Egy életre elveszi a kedved a túrázástól a Netflix új sorozata – A magyar nézők is imádják

Egy jó sorozat képes rá, hogy már a nyitójelenetével berántson, és a Vad természet nyitánya ezt gond nélkül hozza. A Yosemite Nemzeti Park egyik meredek sziklafalánál köröz a kamera, amit éppen két hegymászó próbál megmászni. A kihívás különösebb bonyodalmak nélkül is jelentős, amit jól láthatunk abból, hogy amikor az egyikük megcsúszik, kizárólag az erős kötélbiztosításnak és a társa lélekjelenlétenek köszönhető, hogy életben maradnak.

A tériszonyos nézők adrenalinszintje valószínűleg már ekkor az egekben lesz, pedig ez csak a kezdet. Pár pillanattal később a semmiből zuhan a hegymászók kötelei közé egy nő odafentről, kis híján magával rántva a két férfit. Az érkezése óriási meglepetés, a hat részből álló miniszéria egyértelmű sokkterápiája a nézőnek, melynek hatása olyannyira kitart, hogy utána akkor is végig akarod nézni a sorozatot, ha ezt a bravúrt már nem tudja megismételni.

Ki ölte meg a fiatal lányt?

Szóval a Vad természet kiindulópontját egy azonosítatlan, halott fiatal lány jelenti, akiről egy darabig azt sem lehet tudni, hogy leesett vagy leugrott, öngyilkos lett, meggyilkolták, netán valamilyen baleset áldozata volt. A halott fiatal lány egyébként elég sok krimi/thriller kiindulópontja, ahogy az is ismerős lehet, hogy az ügyben pont egy mogorva vén medve (a Trójával népszerűvé vált Eric Bana-nak jól áll a korosodás) nyomoz együtt egy újonc, ezért még kicsit naiv társával.

A két showrunner, Mark L. Smith és Elle Smith igazából klisékből dolgozik, a Vad természet kissé olyan, mintha egy forgatókönyvíró-iskola lelkes és tehetséges fiatal diákjai írták volna, bizonyítva a tanáruknak, hogy elsajátították a leckét, és már tudnak panelek mentén megbízható sztorit előállítani. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Vad természet egy rossz sorozat lenne, pusztán annyit, hogy

Az azonban mindenképp a sorozat javára írandó, hogy ennek ellenére a hangulata magával ragadó, és mivel teli van elsőrangú színészekkel, akik képesek a sablonos karaktereiket élettel megtölteni, a kiszámíthatósága ellenére nem akaródzik abbahagyni.

Egyedül az erdőben

A Vad természet legerősebb fegyvere kétségtelenül a környezet, amiben játszódik. Mindig öröm látni, ha egy stáb kimerészkedik a stúdiók biztonságos belsejéből, és valódi, autentikus környezetben forgat. Ráadásul az amerikai nemzeti parkok ritkán adnak hátteret a filmekhez, inkább csak jelenetek erejéig látjuk őket, nem pedig órákon át gyönyörködhetünk bennük, és tölthetünk el sok időt az ott élőkkel és dolgozókkal.

Égig érő fák, hatalmas sziklafalak, sötét, régi bányaalagutak, tágas, napfényes mezők, festői tópartok adják a széria hátterét, és ha épp egy nyári betondzsungelből nézzük, őszintén szólva már ez elég ahhoz, hogy a Netflix előtt tartson minket. A sorozat egyébként nem idealizálja túl a természetet, sőt: a címe nem árul zsákbamacskát. Tényleg megmutatja, hogy a szépségeivel együtt mennyire veszélyes hely a vadon. Egyes jelenetei – mint amikor a tapasztalatlan parkőr lába alól hirtelen eltűnik a talaj – szinte ordítanak azért, hogy eszünkbe ne jusson a természetben kóborolni, pláne nem egyedül.

Forrás: Netflix

A fiatalok aligha emlékeznek rá, de annak idején a Cápa hatására megcsappant a tengerparti fürdőzők száma, ugyanis a film olyan elemi erővel mutatta meg ezt a természeti erőt, hogy az emberek féltek a mély tengerben úszkálni. Lehet, hogy tévedek, de nem csodálkoznék, ha a Vad természet nem Fehér Lótusz-szerű turistamágnesként működne, hanem pont elriasztaná az embereket attól, hogy egy nagy erdő mélyén akarjanak kikapcsolódni.

A sorozat ugyan magát a természetet is veszélyesnek mutatja, de annál is veszélyesebben ábrázolja az ott mozgó embereket. Érzékelteti velünk, hogy a civilizációtól való távolság sok ember számára felhívó a bűnelkövetésre:

És a sorozat ereje abban rejlik, hogy az ettől való félelmet bele tudja táplálni a néző lelkébe.

Megbocsátható hibákkal

A Vad természet távolról sem hibátlan darab. A fent már említett gyakran tankönyvszerű forgatókönyvírói megoldások mellett a tempója sincs mindig rendben, és a kelleténél talán többször foglalkozik a szereplői tragikus múltjával, amiket (Bana esetében egy elvesztett gyermek, a társa esetében pedig egy erőszakos férj) szintén mintha egy forgatókönyvírói laborból emeltek volna át.

A hat epizód ellenére olykor azt éreztem, hogy talán öt is elég lett volna, különösen, hogy a két nagy rejtély közül az egyik érkezése már nagyon messziről előre látható, mégis sokáig húzzák az időt, hogy eljussunk odáig. A sorozatot ráadásul egynél többször fejezik be a kelleténél, és az utolsó epizód néhány pillanatában még a giccs is beköszön új vendégként.

Forrás: Netflix

Mindezek ellenére azonban a Vad természet többnyire mégis óramű pontossággal adagolja a feszültséget és a drámát, és mivel az alkotói nem veszik fél vállról, nézőként is végig ébren tartja a figyelmünket. Időnként megbicsaklik, időnként hibázik, de sosem akkorát, hogy ne akarjuk folytatni. A képeiben való gyönyörködés pedig tényleg élményszámba megy, bár tény, hogy túrabakancsot nem mostanában fogok vásárolni.

A Vad természet a Netflix kínálatában látható.