csakis akkor kapnak szeretetet és elfogadást, ha tökéletesen viselkednek, teljesítik az elvárásokat, és nem hibáznak. De vajon mi történik velünk, ha gyerekkorunkat állandó megfelelési kényszerben töltjük? És leginkább hogyan hat ránk, ha ezeket az elvárásokat éppen édesanyánk támasztotta, amikor még kicsik voltunk? Pszichológusok szerint ez a minta nemcsak a gyerekkort, hanem az egész életünket formálja.

A megfelelési kényszer gyökerei

Az édesanya a legtöbb esetben a biztonság, a szeretet és az elfogadás elsődleges forrása. Ha ez az elfogadás csak akkor érezhető, amikor kellőképpen „jó gyerekek” vagyunk (például mindig jól tanulunk, szépen viselkedünk, nem ellenkezünk), akkor hamar megtanuljuk: a szeretet nem feltétlenül jár alanyi jogon. Azért bizony igenis keményen meg kell dolgozni. Ez a tapasztalat felnőttként is meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat és a kapcsolatainkat.

Hogyan hat ránk mindez felnőttkorban?

A nemzetközi kutatások szerint az állandó megfelelési kényszer számos lelki problémát alapozhat meg.

1. Önbizalomhiány és bizonytalanság

Sok felnőtt úgy érzi, hogy mindig mások jóváhagyása alapján értékelheti önmagát. Egyedül dönteni nehéz, hiszen nincs belső biztonságérzet, hogy „jó vagyok úgy, ahogy vagyok”, mások reakciója tehát segít végül számára eldönteni azt, hogyan formáljon véleményt önmagáról. Ahelyett, hogy önmagával folytatna belső párbeszédet és saját mércéi szerint ítélné meg önmagát.

2. Szorongás és depresszió

Ha gyerekként azzal szembesültünk, hogy az anyai szeretet feltételekhez kötött, könnyen kialakulhat bennünk a belső feszültség, mely azt súgja: „sosem vagyok elég jó”. Ez hosszú távon szorongáshoz, sőt egyenesen depresszióhoz is vezethet.

3. Kapcsolati nehézségek

Sokszor észrevétlenül másoktól várjuk el ugyanazt a szigorú mércét, amit velünk szemben alkalmaztak, amikor még gyerekek voltunk. Ez párkapcsolatokban, munkahelyen vagy baráti kapcsolatokban is súrlódásokhoz vezethet. Az önértékelés csorbulása, a bizonytalanság, a megfelelési kényszer és szorongás pedig már szinte borítékolható következmény…

Lehet ebből szabadulni?

A jó hír, hogy ezek a gyerekkori minták nem feltétlenül kőbe vésettek. Az első lépés a felismerés: tudatosítani önmagunkban, hogy a megfelelési kényszer egyáltalán nem velünk született tulajdonság, hanem egy tanult viselkedési minta, melyet jó eséllyel gyermekkorunkból hoztunk magunkkal.

Érdemes azt is megfigyelni, milyen helyzetekben jön elő a „meg kell felelnem” érzése, és megkérdőjelezni, valóban szükséges-e így éreznünk, indokoltak-e azok a gondolatok, melyek ilyenkor lejátszódnak bennünk. Az is fontos kérdés, milyen gyakran és milyen helyzetekben tör ránk az ezzel kapcsolatos szorongás, valamint hogy mennyire okoz bennünk blokkot, félelmet, elakadást. Terápiás támogatással, önismereti munkával fokozatosan felépíthető egy egészségesebb önértékelés és kapcsolat a világgal. Amennyiben tehát úgy érezzük, hogy gyakran szinte átveszi felettünk az uralmat ez a gyötrő gondolat, akkor nagyon is érdemes szakértő segítségét kérnünk.

Forrás: 1, 2