Kína-szerte ismerik Viktóriát, aki 10 évet élt Pekingben, tévéműsorokat, fényűző gálákat vezetett, végül Magyarországon kezdte újra az életét

Ma már Kínával foglalkozni, kínai nyelven tanulni egy jó karrier lehetőségét vetíti előre, de amikor te ebbe nagyjából húsz éve belekezdtél, ez még nem volt ennyire egyértelmű.

A kínai nyelv nagyon nehéz, és szerintem csak akkor érdemes elkezdeni, ha az embert nemcsak egy jobb karrier lehetősége hajtja, hanem tényleg ebben gondolkodik, érdeklődik és lelkesedik érte. A nyolcvanas évek végén a szüleim kint dolgoztak Pekingben, és én ebben az időszakban két évet velük töltöttem a városban. Miután visszatértünk Magyarországra, ennek nyoma maradt bennem, mindig érdekelt a kínai kultúra, a nyelv, az emberek… Végül a főiskolán adódott egy lehetőség, hogy felvegyem a kínait harmadik nyelvként, amit megtettem, majd később ösztöndíjjal kimentem egy évre.

Milyen szinten volt a nyelvtudásod, amikor kimentél?

Két év főiskolai tanulás után 2005-ben érkeztem meg Pekingbe. Nagyon alap szinten tudtam beszélni, de az emberek válaszait általában nem értettem. El tudtam mondani, hogy én egy külföldi diák vagyok, ahogy azt is, hogy melyik egyetemre járok vagy épp hová próbálok eljutni. Túlélő szint volt. Ez azonban nem tartott vissza, az első naptól kezdve belevettem magam a pekingi életbe, mindenkivel beszélgetni próbáltam, még ha először nem is mindig sikerült a kétoldalú kommunikáció.

Nem volt ez félelmetes?

Inkább egy nagy kalandként fogtam fel. Minél másabb, minél különlegesebb volt valami, én annál érdekesebbnek találtam. Kollégiumban laktam, egy nemzetközi közösségben, ahol voltak emberek a világ minden tájáról, de mindannyian kínai nyelven tanultunk. De ettől még igazi mélyvíz volt az első pár hónap. Például rögtön az első héten kínai bankszámlát kellett nyitnom.

És mivel még okostelefonok sem voltak, Pekinget állandóan egy nagy térképpel a kezemben jártam…

A világ egyik legnagyobb városát.

Igen, de én rögtön beleszerettem. Az európai embereket eléggé megosztja Kína, vagy bejön nekik vagy nagyon nem. Az olyan diák, akinek nem jön be, általában egy hónapot se marad, nemhogy egy évet. De én szerettem elveszni ebben a világban. Még az sem zavart, ha az étteremben az étlapból szinte semmit nem értettem, ezért tévedésből rendeltünk a barátnőmmel egy tálnyi hideg csirkeszívet. Ez tényleg megtörtént. (nevet)

Aztán egy év után hazajöttél és befejezted itthon a főiskolát.

Igen, de sosem tettem le arról, hogy visszamenjek. Nagyon különlegesnek éreztem, ha valaki ott végezte a mesterképzést, de annyira távolinak tűnt ennek a lehetősége, hogy nem láttam akkor reális opciónak. Beleszerettem az önálló életbe, a kint töltött idő önbizalmat adott, azt éreztem, hogy ezek után a jég hátán is megélek. Amikor jött a Kínai híd nevű kínai nyelvi tévés vetélkedő adta lehetőség – amiről 2011-ben ti is írtatok – , azonnal lecsaptam rá, pláne, hogy kínai ösztöndíjat is lehetett vele nyerni.

A magyarországi versenyt megnyertem, így mehettem Kínába, ahol aztán egy hatalmas tévéshow részévé váltam. 120 versenyző küzdött egymással a világ minden tájáról. Volt, hogy kínai operát kellett énekelnem kínai nyelven, volt, hogy színpadi nagymonológot kellett mondanom több ezer helyi néző és a milliónyi tévénéző előtt, amit két napom volt megtanulni, de semmitől sem riadtam meg. Az egyik legnagyobb kínai tévécsatorna közvetítette főműsoridőben, rengetegen nézték, egy csomó nagy sztár is fellépett a showban.

És nagyon szépen szerepeltél.

