„Felemelő látni az összefogást, de nehogy bárki azt gondolja, ez a megoldás” – íme a független magyar filmalap első díjazottja

Hazai filmtörténetet írunk – mondják a Cine-Collegium Budapest szervezői a széleskörű szakmai összefogással megvalósuló, első hazai független filmfinanszírozási alapról és pályázati rendszerről. Az összegyűlt, mintegy 60 millió forint értékű támogatásból az Enyedi Ildikó vezette zsűri döntéseként elsőként Rudolf Olivér Anyám, a szörny című filmje készülhet el.

---

„Tudtam, hogy nehéz lesz, de azért nem gondoltam, hogy ennyire. Egyszerre nagyon örültünk, hogy lett egy kiváló nyertes filmtervünk, másrészt meg teljesen padlón voltunk, mert tudtuk, hogy nagyon tehetséges emberek innen majd tovább gyötrődnek” – meséli Enyedi Ildikó a Cine-Collegium Budapest (CCB) alapítvány első döntéshozatali folyamatáról. „A döntés nem is zsűrizésre hasonlított, mint inkább egy épp, hogy működő, túlterhelt sürgősségi osztály morbid triázsára, ahol éjjel háromkor, arról kell dönteni, hogy ki maradjon életben – komolyan mondom, a szívünk szakadt meg” – teszi hozzá a filmrendező.

Enyedi azt a keserédes, és paradoxonokkal teli helyzetet írja le, amelyben a hazai filmes szakma kétségbeesett, de tenni vágyó része próbált összefogással megoldást találni a milliárdokból készült állami kurzusfilmek nyomasztó finanszírozási erőfölényében a független filmkészítés kínzó forráshiányára.

Ennek eredményeként – 16 különböző filmtervből kiválasztva – jövő őszre elkészülhet a Cine-Collegium Budapest (CCB) alapítvány finanszírozásában Rudolf Olivér filmje, az Anyám a szörny.  

A 2024-ben debütált Budapest International Film Festival (BIFF) által létrehozott CCB alapítvány már az indulása évében arra vállalkozott, hogy létrehoz egy, az államtól független, széles összefogáson alapuló filmfinanszírozási programot, ami évente legalább egy magyar rendező első- vagy második nagyjátékfilmje elkészültét biztosítja.  (Forbes Magazin/ 2025 január).

A kezdeményezést Kiss Viki Réka producer, a CCB program menedzsere szerint az a hosszú évek óta meglévő, fojtogató légkör kényszerítette ki, amelyben

„már nem akartunk tovább tétlenül ülni és keseregve várni a változásra, és amiben számítani akartunk a szakma szolidaritására, kollektív erejére”.

Tavaly nyáron Enyedi Ildikó éppen nyakig volt a Csendes Barát című filmje befejezésében, amikor megkereste Szimler Bálint, a Fekete Pont című film rendezője azzal, hogy több társával együtt gründol egy független filmfinanszírozási alapot, ehhez kapcsolódóan egy pályázati rendszert és azt szeretné, ha Enyedi elvállalná a zsűri elnökségét az első évben. Bár Ildikó csak homályosan értette, hogyan fog ez működni, Szimler miatt igent mondott.

Csak a pályázat ez év eleji kiírása után szembesült azzal, hogy mekkora horderejű ügybe ugrott bele.  A CCB az indulása első évében ugyanis mintegy 60 millió forint értékű támogatást kalapozott össze cégektől – ebből 25 millió forint direkt finanszírozás, 35 millió pedig a filmszakmai felajánlások, például kellékek, bútorok, kamera- és világítástechnika, stúdióhasználat, utómunka, értéke. 

Úgy fogtak bele, hogy egyikük sem csinált korábban még csak hasonlót sem. Kiss  Viki Réka, Szimler Bálint és Horváth Kristóf BIFF fesztiváligazgató mellett a rendszer kitalálásában és forrásszerzésben jól jött Szalai Tamás pénzügyi befektetésekkel, cégépítéssel és finanszírozással foglalkozó szakember tudása és háttere, aki ugyancsak a CCB alapítók között van.

