Főoldal/„Nem az a jó befektető, aki a következő öt évet látja, hanem aki a következőt.” Így építettek tíz év alatt a nulláról egy 800 milliárd forintot kezelő céget
„Nem az a jó befektető, aki a következő öt évet látja, hanem aki a következőt.” Így építettek tíz év alatt a nulláról egy 800 milliárd forintot kezelő céget
Szinte a semmiből kellett új alapkezelőt építenie a Concorde-nak, miután az előző 2015-ben kivált. Az Accorde az első nagyon szűk öt év után a kiváló hozamai által támogatva megtáltosodott, és lassan kinövi Közép-Európát. Hogyan csinálták?
„Megtanultam kizárni a külső ingereket, ez az én alapom, úgy kezelem, mintha az én pénzem lenne, nem igazán hagyom, hogy mások befolyásoljanak” – Gyurcsik Attila ezt akkor mondja, amikor az általa kezelt Abacus alapról beszélgetünk.
A számok magukért beszélnek, az Abacus évek óta a legmagasabb hozamot elérő abszolút hozamú alap Magyarországon, 280 milliárd forint van már benne. Kétségtelen, hogy komolyan hozzájárul az Accorde Alapkezelő sikeréhez, de most mégis alig kerül szóba. Gyurcsik Attila ugyanis nemcsak az egyik portfóliókezelője, hanem alapítása óta vezérigazgatója is az alapkezelőnek, és a teljes kép igazán izgalmas:
hogyan sikerült tíz év alatt a nulláról 800 milliárd forintot kezelő, nagy presztízsű céget felépíteni?
Nulláról? A Concorde Értékpapír mint a legnagyobb hazai független brókercég hátterével? Jogos kérdés, de ha visszaugrunk 2015-ig, azt láthatjuk, hogy a meglévő szürkeállományra alapozva valóban zöldmezős beruházással kellett létrehoznia a Concorde-nak egy vadiúj alapkezelőt. Ami ugyanis volt, az elment: a brókercég többségi tulajdonában álló Concorde Alapkezelő kivált, önálló életet kezdett, aztán nevet váltott, és ma Hold Alapkezelőként működik rendkívül sikeresen (az ő történetük került a 2025. májusi Forbes címlapjára). És ment vele a vagyonkezelés is, ezt az űrt pedig nagyon gyorsan pótolnia kellett a Concorde-nak.
Gyurcsik Attilát a legjobb pillanatban, karrierje megfelelő pontján találta meg a felkérés, hogy építse fel az új alapkezelőt. Ekkor épp tíz éve volt elemző, öt éve vezető elemző a Concorde-nál, és a befektetési világban általában amúgy is gyakori, hogy ilyenkor a „sellside elemző átül a buyside-ra”. Vagyis ekkora tapasztalattal próbálkoznak meg szakemberek azzal, hogy az elemzések, a befektetői oldal segítése után átálljanak a döntéshozói oldalra, a cégeket, a világot jól ismerve befektetési döntéseket hozzanak, vagyont, portfóliót kezeljenek.
Attilának a cégépítés, a vezetés, a rengeteg adminisztrációs feladat pluszban jött ehhez, bonyolult szabályzatok alapján, mindenféle háttérrendszereket kiépítve kellett minél hamarabb elindítania az alapkezelőt.
És ami még nehezebb, utána eladni az alapokat. Mi kell ehhez? Nem, nem elég bemondani, hogy szevasztok, ismertek minket régről, most már mi vagyunk a méltán híres Concorde leányai. Erre ugyanis az az általános válasz a fő célcsoport, a privátbankárok részéről, hogy tudjuk, persze, biztos ügyesek is vagytok, de inkább gyertek vissza öt év múlva, hozamokat mutogatva.
Egyértelmű volt tehát, hogy az első öt év igazán nehéz lesz, és a Concorde-háttér itt segített a legtöbbet. Nem a külső eladásban, hanem hogy a házon belüli privátbankárok megelőlegezték a bizalmat, és vásároltak annyit a frissen induló Accorde-alapokból, hogy legyen bennük elegendő tőke a befektetésekhez és az alapkezelő nullás működéséhez.
Ez azonban csak a motor beizzítása volt, a siker mércéje a hozam mellett az, hogy mennyit tudnak külsősöknek eladni az alapokból. Közvetlenül a kisbefektetők ugyanis keveset vásárolnak, ez alapvetően B2B biznisz, és a privátbankárok csak a legjobbakat veszik a portfóliójukba.
