Két év alatt 100 ezer dolgozó tűnt el a magyar munkaerőpiacról

Újfent kellemetlen munkaerőpiaci adatot tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal, ami szerint a 15-74 éves korosztályban a 2025. november-2026. január háromhavi átlagban 4,628 millió volt a foglalkoztatottak száma. Ez 68 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban, és nagyjából 4,5 éves mélypontot jelent.

Ennél kevesebb dolgozó ugyanis a covid-járvány hazai lecsengése idején, 2021 kora nyarán volt. A covid előtti foglalkoztatottsági szintet nagyjából 2021 nyarára sikerült visszaépíteni, ami után lassú, kétéves foglalkoztatottság-bővülés követte. A csúcsot 2023. szeptember-november hozta el, ekkor közel 4,3 millióan dolgoztak Magyarországon. Ezt két év alatt sikerült azonban teljesen leépíteni, és ott tart a munkaerőpiac 2025 végén, 2026 elején, mint a covid legvégén, majdnem öt évvel ezelőtt.

A trend pedig egyáltalán nem ad okot optimizmusra, hiszen már 2025 első felében sem alakultak úgy a számok, mint az a munkaerőpiac szezonalitása alapján elvárható lenne. Vagyis tavasszal, nyár elején a megnyíló építőipari és mezőgazdasági munkalehetőségek miatt látványosan emelkedik a foglalkoztatottság, ez néhány hónap csúszással jelent meg a statisztikában. Aztán egy stagnálás után masszív lejtmenet kezdődött. Nyár végétől mostanáig 50 ezer foglalkoztatottat veszített a piac, miközben az előző években ez az időszakos veszteség 20 ezer fő körül mozgott. A 2023-as csúcshoz képest így már eléri a 100 ezer főt a létszámcsökkenés.

A KSH szerint a hazai elsődleges munkaerőpiacon 4, 444 millióan dolgoztak, mely 81 ezerrel elmaradt az előző év azonos időszakában mért szinttől. A közfoglalkoztatottak létszáma 76 ezer fő, a külföldön dolgozóké pedig 108 ezer fő volt.

Mindezzel párhuzamosan a munkanélküliség is emelkedett, a ráta 4,6 százalék volt, miközben egy évvel ezelőtt még csak 4,3 százalékos munkanélküliséget regisztrált a KSH. A folyamatok arra engednek következtetni, hogy a gazdaság évek óta tartó stagnálásából eredő problémák hatása lassan a munkaerőpiacon is megmutatkozik.

A hivatal közlése szerint egyébként a munkakeresés átlagos időtartama 12,2 hónapot vett igénybe, egy évvel ezelőtt 12,1 hónap volt ez az idő. Jelentősen csökkent viszont azon munkanélküliek aránya egy év alatt, akik 3 hónapnál rövidebb ideje keresnek állást, 43,7 százalékról 37,1 százalékra, illetve némileg csökkent azok aránya, akik már legalább egy éve nem találnak munkát maguknak, 36,1 százalékról 35,8-ra.

Ezek az adatok egyébként az elemzői közösség által vártnál jóval borúsabb képet festenek le Virovácz Péter, az ING vezető elemzője szerint. Úgy tűnik ugyanis szerinte, hogy a vállalatok jóval hamarabb kezdtek el alkalmazkodni a béroldali költségnyomáshoz, mint azt előzetesen várni lehetett.

„A munkaerőpiac tehát az arányszámok tekintetében továbbra is feszes, ami azonban elmaszkolja a felszín alatt zajló negatív változásokat. A demográfiai helyzet mérsékli az elérhető munkaerő számát, miközben a vállalatok egy három éve stagnáló gazdaságban próbálják kigazdálkodni az érdemben emelkedő bérköltségeket, tudva, hogy folyamatosan romlik az elérhető munkaerő mennyisége és minősége (földrajzi, képzettségbeli és életkorbeli eltérések)”, írja kommentárjában az elemző.

Előretekintve is borúsabbnak látja a képet Virovácz. Ugyan a keresleti és kínálati oldalon nem várnak érdemi változást. „Demográfiai fordulat nem körvonalazódik, miközben a dráguló munkaerő és az éles gazdasági fordulat hiánya tovább apaszthatja a munkaerőpiaci keresletet”, részletezi.

Szerinte most úgy tűnik, hogy a vállalatok idejekorán megkezdték a racionalizálást. „Nem várták tehát meg még az idei év első negyedévét sem, hogy vajon miként alakul a saját és a nemzetgazdaság teljesítménye. Könnyen előfordulhat, hogy az üzleti bizalom romlása a következő hónapokban felgyorsul, ami a foglalkoztatotti létszám további csökkenéséhez vezethet”. Összességében egyébként az idei 4,4 százalékos munkanélküliségi ráta helyett 4,6, vagy rosszabb esetben ennél is nagyobb munkanélküliségi rátára is esélyt lát az idei év vonatkozásában.