„Vagy tömeges leépítések lehetnek ebből, vagy újabb áremelési hullám”

„Az idei a negyedik év, amikor azt várjuk, hogy jövőre majd jobb lesz. És most nem arról van szó, hogy ujjal mutogatunk, hogy nem tudja eltalálni egy miniszter a számokat, mert mi, az elemzői közösség sem tudjuk”

– így kezdte mai előadását Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. A szakértő emlékeztetett arra, hogy már a 2026-os előrejelzések is lefelé mozognak. Korábban „az volt a konszenzus, hogy a magyar gazdaság képes 3-3,5 százalékos növekedésre”, ami az elmúlt hónapokban elindult lefelé. A piaci konszenzus most 2,5 százalék, az ING előrejelzésében 2,3 százalék szerepel, „ráadásul mindig egyre hamarabb várunk borússá” – mondta Virovácz.

A szakértő szerint azt, ami most van a magyar gazdaságban, „hívhatjuk növekedésnek, mert szignifikánsan nagyobb nullánál, de nem ezt beszéltük meg”, és elképzelhetőnek tartja, hogy idén még a tavalyi nagyon gyenge, csupán 0,6 százalékos növekedésnél is kisebb lesz a GDP-bővülés. És talán majd 2027-től lehet egyensúlyban a gazdasági növekedés, amikor már a most még három éve mélyrepüléseben lévő beruházások, a szintén borzasztó külső kereslet – az exportmegrendelések 15 százalékkal maradnak el a 2021-estől –, valamint a most egyedüliként életjeleket mutató fogyasztás is felfelé húzhatja a GDP-t, ami akkor már 3 százalék körül bővülhet.

A szakértő szerint reménykeltő, és „valamiféle fejlődés előjele lehet”, hogy miközben fél éve még brutálisan ment lefelé mind az üzleti, mind a fogyasztói bizalom, most mindkettő tartósan felfelé megy. Márpedig „ha javul a bizalom, abból előbb-utóbb lehet valami pozitív gazdasági teljesítmény”, de még hosszúnak látja az utat a bizalom helyreállításáig.

Érdekes anomáliának tartja, hogy miközben nagyon rossz a helyzet az iparban, és azon belül a feldolgozóiparban, nincsenek óriási elbocsátási hullámok. A cégek ugyanis még mindig félnek elengedni a munkaerőt, évek óta magas a munkaerő-tartalékolás, a munkanélküliség tartósan ugyanazon a szinten „tingli-tanglizik, szakszóval élve”. Ennek az oka nagyon egyszerű: 2022 óta 125 ezer fő volt a munkaerő-veszteség, ez gyakorlatilag „olyan, mintha a hatodik legnagyobb magyar várost, Győrt leradíroztuk volna munkaerő-piaci szempontból a térképről”.

Vagyis kissé csökkent ugyan a munkahelyek száma, de csökkent a munkavállalóké is, ami egy kifejezetten feszes munkaerő-piaci helyzetet eredményezett. Ennek lehet egy nagyon súlyos következménye annak fényében, hogy a jövő évre 13-14 százalékos bérnövelési megállapodás van. „Ha ezt 10-re le is lehet húzni, az már majdnem mindegy a vállalatoknak, mert ez még mindig baromi sok egy három éve stagnáló gazdaságban”. Virovácz szerint nagyon nagy kérdés lesz, hogy ha ilyen ütemű béremelésre lesznek kényszerítve a munkaadók, akkor azt hogyan tudják kimozogni. Két szélsőséges lehetőséget említett:

„vagy elindulnak a tömeges leépítések, vagy elkezdődik egy újabb áremelési hullám, amint erre lehetőség lesz”.

Tehát az elemző szerint megvan annak a kockázata, hogy „vagy egy ársokkal fogunk szembesülni, vagy munkaerő-piaci sokkal”, bár jó esetben ennek valamilyen mixe valósul meg.

A szakértő attól nem tart, hogy a jövő tavaszi választások előtti kormányzati osztogatás hasonló inflációs hullámot gerjesztene, mint négy éve. Magukat az intézkedéseket is másnak látja: míg 2021-22-ben a GDP 3-3,5 százalékát tette ki a kormányzati pénzszórás, addig most nagyjából a GDP 2 százalékára rúgnak az eddig tudott, beharangozott intézkedések. Ráadásul négy évvel ezelőtti tételek nagy része nem volt beletervezve a költségvetésbe, most viszont minimális azoknak az intézkedéseknek az aránya, amik nincsenek benne már a 2026-os költségvetésben. Mindehhez hozzájön, mondta Virovácz, hogy a költségvetés kamatkiadások nélküli, úgynevezett elsődleges egyenlege viszonylag kedvező, 0 és mínusz 1 százalék között van.

A szakértő nem is tart attól, hogy megborulna a költségvetés, a pénzügyi kormányzat szerinte csak addig nyújtózik, amíg a piacok engedik. A kormányzat ugyanis figyel arra, hogy a hitelminősítés megmaradjon, hiszen egy leminősítés hatására a hozamok és a forint árfolyama is elszállhat. Idén egyébként még két hitelminősítő mond véleményt a magyar adósságról: november végén a Moody's – Virovácz szerint „itt rezeghet a léc”, de ha le is minősítenek, még a befektetésre ajánlott legalsó kategóriába, tehát eggyel a bóvli fölé kerülünk –, majd december elején a Fitch Ratings, amely „valószínűleg nem fog minket leminősíteni”.

Kérdésünkre azt is elmondta ugyanakkor, hogy a hitelminősítők, amelyek alapesetben félévenként csinálnak felülvizsgálatot, rendkívüli lépéseket is tehetnek. Vagyis ha most meg is ússzuk a leminősítést, majd a kormány esetleg január-februárban nagy mértékű pénzszórásba kezdene esetleges kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok nyomán, akkor egy hitelminősítő rendkívüli felülvizsgálattal is dönthetne ennek az intézkedésnek a „büntetéséről”. De szerinte olyan pénzszórás, mint például 2022-ben a családosok teljes szja-jának a visszafizetése volt, ezúttal nem várható.

A szakértő arról is beszélt, hogy új inflációs rezsimbe került a magyar gazdaság, és csak akkor lehet az inflációt lerángatni, „ha az importált inflációt lehúzzuk”, szerinte ezért is halljuk mostanában az MNB-t arról beszélni, hogy az erős forint a jó forint, és emiatt lehet eddig 2025 a forint éve. Virovácz szerint azonban hiába tudjuk, hogy az inflációs cél eléréséhez „egy stabil, de könnyen lehet, hogy erősödő forint szükséges”, korántsem biztos, hogy csak a jegybankon múlik, hogy sikerül-e azt elérni. De ha sikerül is, szerinte akkor is legkorábban 2028-ra lehet tartósan elérhető az inflációs cél.

Hétfőn egy másik bank, a K&H elemzője is beszélt újságíróknak a magyar gazdasági helyzetről. Azok a kijelentések nagy vihart kavartak, a közmédia hírt hamisítva használta fel az elemzést a Tisza támadására, Orbán pedig azt mondta, hogy a K&H beszállt a kormányellenes kórusba, a nemzetközi bankvilág felsorakozott a Tisza mögé. Erről itt írtunk hosszabban.