Egy második díjat nyertem. És egy újabb ösztöndíjjal folytathattam a kínai életem. 2009-ben kiköltöztem és 2019-ig nem is költöztem haza. Tíz éven keresztül kint éltem. Megcsináltam a mesterképzést, utána pedig átmentem a Pekingi Filmakadémiára, ahol az egyéves színészképzés után is maradtam, és belekezdtem a doktori képzésbe, amit végül itthonról, Magyarországról fejeztem be a covid idején.

Jártál közben haza?

Eleinte nagyjából évente, az utolsó pár évben pedig már évente többször is.

A tanulás mellett mit csináltál odakint?

A Kínai híd hozott magával annyi ismertséget, hogy elkezdtek hívni különböző tévéműsorokba, majd megtaláltak különféle műsorvezetői feladatokkal is. Lassan és fokozatosan alakult ki minden.  Végül nagyon változatos lett az életem, és ezt imádtam. Lehet, hogy voltak hetek, amikor ki sem látszottam a tanulásból és csak a kollégiumi szobámban ültem pizsamában, de utána mondjuk olyan hetek következtek, amikor keresztül-kasul jártam az országot, mert felkértek egy travel show műsorvezetőjének, ahol pont az volt a lényeg, hogy egy külföldi szemével mutassák be az országukat. Vezettem egy beszélgetős műsort is, ahol más, Kínában élő külföldiekkel beszéltük át a könnyedebb közéleti híreket. Később pedig már olyan utazós műsorokat is vezethettem, ahol külföldi országokat mutattunk be. Voltam így Németországban, az Egyesült Államokban pedig több alkalommal is. Egy kisbusznyi stábbal közel két hónapon keresztül vándoroltunk Amerika-szerte egyetlen szünnap nélkül, állandóan forgatva. Ott azért 30 nap után mindenkiből előjött az igazi énje. (nevet)

Fotó: Neményi Márton

Szóval a médiában dolgoztál, de a Pekingi Filmakadémián tanultál.

Igen, pedig korábban a mesterképzés szakdolgozatába lélekben kicsit beleroppantam. Kínai nyelven kellett megírnom, és hiába beszéltem addigra már jól a nyelvet, ez azért embert próbáló feladatnak bizonyult. Hónapokon át alig jöttem ki a kollégiumi szobámból, és azt hittem, ettől egy életre elmegy a kedvem a hasonló kihívásoktól. De a Pekingi Filmakadémián – ami Kína első, és a mai napig egyetlen kifejezetten filmes egyeteme – lévő színészképzés újra visszahozta a kedvemet a tanuláshoz. Szabadidőmben is órákra és iskolai programokra jártam, mert egészen fantasztikus professzorokat és előadókat hallgathattam, olyanokat, akiket nemcsak a kínai, hanem a világ filmgyártásában is számon tartanak. Közben persze láttam azt is, hogy Kína filmgyártása is változik. Egyre több nagy közönségre számot tartó produkció készült, a színvonal magasabb lett, és egyre több olyan film készül, amelyek a nemzetközi közönség érdeklődésére is számot tarthatnak.

A színészképzés után miért nem lett belőled színésznő?

Voltak kisebb lehetőségeim, de rá kellett jönnöm, hogy európaiként Kínában túl sok filmszerepre aligha számíthatok. Érthető módon a fontos szerepeket saját maguknak írják. A nyugati férfiaknak kicsit jobb a helyzete, az ilyen háborús meg akciófilmekben nekik több szerep jut, de európai nőként nagyon-nagyon limitáltak a színészi lehetőségek odakint. A média viszont sokkal nyitottabb volt rám, ott sorra kaptam a lehetőségeket, így miközben filmekről tanultam, tévéshow-kat, sőt nagy gálaműsorokat vezettem.

Gálaműsorokat élőben? Ha nem anyanyelvi szinten beszélsz, ez azért félelmetes lehet…

Az egyik első gálaműsorom rögtön az egyik legnagyobb is volt. Bedobtak a mélyvízbe. A Kínai Népi Gyűlés díszterme egy ikonikus helyszín, a 100 jüanos bankjegy hátulján is szerepel. A legtöbben oda soha életükben nem jutnak be, ugyanis nem látogatható. A Pekingi Kulturális Expo megnyitóját tartották ott, amit élőben közvetített a teljes országban sugárzott Pekingi Tévé (BTV), mely erős nézettségi mutatókkal rendelkezett. Összesen négyen voltunk műsorvezetők, a csatorna akkor épp legfelkapottabb sztárműsorvezetője, egy régi motoros férfi műsorvezető, és ott volt még velünk egy francia, de ősidők óta Kínában dolgozó műsorvezető, Julian. 2011-et írtunk, még messze nem volt olyan magabiztos a nyelvtudásom, és az egészet súgógép nélkül kellett végigcsinálni.

