„Anya, te jó ember vagy” – Életet ment a kecskeméti Kuckó – Gyermekek átmeneti otthona
Bajban is együtt a család
A kecskeméti SOS Gyermekfalvak tevékenysége rendkívül összetett: nevelőszülői hálózatot és ifjúsági házakat működtet,, krízishelyzetbe került családokat támogat.
A Kuckó név mögött egy olyan program rejtőzik, amely gyermekek átmeneti otthonaként bajba került gyerekek számára nyújt ideiglenes elhelyezést, szükség esetén szülővel együtt, amíg élethelyzetük nem rendeződik, A 2015-ös indulás óta sok minden történt: nemrég egész napos rendezvénnyel ünnepelték meg a Kuckó munkatársai és korábbi segítettjei, hogy együtt mennyi mindent sikerült elérniük.
Erdei Tímea az SOS munkatársa, az alapítás pillanatától egészen 2023 decemberéig volt a Kuckó szakmai vezetője.
„2015 januárjában nyertem meg egy kiválasztási folyamat végén ezt a munkakört”– kezd a történetbe.
„Akkor még csak az épületek voltak meg, a program részletes kidolgozása még előttünk állt. Fél év múlva költözhettek be az első lakók, gyerekek és szüleik, akiknek átmeneti segítségre volt szükségük. A közös munka során gyűltek a tapasztalatok, egyre nőtt az érdeklődés, és 2018 őszén megnyitottunk a második Kuckó-csoportot is a Kecskeméti Gyermekfalu területén. Az intézmény országos befogadású, és jelenleg 7 várossal állunk szerződésben, így javarészt ezekből a városokból fogadunk lakókat. A Kuckó több szempontból is előnyt jelent a családok átmeneti otthonához képest. Egyrészt egyedül is jöhetnek ide gyerekek. A kamaszok általában így érkeznek, hiszen ebben az életkorban nem ritka a szülő-gyerek konfliktus. Sok sikeres esetünk van ezek rendezésében, mert azáltal, hogy az érintettek egy kis távolságból nézhetnek rá a segítségünkkel a problémára, pszichológusi és családterápiás támogatást kapnak, könnyebben értik meg egymást, és a végén ismét együtt tudnak élni. Másrészt arra is van lehetőség, hogy a kisebbek, a 12 éven aluliak szülővel együtt költözzenek be hozzánk, így sok családi krízist tudunk megelőzni vagy legalább megkönnyíteni azzal, hogy nem kell a családtagoknak elszakadniuk egymástól. A munkahely, lakhatás elvesztése, párkapcsolati erőszak, vagy a szülő betegsége, amikor étmenetileg nem tud gondoskodni a gyermekről, mind olyan élethelyzet, ami miatt könnyen elveszíthetik a szülők gyerekeiket. A Kuckó segítségével nem kell szétszakadnia a családnak, az SOS segít nekik talpra állni.”
Képünk illsuztráció (Fotó: Getty Images)
Bármilyen okból és úton is érkezik valaki a Kuckóba, a folyamat mindig ugyanaz. Az első lépés egy úgynevezett első interjú, amelynek során a szülő kéri gyermeke átmeneti ellátását, vagy, ha a gyerek egyedül érkezett, akkor a program munkatársai 72 órán belül felkeresik a szülőt, hogy hozzájárulását adja.
A szülő, miután gyermeke számára segítséget kért, jelezheti, ha lakhatása veszélyben van, és ebben az esetben a saját elhelyezését is kérelmezheti. Ha van a Kuckóban férőhely, jöhet a következő lépés: a közös munka kezdete.
Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa idén megnyerte a NIOK Civil Díját; idén a legjobb kommunikációs kampány kategóriában kapott elismerést az alapítvány.
„Először mindig egy hónapra kötünk megállapodást” – mondja Erdei Tímea.
„Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy kialakuljon egy bizalmi viszony, és kide üljön, tényleg erre a fajta segítségre van-e szükség. Ezután a következő megállapodás már a szükséglethez mért időtartamra szól. A jogszabály szerint ez legfeljebb egy év lehet, ami indokolt esetben további fél évvel meghosszabbítható. A gyerek és a szülő kap egy esetgazda családgondozót a Kuckóban, aki szorosan együttműködik a gyermekjóléti szolgálat családsegítőjével is. Így közösen készítenek egy tervet, ahol a szülő felvázolja, mi a kitűzött cél, és ehhez mennyi idő alatt, milyen lépésekkel szeretne eljutni. Ebből indulunk ki, ehhez képes nézzük meg közösen, hogy most hol tart az illető, milyen erőforrásai vannak. Rögzítünk ellenőrzési pontokat is, amikor megállapítjuk, éppen hol tartunk, és ilyenkor lehet újratervezni is, ha valami nem az eredeti elképzelések szerint alakul. Így halad előre a folyamat fokozatosan az elengedésig, amikor eljön a pont, hogy a gyerek és a családja biztonsággal folytathatja tovább az életét.”