„A kultúra, így a filmfinanszírozás állami feladat”

A szervezők hosszútávon fenntartható finanszírozási modellben gondolkodnak. Ehhez biztató, hogy a támogatók között van, aki már három évre elköteleződött. De vannak, akik csak idén szálltak be, és közülük olyanok is, aki csak kisebb összeggel – ők attól tették függővé a program további támogatását, hogy abban valóban értékes alkotások születnek.

A fenntartható finanszírozás feltétele, hogy a filmszakma érintettjein kívül más profilú cégek is beszálljanak, de számítanak a közönség anyagi támogatására is. Azt, hogy megnyerhetők az ügynek olyan, nem közvetlen filmes cégek, akiknek fontos érték a független kultúra mecenatúrája, már mutatja, hogy az idei pályázat támogatói között ott van a jogi és üzleti tanácsadó a DLA Piper Hungary, a Concorde Értékpapír Zrt. és a Central Médiacsoport is. 

„Felemelő látni az összefogást, de nehogy bárki azt gondolja, hogy ez a megoldás”

– hangsúlyozza Enyedi. „A kultúra, így a filmfinanszírozás állami feladat, a CCB nem képes és nem is hivatott helyettesíteni a független filmkészítést magára hagyó állami források ordító hiányát” – mondja. Fontosnak tartja, hogy elindult ez a kezdeményezés, de a most összejött pénz és a felajánlások értéke még így is csak töredéke annak, amiből normálisan meg lehet csinálni egy filmet. „Nehogy valaki azt gondolja, hogy megvannak a független alkotók állami támogatás nélkül, csak azért, mert heroikus módon most sikerül sikerült valamennyi pénzt gyűjteniük” – teszi hozzá.   

A szakma felfokozott várakozásának jele, hogy a januárban meghirdetett pályázatra  összesen 16 értékelhető filmterv érkezett. Ezek közül volt olyan, ami kifejezetten a kiírásra készült, és voltak, amelyek már régóta az asztalfiókban várakoztak, de át kellett dolgozni ezeket a – Viki szerint még az összegyűlt támogatásokkal együtt is – „majdnem no budget” feltételekre.

Az Enyedi Ildikó vezette öt tagú zsűri Rudolf Olivér filmtervének támogatása mellett további három másik tervnek biztosít mentorálási lehetőséget és nemzetközi filmfesztiválok felé való láthatóságot, ezek Berényi Andor, Albertfalva királya, Kovács István, Ostrom, és Hevér Dániel Étterem a kék párduchoz alkotásai.  

Az Anyám, a szörny teljes gyártási költségvetését mintegy 120 millió forintra tervezik, az új alap hozzájárulása ennek a felét teszi ki. Az összeg másik felét a normatív filmszakmai adókedvezmény, illetve más hazai fejlesztési és forgalmazási célú, illetve a producerek által már korábban elnyert nemzetközi források teszik ki.

Láthatatlannak lenni felszabadító és ijesztő

Az eddig rövidfilmeket készítő rendező, forgatókönyvíró Rudolf Olivér – Kungl Zsigmond forgatókönyvíróval és Petrovics Genovéva producerrel együtt – ugyanis már régóta fejleszti nagyjátékfilm-tervét. Olyannyira, hogy korábban pályáztak a Nemzeti Filmintézethez (NFI) Inkubátor Programjába is a megvalósításra, 2022-ben nyertek, de az NFI végül, felülírva a szakmai zsűri döntését, a támogatást indoklás nélkül visszavonta. Így járt még másik két filmterv is az öt nyertesből. A film készítőit nagyon váratlanul érte a hír, főleg úgy, hogy ennek okairól még hivatalos indoklást sem kaptak.

Némi elégtételt jelenthetett az alkotóknak, hogy a filmterv később elnyerte a Szarajevói Filmfesztivál Eurimages koprodukciós fődíját és ezután több nemzetközi támogatásból is részesült. Ezekből a produkció eddig mintegy 80 ezer euró forráshoz jutott.  