Ennyi műsorral a hátad mögött mennyire számítasz ismertnek Kínában? Mondhatjuk, hogy sztár vagy?

Azt semmiképp nem mondanám. Kínában rengeteg a tévécsatorna, és az ismertségnek is számos fokozata van. Én abba a kategóriába tartoztam, akit időről időre azért felismernek, de nem rohannak le a rajongók vagy ilyesmi.  Sztár tehát semmiképp sem vagyok, de bizonyos körökben azért ismernek. Pár hete például Magyarországon vezettem egy rendezvényt, ahová jött egy delegáció Kínából, és ők felismertek és kérték is, hadd fotózkodjanak velem.

Egyébként mennyire barátkozós nép a kínai? Születtek odakint barátságaid a helyiekkel vagy csak a kint élő külföldiekkel barátkoztál?

Alapvetően kedvesek, barátkozósak. Alapszintű kapcsolatokat Kínában kialakítani nem nehéz, de bekerülni a belső körbe, illetve mély barátságokat felépíteni már sokkal nehezebb külföldiként. Persze mély barátságokat felépíteni sehol sem könnyű. Nem könnyű áttörni a falat, hogy az embert ne csak egy külföldiként kategorizálják. Nagyon sok külföldi barátom volt ott, de idővel lettek kínai barátaim is. Lett egy nagyon jó kínai barátnőm, akivel most is tartjuk a kapcsolatot, több mint 15 éve.

És a kínai pasik? Bő egy évtizede róluk azt nyilatkoztad, hogy vagy túlságosan félénkek vagy túl nyomulósak.

Ezt a mai napig tartom. De ettől függetlenül végül lett egy kapcsolatom odakint egy kínai férfival, ami sokáig tartott.

Ezek szerint általa valamennyire része lettél egy kínai család életének?

Igen, de erről azért nem beszélnék bővebben, mert már véget ért pár éve.

Fotó: Neményi Márton

2019-ben miért ért véget ez a nagy kínai kaland számodra?

2019 végén hazajöttem karácsonyozni. Akkoriban már amúgy is gyakrabban jártam haza, mert ennyi idő után erősödött bennem a honvágy. Abszolút nem terveztem, hogy itthon maradok, az volt a terv, hogy február végén visszamegyek, csakhogy jött a covid, bejelentették a határzárat, és esélytelen volt, hogy visszatérjek. Úgy voltam itthon, hogy az összes cuccom kint maradt. Eleinte még arra számítottam, hogy majd nyáron visszamegyek, addigra biztosan rendbe jönnek a dolgok, de mint tudjuk, nem így történt. Közben a munkáim is egytől egyig bedőltek, mivel nem voltak rendezvények, nem forgattak utazós műsorokat sem…

Pedig már megvolt a felkérésem a következő Kínai Nemzetközi Cirkuszfesztivál műsorvezetésére, mivel a 2019-es nagyon jól sikerült, és melyet így már harmadszorra vezettem volna. Emellet be volt tervezve egy külföldi forgatás is, és egyéb rendezvények. Szóval itthon voltam, fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz velem, és közben

Végig ott voltak a kollégiumi szobában?

„Csak” két és fél évig. Utána a takarítók bedobozolták őket, és egy kedves ismerős ismerőse elhelyezte egy raktárban.

És hogy bírtad azt a bizonytalan időszakot, amikor itt ragadtál?

Nagyon nehezen viseltem, ugyanis – ha mondhatok ilyet – a kinti pályámon épp 2019-ben értem egy el egy mérföldkőhöz, amit egy új szakasz kezdetének éreztem. Végre nem kellett azon agyalnom, hogyan tovább. Megvoltak jó előre a felkérések olyan műsorokra és gálákra, melyek a CV-mben is kiválóan mutattak, ráadásul nagyon szerettem is őket, közben egy csodálatos egyetemen a filmes körökben etalonnak számító Xie Fei volt a doktori témavezetőm. Minden szépen alakult, a dolgok ráálltak egy olyan pályára és irányba, amiért nagyon sokat küzdöttem.