„Ha már bukás, akkor ez a jobb verzió”
Jeanna 2017-ben, három gyerekkel költözött be a Kuckóba, és egy kicsivel több, mint egy évet töltött bent, mielőtt családjával önálló életet kezdett.
„Azelőtt Szabolcsban éltem egy kis faluban”– meséli.
„Amikor bajba kerültem, egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet erre a lehetőségre. Eleinte nem volt könnyű megszokni a rendszert. Én lakásotthonban nevelkedtem, tisztában voltam vele, hogy minden intézmény kötött szabályok szerint működik, de nagyon más, ha csak neked kell alkalmazkodnod, mint amikor szülőként, három gyerekkel kell a többi lakó életéhez igazodni, és közben a saját sorsodért is felelősséget vállalni. Nem volt könnyű, de a Kuckó megváltoztatta az életemet. Amikor beköltöztem, egy célom volt: hogy a gyerekeim velem maradhassanak és ezért mindent meg is tettem. Nekem most is az az álmom, hogy az én gyerekeim ismerjék azt az anyai ölelést, amit én annak idején nem kaphattam meg. Szerintem annál szebb nincs, mikor a gyereked azt mondja neked: »Anya, te jó ember vagy«.
A Kuckóban a beköltöző gyerekek teljes ellátást kapnak, így a velük érkező szülők egy kis időre letehetik vállukról a napi megélhetés problémáját, és arra koncentrálhatnak, hogy a család jövőjét tervezzék. Ez komoly segítség, de fontos tudni, hogy csak átmeneti, és a hosszú távú felelősség a szülőnél marad.
„Nagyon figyeltem rá, hogy ne felejtsem el, hogyan lássam el a családot” – mondja Jeanna.
Mikor kiköltöztem, írtam egy listát, mire mennyit kell kiadni. Igyekeztem minél többet félretenni a keresetemből, hogy ne érjen felkészületlenül, amikor önállóan kell gondoskodnom a gyerekekről. Most egy szállodában dolgozom, a gyerekeim lassan felnőnek, ők alig emlékeznek a Kuckóban töltött időszakra. De az én életemnek mindig fontos része marad
– mesélte.
Márti egy rossz házasságból volt kénytelen elmenekülni öt gyerekkel. Nyolc hónapot töltött a Kuckóban. Jelenleg raktárvezetőként dolgozik, ma már csak látogatóként tér be az átmeneti otthonba időnként, emlékezve arra, honnan indult el mostani, kiegyensúlyozott élete felé.
„Mikor bekerültem, azt bukásnak éltem meg. Rettenetes érzés volt, hogy nem tudtam azt megteremteni a gyerekeimnek segítség nélkül, amit szerettem volna. De ha már bukás, akkor ez a jobb verzió, hiszen az is megtörténhet hasonló helyzetben, hogy kiemelik a gyereket a családból” – mondta.
Itt kap az ember egy dobbantót, és egy visszaigazolást arra, hogy mégsem csináltam annyira rosszul, hiszen a gyerekeim velem vannak, jó a kapcsolatom velük, csak még van min dolgozni.
Márti számára sem volt könnyű a szabályokhoz való alkalmazkodás: saját bevallása szerint nem is a gyerekei lázadoztak a kötöttségek ellen, hanem ő maga. Önfejűnek és kitartónak tartja magát, és sokszor éppen ezek a tulajdonságai azok, amelyek a nehéz élethelyzetekben is tovább lendítették a megoldás keresése felé.
„Itt megtanultam alkalmazkodni is” – mondja.