A CCB támogatása viszont most új lendületet ad a film elkészítéséhez.

„Nagyon örülünk ennek az elképesztő összefogásnak, a CCB pályázatát elsőként elnyerni nemcsak hála, hanem felelősség is, ennek súlyát azonban igyekszünk félretenni, és csak arra a történetre koncentrálni, amit már régóta el szeretnénk mesélni”

– mondja a rendező.

A film története egy személyes élményéből indult. Olivér 2020-ban látott egy fekete-fehér fotót, amin egy nő állt éjszaka, egy sötét erdő közepén, egy vad és állatias maszkkal a fején, bizonytalan és törékeny testtartással. Ez a feloldhatatlan ellentét nem hagyta nyugodni, és rengeteg emléket hívott elő benne arról, hogy láthatatlannak lenni mennyire felszabadító és ijesztő érzés is egyben.

„Ahogyan néztem a képet, nagyon könnyen magamat is bele tudtam látni. A dühömet, a kíváncsiságomat, a félelmeimet”

– mondja. Aztán mégiscsak egy női karakter kezdett benne kialakulni, egy anya, aki egész életében elfojtotta a vágyait, az érzelmeit. Így olyan kompromisszum-teli világban találta magát a 40-es éveire, amiről nem tudja megfogalmazni, hogy micsoda, csak azt, hogy iszonyatosan fullasztó.

A történetbeli nő aztán véletlenül rátalál egy szörnymaszkra és rájön, hogy az összes eddig meghozott kompromisszuma és elfojtott fájdalmai mintha láthatóak lennének ezen a nagyon torz maszkon keresztül, ami nem megijeszti, hanem elkezdi felszabadítani őt. Úgy dönt, hogy többet nem veszi le a maszkot, bolyongani kezd az éjszakai Budapest utcáin. Vándorlásai során felfedez egy drag bárt, ahol énekelni kezd és megkapja azt a figyelmet amire egész életében vágyott.

Ez lesz az ő különös lázadása, miközben a családja kezd széthullani.

„Nagyon érdekelt a pszichológiája ennek a kettősségnek, azaz, hogy milyen nehéz az embernek a gyerekkorától meglévő sémáin, a saját maga által kialakított képen változtatni.  A film arról szól, hogy hogyan képes valaki nagyon lassan, de új öntudatra ébredni és ezt megélni ebben az országban.”

„Örülök, hogy egy olyan filmmel tud kezdeni a független filmalap vállalkozása, ami ennyire komplex és érdekes, rejtett személyes rétegeket érint. Ugyanakkor benne van az esélye egy nagyon erős mai Budapest-lenyomatnak, ami megfogja a lényegét ennek a furcsa állapotnak, amiben itt létezünk egy nagyon érzékeny pontján a történelemnek” – mondja Enyedi Ildikó. 

Rudolf Olivér filmjét 2026 őszén mutatják be a hazai nézők előtt a BIFF-en, ez pályázati feltétel is volt. A CCB főtámogatóként – Kiss Viki Réka szerint – azon is dolgozik majd széleskörű produceri összefogással, hogy a hazai bemutató előtt nemzetközi fesztiválokra is segítse a film kijutását.  

A CCB következő pályázatát a várhatóan az október 25. és november 2. között zajló  II. BIFF-en hirdetik meg, amivel minimum 35-40 millió forint összegyűjtését szeretnék megcélozni. Ennek az összegnek a harmada már most megvan, a szervezők pedig biztosak abban, hogy látva az idei pályázatok minőségét meg tudják győzni a potenciális támogatókat arról, hogy itt valódi értékteremtés folyik, és ezért érdemes a zsebükbe nyúlniuk. 

„Amikor megkeresek valakit, hogy szálljon be, nem kevesebbet állítok, minthogy együtt filmtörténetet írunk, ennek minden erejével, lelkesedésévelt és izgalmával. Szerintem már most elég menő, hogy ha valaki azt tudja mondani magáról, hogy tagja a CCB támogatói és szakmai közösségének”

– mondja Viki.