Élveztem, hogy a tanulás és a különféle médiamunkák váltják egymást az életemben,

Pörgős, változatos életet éltem, és nagyon szerettem. A nemzetközi cirkuszfesztiválok műsorvezetői szerepe pedig igazi álommunka volt. Olyan embereket ismerhettem meg, mint a párizsi Moulin Rouge igazgatója, a Cirque du Soleil senior casting direktora vagy Stefánia monacói hercegnő, akit én konferálhattam fel. Úgy éreztem, hogy ez egy igazi álommeló, az elmúlt tíz évem ide vezetett. Szóval éltem a legjobb életem, aztán hazajöttem karácsonyra, és az egész egy pillanat alatt ért véget. Egy ideig nem tudtam, hogy mit kezdjek a helyzettel, zavart a bizonytalanság, hiszen nem tudtam, hogy lesznek-e még felkérések és egyáltalán mikor mehetek majd vissza. Szerencsére a korábbi évekből voltak tartalékaim, így végül az így kapott időt arra használtam, hogy megírtam a Phd disszertációmat a Pekingi Filmakadémiára, amivel 2022 elejére készültem el. Ez egy nagyon nehéz időszak volt. De persze egészséges voltam és a családom is, és ez volt a legfontosabb.

Mennyi időnek kellett eltelnie, hogy lélekben kibékülj a kialakult helyzettel?

A disszertációm 2022-es befejezése fordulópont volt, szóval két évbe biztosan beletelt.

Fotó: Neményi Márton

Aztán eljött a pillanat, hogy akár vissza is mehettél volna, te mégis maradtál Magyarországon.

Rá kellett jönnöm, hogy amit külföldi műsorvezetőként kint elértem, valószínűleg a maximum volt, amit elérhettem. Talán még pár évig élvezhettem volna az eredményeit, ha nem jön a covid, de onnan nem vezetett volna út tovább. A filmes szakmai dolgokat itthon is lehet folytatni, a disszertációm már a sokadik szerkesztői körnél tart ahhoz, hogy könyvként is kiadják Kínában, elő tudtam segíteni a két ország filmesei közötti kapcsolódást is. Az elveszettnek hitt gálaműsorok és rendezvények pedig már itthon is megtalálnak szerencsére. Sőt, műsorvezetőként is visszamehettem Kínába tavaly, igaz, most csak elvégeztem a munkát, és jöttem is vissza Magyarországra. Talán elmondhatom, hogy végülis a legtöbb dolog, ami a járvány idején elveszettnek tűnt, végül ismét utat talált az életembe. De ezeken kívül még olyan dolgokba is belekezdhettem, amiket kintről nem, vagy csak nehezen tudtam volna megvalósítani. Például egyetemen tanítok és belekezdtem az Imázsia Kínai Filmhétbe. A doktori disszertációm a kínai filmek és a nagy nemzetközi filmfesztiválok közös történetét dolgozza fel, szóval annyit olvastam filmfesztiválokról, hogy végül logikusan következett belőle, hogy magam is szervezzek valami hasonlót.

A Károlin vagy adjunktus. Ez régi álmod volt?

Félállásban tanítok kínai nyelvet, illetve kínai kultúrával, filmmel kapcsolatos tárgyakat. Maga a tanítás szerepelt a hosszútávú elképzeléseimben, de eredetileg úgy képzeltem, hogy majd idősebb koromban vágok bele. De amikor 2023-ban a disszertációm után elkezdtem felépíteni az itthoni életemet, adódott ez a lehetőség, és mivel úgy éreztem, hogy közel áll hozzám, nem akartam kihagyni. Akkoriban nagyon más területekről kaptam megkeresések a kínai nyelvtudásom miatt, melyek sok szempontból csábítóak voltak, de nem szerettem volna teljesen más pályán kezdeni mozogni, mint Kínában, nem akartam, hogy beszippantson valami nagyon más, mint a filmek és a média. A média, a film és az egyetem érdekelt.

Hogyan nézel kínai filmeket Magyarországról? Marad a torrentezés?