„Sok olyan tanácsot kaptam, amelyeket még most, hat év után is tudok használni. Nemrég megkérdezte tőlem valaki, hogy jó anyának tartom-e magam, és most már tudom azt mondani, hogy igen. A gyerekeimnek is jó emlékei vannak a Kuckóról, és ez is nagyon fontos, hogy egy nehéz élethelyzetből is maradtak szép emlékeik”.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
A kulcs a megelőzés
A Kuckó alapvető küldetése, hogy megelőzze a gyerekek családból való kiemelését, és ezt a legtöbb esetben sikerül is elérniük. Az eltelt tíz év alatt pedig az is kialakult, hogy olyanok is megkeresik őket, akik még nincsenek óriási bajban, de érzik, hogy megelőzésképpen jól jönne nekik az átmeneti segítség.
Ilyen Virág is, aki többször is megfordult a programban. Először kamaszként, a testvérével töltött néhány hónapot a Kuckóban családjuk nehéz élethelyzete miatt. Később, amikor már édesanyaként úgy érezte, hogy bizonytalanná kezd válni az élete, rögtön ide fordult támogatásért.
„Szülőként nehezebb volt, mert akkor már saját magadért és a gyerekedért is felelős vagy. De éppen ezért volt nagyon fontos, hogy ne kelljen aggódnom, és tudtam, hogy itt biztonságban leszünk, és megkapjuk a támogatást, ami ahhoz kell, hogy talpra álljunk. Ez két hónap alatt sikerült is. Arra is figyeltem, hogy a kisfiamat ne engedjem mindenkihez túl közel, mert nagyon ragaszkodó, és nem szerettem volna, hogy sérüljön a lelke, ha el kell szakadnia az itt élőktől. De szerencsére ebből nem volt gond, nagyon megértő volt az egész közösség. Most albérletben lakom, a párom dolgozik, és hamarosan, amikor a fiam bölcsibe megy, én is munkába állok” – mondta.
„A tíz éves évforduló egy ünnep” – mondja Erdei Tímea.
„És nagy szükség van az ilyen pillanatokra. A mindennapi küzdelmek során azért sokszor érezzük azt, hogy csak nagy nehézségek árán haladunk előre, és sok igazán megrázó emberi történettel találkozunk nap mint nap.”
Nagy hangsúlyt fektetünk az utánkövetésre, ami azért is fontos, mert gyakran csak hosszabb távon mutatkozik meg, hogy sikerrel jártunk. Amikor a korábbi bentlakóink visszajárnak a családi napjainkra, hozzák a hétköznapjaik történeteit, akkor utólag is kapunk megerősítést.
„Eleinte, ha szükség van rá, folyamatos kapcsolattartást biztosítunk a kiköltözőknek, aztán ez fokozatosan ritkul, ahogy megérzik, hogy jól boldogulnak, és büszkék kezdenek lenni arra, amit elértek. Sokaknak fontos, hogy évek uán is megmaradjon a kapcsolat, ami lassan kedves ismeretséggé alakul át, hiszen már nincs szükség tanácsra vagy segítségre.”
Az SOS keretein belül hamarosan egy új projekt is indul a megelőzés jegyében. A Mobil családmegerősítő program még egy lépéssel hátrébbról indul, mint a Kuckó: a célja, hogy a családok már a krízishelyzetbe kerülés előtt felismerjék, hol lehet szükségük támogatásra.
„A Kuckó tíz éve alatt rengeteg tapasztalat gyűlt össze, és nagyon jó együttműködést alakítottunk ki a gyermekjóléti szolgálattal” – mondja Erdei Tímea.
Ezt kihasználva úgy gondoltuk, eljött az ideje, hogy ne csak az intézmény keretein belül tudjunk támogatást nyújtani, hanem még azelőtt, hogy valaki bajba kerülne. Két markáns területet tudunk meghatározni terepként. Az egyik, amikor ugyan a szakellátáson belül, a nevelőszülői hálózatban van a gyerek, de a családja motivált rá, hogy vissza tudja fogadni, és mi segíteni tudunk nekik, hogy erre felkészüljenek. A másik pedig az a pont, amikor egy családba megérkezik az első gyerek: ilyenkor még kisebb erőforrás is elég ahhoz, hogy megelőzzük az alakuló problémákat, és egy tudatosabb életvezetéssel, illetve családtervezéssel éljenek a továbbiakban. A programon belül a teamünk házhoz megy, egyéni esetvezetéssel és csoportos tevékenységekkel is segíti a gyerekek és családjuk életét. És nem titok: van olyan korábbi lakónk a Kuckóból, aki már tapasztalati szakértőként, segítettből segítővé válva vehet majd részt a közös munkában.