Nem könnyítette meg az új alapkezelő helyzetét, hogy a 2010-es évek második felére ma is úgy emlékeznek a szektorban, hogy pokoli volt. A nulla kamatkörnyezet azt jelentette, hogy a költségek miatt minden piaci szereplő vaskos mínusszal indult a hozamversenyben, közben a lakossági magyar állampapírokat az állam tisztes reálhozammal kínálta, ezzel kellett versenyezni. Mindenki által hagyományosan kínált kötvényalapot nem is indított az Accorde eleinte, mert ilyen környezetben minek? Lehetett volna vele küzdeni a plusz nullás hozamért.
Gyurcsik Attilát a legjobb pillanatban, karrierje megfelelő pontján találta meg a felkérés, hogy építse fel az új alapkezelőt. Fotó: Ránki Dániel/Forbes.hu
De akkor mit tehet egy nullkilométeres alapkezelő? Mi lehet az, amivel nem kell legalább öt évet várni, hogy eladható legyen? Az Accorde-nál arra jutottak, hogy olyan sztori alap kell, ami magáért beszél, amilyen nincs másnak, eladja magát többéves track record nélkül is. Ilyen megfontolásból hozták létre a román részvényalapot.
Az ország maga is vonzó volt, Gyurcsik Attila pedig korábban bankelemző volt, jól ismerte az ottani cégeket, pontosan látta az értékeltségi szinteket, nála volt a szakértelem a részvénykiválasztáshoz. Ez volt az első, aminél nem kellett track recordra várni, hogy el lehessen adni, itt már az ország potenciálja feltűnt több vásárlónak. Volt időszak, amikor ez lett a legnagyobb országalap a magyar kínálatban, és mára négyszerezte a pénzét az, aki ebből vett.
Következett a görög részvényalap, annál viszont az időzítés nem bizonyult a legszerencsésebbnek. 2019 nyarán indult el, épp a covid előtt, ami a turizmusorientált görög gazdaságot értelemszerűen csúnyán megfektette, így a görög alapot is. Erre az Accorde-nál a sales felpörgetésével reagáltak, azzal a jelszóval, hogy ha véget ér a járvány, itt lehet a legnagyobb visszapattanásra számítani. El is jött, és aki bátran vásárolt, itt már hat év alatt négyszerezhetett.
Az időzítést tekintve a lengyel részvényalap épp a másik véglet: szerencsésebb nem is lehetett volna. Nem azért indult épp az előző ottani parlamenti választás előtt, mert az Európa-barát ellenzék győzelmére tettek volna az Accorde-nál, egyszerűen az ország tűnt egyre vonzóbbnak. De nagyon jól jött ki, hogy amikor kiderült Tuskék győzelme, és ugrásszerűen nőtt az érdeklődés a lengyel eszközök iránt, ott volt készen a lengyel alap. Ez volt az első alkalom, hogy nem eladni kellett az alapokat, hanem a forgalmazók jöttek maguktól, és ők kérték, hogy minél előbb belistázhassák.
A legérdekesebb alapos történet még viszonylag friss, már 2023-ban járunk, ekkor indult az eurós kötvényalap. Ennél is Gyurcsik Attila bankelemző múltja, illetve igen markáns víziója köszön vissza, már amikor az indítás okait firtatjuk. Meg az is látszik, hogy egy piaci anomáliára milyen gyorsan, rugalmasan tudnak reagálni. Attila ugyanis régóta hangoztatta (nyilvánosan is, több cikkben), hogy az európai bankokra kényszerített túltőkésítés mennyire káros.
Amikor beindultak az ehhez kapcsolódó kötvénykibocsátások gigantikus felárakkal (például egy Raiffeisen 8–9 százalékon), azt mondta, ezt ki kell használni, kell rá indítani egy alapot. A magyar kisbefektető amúgy is az euró felé tart, és vágyik a magas kamatra, de a nagy méret miatt ők maguk nem tudnak ilyen banki kötvényeket venni. Az alap viszont igen, ami le tudja hozni a magas hozamot bárkinek: 2024-ben 7,6, tavaly majdnem öt százalékot ért el euróban.
De ha a konkrét alapos sztorikon túl visszakanyarodunk oda, hogy mikor ért véget végérvényesen az alapkezelő életében a küzdős időszak, 2022-t érdemes megemlíteni. Épp amikor végre el tudtak indulni házalni az utóbbi ötéves hozamokkal, ez az év győzött meg sokakat, hogy jó helyen van a befektetésük az Accorde-nál. Az előző évet, a covidból kilábalást még nem volt nehéz megnyerni, a piacok jól teljesítettek. 2022 viszont pocsék év volt, ritkán fordul elő, hogy az egymással általában szemben mozgó részvény- és a kötvénypiacok egyszerre vágják hanyatt magukat. Ilyen években lehet kitűnni a benchmarkok megverésével, illetve az abszolút hozamú alapoknál már a pozitív hozamokkal is, és az Accorde alapjai (különösen az Abacus) impozáns számokat hoztak.