Kínában is számos streaming platform működik, amikre ugyan Magyarországról nehezen lehetne előfizetni, de mivel még működik a kínai telefonom és az ottani előfizetésem, én innen is tudom nézni őket. És persze a barátaim a Pekingi Filmakadémiáról is szoktak küldeni különféle online megtekintőket, ha látnak valami jót, és úgy érzik, hogy szeretnék megosztani velem. Kialakult körülöttem egy nagyon jó közösség a Pekingi Filmakadémián, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, ők már nemcsak egy külföldiként kezelnek. Például a témavezető tanárom lesz az egyik vendég az idei Imázsián.

Mi hiányzik a legjobban Kínából?

Az egész hangulat, és a csodálatos masszázsok. Az ottani masszázs jó áron van és nagyon profi. Vállfájós vagyok, és az ottani masszőrök mindig helyre tették, illetve én szeretem, hogy ott ruhán keresztül nyomkodnak. És persze nagyon hiányzik még az egyetem, az ottani tanárok és csoporttársak. És hiányzik az ottani nyüzsgés, valamint a pekingi élet gyors ritmusa. Ahhoz képest az itthoni élet ritmusa sokkal lassabb.

Ha főzöl odahaza, kínai vagy magyar fogást készítesz?

Nem vagyok egy konyhatündér, de ha mégis főzök, akkor inkább magyart.

Lehet idehaza jó kínait enni?

Persze. Wang mester éttermei tényleg nagyon jók, és amikor Kőbányára megy az ember a kis magyar China Townba, ott is van pár szuper hely. Arra járva egy kicsit újra Kínában érezhetem magam.

Az Imázsia célközönségét az itt élő kínaiak vagy a magyarok jelentik?

Is-is. Bár már sok kínai él Magyarországon, számomra fontos volt, hogy a fesztivál filmjei bárki számára élvezetesek legyenek. Direkt úgy válogatok, hogy a vetített filmek élvezetéhez ne kelljen mélyebben ismerni Kínát. Amúgy is

Ma már sok kínai rendezvény van Magyarországon, de a legtöbbön nagyjából ugyanaz a közönség jelenik meg. Az Imázsiával az célom, hogy ők is jól érezzék magukat, de mások felé is nyissak, és ez ne csak egy kínai rendezvény legyen. Nemcsak azokat várjuk, akik Kína iránt érdeklődnek, hanem azokat is, akik egyszerűen csak szeretnének egy jó filmet látni, ami egy kicsit más, mint amit megszoktak. A kínai filmművészet abszolút felszálló ágban van, egyre több a kiváló alkotó és nagyszerű film, és a cél az, hogy ebből itt minél többet meg tudjunk mutatni. És sok vendég is érkezik az idei filmhétre, három filmnek is jön a rendezője, de érkezik forgatókönyvíró, operatőr, sőt az egyik nagy kínai filmvállalat vezérigazgató-helyettese is a vendégünk lesz. És jön még a Pekingi Filmakadémia egyik oktatója, illetve egy angol professzor, aki a kínai filmek elismert nemzetközi szakértője.

Mit javasolsz azoknak a magyaroknak, akik szívesen elkezdenének kínaiul tanulni, és szeretnének ösztöndíjjal Kínában is tanulni?

Nulla nyelvtudással kimenni nem a leghatékonyabb, érdemes előtte legalább egy-két évig idehaza intenzíven ismerkedni a nyelvvel, hogy kint már meglegyenek az alapok, és gyorsan lehessen fejlődni. Én a nyelvtudásom javát az első kint töltött évemben szedtem magamra, de rengeteget számított az is, hogy később megint visszamentem. Nem lehet pontosan meghatározni, hogy ez mennyi ideig tart: egyéntől és élethelyzettől is függ, de az biztos, hogy beletelik jó néhány évbe.

Fotó: Neményi Márton

Az Imázsia Kínai Filmhetet május 24. és június 1. között rendezik meg. Május 24. és 30. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesznek a vetítések, beszélgetések az alkotókkal. Május 30.-án napközben még egy félnapos filmes fórumprogrammal is készül a fesztivál. Június elsején pedig Debrecenben lesz két vetítéssel a filmhét idei utolsó állomása.  A programot az alábbi linken lehet megtekinteni.