Ebben az évben lehetett könnyen elhasalni a kockázatkezelésen is, a legjobb példa erre az orosz–ukrán háború kitörése. Mindenki látta a csapatok felvonulását az ukrán határ mentén, és tele voltak a híradások, hogy hírszerzési információk szerint az oroszok támadni fognak. Mégis, nemcsak az átlagembernek tűnt hihetetlennek, hogy komoly háború robban ki, de komoly intézményi befektetők ragadtak be gyorsan elértéktelenedő orosz eszközökben. Az Accorde mindent lezárt, minden eladott.
De ez csak egy része a kockázatminimalizálásnak. Az Accorde alapjainál is az egyik legfontosabb mérőszám a Sharpe-mutató, ez annál nagyobb, minél magasabb hozamot ér el valaki egységnyi kockázatvállalással. A magyar befektető utálja az eszközértékek csapongását, a nagy volatilitás mellett elért szép hozam helyett beéri kisebb megtérüléssel is, csak ne ugrándozzon az alapja. Ezért a piacon ma már mindenki kifejezetten figyel rá, hogy leszorított volatilitás mellett érjen el minél nagyobb hozamot.
ITT A FORBES MONEY PODCAST!
A már meglévő Deal mellé új, a pénzügyekre fókuszáló heti podcastot indít a Forbes. A Forbes Money szerda délutánonként jelenik meg, műsorvezetője Péller András. Adásaink két nagy blokkból állnak, az egyikben a pénztárcánkat érintő, személyes pénzügyekről szóló témákat beszéljük ki, a másikban a piacokat vizsgáljuk.
Van, ami fájdalmasan indul, de végül a legjobb sül ki belőle
„Az, hogy melyik külső alapokat értékesítjük, elsősorban két dolgon múlik, a reputáción és a track recordon” – mondja Fekete Gábor, a Raiffeisen Private Banking Fiókvezetője. De több szűrőn is át kell menniük az alapkezelőknek, mielőtt a terméküket felveszik a kínálatba. A Raiffeisen Private Banking az elsők között fektetett az Accorde román alapjába, aminek az volt a fő oka, hogy a bank alapkezelője akkoriban újult meg, és mivel egyedi sztorikra akkor még nem feltétlenül tudnak házon belül reagálni, ezekre keresik a jó külső megoldásokat.
Azt, hogy utána is folytatódott az együttműködésük az Accorde-dal, Fekete Gábor azzal magyarázza, hogy a jó hozamaik mellett legalább ilyen fontos a transzparens működés is. „Komoly támogatást adnak az értékesítésnek, rendszeresen kommunikálnak a termékről, az azt befolyásoló tényezőkről értesítenek minket, és az is fontos, hogy az alap konzisztens az alaptermékkel. Tehát az adott ország teljesítményét jól követi, sőt akár felül is teljesíti.”
Az Accorde teljesítményéről az Alkotás út túloldaláról is elismerően nyilatkoznak a volt kollégák, ma versenytársak. Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója azt mondja, látták, hogy mennyire nehéz volt az első néhány évük, de kitartottak, és kicsi csapattal, kevés erőforrással is szép eredményeket értek el. Kifejezetten erősnek látja az Accorde salestevékenységét és az abszolút hozamú alapjaik teljesítményét. Bár az országalapoknál úgy látja, hogy voltak évek, amikor a valós benchmarkok, az országok részvényeit leképező ETF-ek teljesítményeit nem tudták megverni, kétségkívül nagyon szép abszolút hozamokat értek el az ügyfeleiknek.
Móricz Dániel szerint a Hold és az Accorde sikerében is fontos tényező, hogy független szolgáltatók, emiatt a bankok privátbankárai is könnyebben felveszik kínálatukba jól teljesítő alapjaikat – miközben más bankok alapkezelőinek termékeivel ezt nem szívesen teszik. És az is segíthetett, hogy az elmúlt években csökkent a versenytársak száma, mivel több banki hátterű alapkezelőnél lecsavarták a kockázatot, nem annyira támogatták a mainstreamtől való eltérést. Ez pedig előtérbe helyezte, hogy a függetlenek aktívan kezelt termékei jussanak be a privátbanki portfóliókba.
Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője megerősíti, hogy a banki privátbankokba jó hozamokkal és különleges, másnál el nem érhető alapokkal tudnak a független alapkezelők bekerülni.
Az Accorde sztorija neki azt mutatja, hogy van, ami elsőre fájdalmasan indul, de idővel mégis a legjobb sül ki belőle.
A Concorde-nál annak idején nagyon rosszul élték meg az alapkezelő távozását, de miközben a „kiválók” korrekt árat, sok pénzt fizettek a részesedésükért, mára az is kiderült, hogy fel tudnak a helyére építeni egy hasonlóan sikeres újabb alapkezelőt házon belül, szinte megismételve a történetet.
A nosztalgia nem befektetési stratégia
„Nem az a jó befektető, aki a következő öt évet látja, hanem az, aki a következőt”
– Gyurcsik Attila ezzel arra utal, hogy ha valaki túl hamar okos, azzal nem fog jó hozamot elérni, látni kell, hogy mikor veszi át a piac is az okosságot. Például ő már 2020-ban megírta a várhatóan beinduló inflációt, de csak akkor fogadott rá, amikor (a Feden kívül) már mindenki látta. De ezt is tanulni kellett, eleinte beleszaladt az Abacus kezelésénél is olyan hibákba, hogy igaza lett, csak későn.
„Rendelkezünk azzal a tudással, hogy miket, illetve kiket érdemes olvasni” – ezt pedig azzal kapcsolatosan mondja, amit nagy versenyelőnyüknek tart. Tudják, hogy ki az a három geopolitikai szakértő, aki mérvadó. De azt is, hogy egy tetszőleges szektor cégeit illetőn kik vannak leginkább képben. Márpedig ezekből a nagyon fontos inputokból áll össze az a világképük, aminek alapján a befektetési döntéseket meghozzák.
Mostanság épp azért bővítik a csapatot, vesznek fel fiatalokat, hogy a mindenhonnan beérkező elemzéseket feldolgozzák, a rengeteg információból kiszűrjék a hasznosakat, és megtalálják, kiket érdemes figyelni, kikre érdemes hallgatni.
Ezeket persze mindig jól átbeszélik, van macro tourist meeting, a részvényekre meg equity hunter meeting, a világképet pedig rendszeresen bemutatják a vevőiknek.
„Szerintem komoly hitelességet építettünk, hiszen nem mondtunk hülyeséget sose”
– mondja Gyurcsik Attila, és rögtön adódik a kérdés, hogy most a nagy geopolitikai káoszban, egy új világrend hajnalán milyen nagy képet látnak.
Gyurcsik Attila (Accorde Alapkezelő): „Szerintem komoly hitelességet építettünk, hiszen nem mondtunk hülyeséget sose.” Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Az első, amit az Accorde szerint el kell fogadni, hogy újrapolitizálódik a világ, működése eddigi kereteinek végük. Visszamutogatni bármi korábbira értelmetlen, a nosztalgia nem befektetési stratégia. Trump csak felgyorsította a folyamatot, most az érdekszférák újrafegyverkezése és újraiparosítása zajlik. Érdekes, hogy a nyersanyagok már nem áramlanak szabadon, nagy a harc értük. Ezért a nyersanyagfeldolgozáshoz kapcsolódó minden iparág izgalmas 2026-ban.
De nem mindenki tud fegyverkezni. „Trump nem tudja, de a keze meg van kötve, mérsékelt lehetősége van katonai akciókra” – mondja Gyurcsik Attila, arra utalva, hogy véget ért a fiskális alkoholizmus, a hat–hét százalékos hiányt a piacok egyre kevésbé tolerálják. Jó makroadatok mellett is négy százalék felett van a tízéves kötvényhozam – az, hogy komoly reálhozamot kér a piac, mutatja, hogy nincs pénz a további fegyverkezésre. Amerika felülteljesítésének vége, Európa, az eddigi nagy lemaradó pedig most kénytelen feltápászkodni. Ez az átsúlyozás az Accorde portfólióiban is megjelenik.
A három „névre vett” abszolút hozamú alapot portfóliókezelőik maguk kezelik szabadon. Az Abacus mellett egyre szebb hozammal jön fel a Tunkli Dániel által kezelt Sharp alap, a Prizmáért pedig Péntek Gábor felel. Az induláskor négy portfóliómenedzser volt a csapatban, ma már hat van, és elemzőket is vesznek még fel.
Logikus kérdésnek tűnik, hogy ha Gyurcsik Attila tíz év elemzés után annak idején valami újra vágyott, akkor tíz év vezérigazgatóskodás után is hasonló-e a helyzet. Szó sincs róla, mosolyog, nagyon élvezi a munkáját, és amíg így van, folytatni szeretné. Ami viszont változik, az egyrészt a méretből fakad. A régiós fókusz európai fókuszra tágul, és kifejezett cél, hogy az egyéni sikerek, egyes alapok nagy eredménye után csapatsikerek következzenek. Attila ezen dolgozik, miközben az Abacust természetesen viszi tovább.
