Beszéljünk világosan: ez nem a „külföldről” szól, hanem a kritikus hangok elfojtásáról

„A közélet átláthatóságáról szóló törvénynek valóban van egy olyan aspektusa, amit sok magyarországi médiafelület magára értelmez. Ezt alappal teszi. Ilyen például a Telex, ilyen a 444, de akár a Partizán is ilyen lehet” - mondta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, mielőtt a parlamentben elkezdődött a „vita” az említett törvényjavaslatról. Kocsis Máté szerint az érintett három szerkesztőség az, amit külföldről finanszíroznak, ezért amikor külföldi finanszírozásról hallanak, „izgatottá válnak”.

Egészen olyan, mintha az állampárt itt nyíltan megnevezné, kik ellen készül éppen meghozni a törvényt, amit Orbán Viktor februárban nagytakarítás néven harangozott be.

Kocsis később a parlamenti vitában mégis felháborodva utasította vissza, hogy ő célpontokról beszélt vissza. Hiszen ő csak megérti, ha a szerkesztőségek így értik a törvényt.



Ugyanez a játék kísérte végig a „szuverenitásvédelmi” történetet az elejétől fogva. 2023 végén az éves sajtótájékoztatóján megkérdezték például Orbán Viktort, hogy a médiát is érintheti az akkor született szuverenitásvédelmi törvény. A miniszterelnök válaszában a pszichologizálásig ment.



„Ez egy komoly kérdés, nem akarom elütni egy tréfával. De talán vannak itt, akik nem ismerik azt a Freud korszakából származó képes beszédet, ami arról szól, hogy egy hölgy az álmában menekül egy őt üldöző szörny elől, és a szörny őt utoléri, és a hölgy megfordul, és azt mondja, mit akar maga tőlem? Mire a szörny azt mondja: én? Hát maga álmodik engem! Ebben a helyzetben vagyunk. Nem történt még semmi. Valamifajta félelmekről beszélünk. Én ezekről nem akarok beszélni, mert nekem egy másik megközelítésem van. Én nem a magam által gerjesztett félelmek világában élek, hanem a tényekből próbálok kiindulni. Mi történt? Magyarországon az történt, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon egyébként az érintett, mellékesen baloldali szereplők által is bevallott módon a választást befolyásoló céllal jelentős, több százmillió dolláros pénz jelent meg. Innen kell kiindulni. Ez nem a médiáról szól, hanem erről a problémáról” - válaszolta akkor, közben azért belengetve azt is, hogy később lehetnek még módosítások. Mostanra már nyíltan újságok ellen mennek.

Idén húsvét előtt Lázár János a 444 kérdésére emblematikus lázárjánosi mosollyal válaszolta, hogy igazán nem akartak aggodalmat okozni bárkinek az akkor épp késni látszó nagytakarítással, és különben is, az alkotmánymódosítás már megtörtént. Kevesebb, mint egy hónapra rá aztán mégis jött a törvény.

Maga a Szuverenitásvédelmi Hivatal néha azt állítja magáról, hogy egy komoly állami intézmény, aminek listái szerkesztőségek és civil szervezetek sorsát határozhatják meg, máskor meg arra hivatkoznak a bíróság előtt, hogy ők csak véleményt közölnek.

Eközben pedig a miniszterelnök mindenki által jól érthető módon fogalmazott március 15-én a poloskákkal kapcsolatban. Aztán mégis megpróbálta megmagyarázni, hogy nem úgy értette.



Ennek a káosznak a részletei kitöltik szépen a napi híreket, el lehet róluk vitatkozni. Éppen ezért különösen fontos világosan beszélni arról, hogy mi zajlik közben valójában.

A törvényjavaslat mögötti hivatalos magyarázat a „külföldi befolyás” elleni fellépés. Ez természetesen nem a valódi ok. Ez csak egy régóta tartó, egyre durvuló folyamat aktuális állomásának eszköze. A folyamat pedig a kritikus hangok fokozatos elfojtása.

2011 óta hallgatjuk, hogy minden hónapban megszűnik a sajtószabadság - gúnyolódott Kocsis Máté a keddi sajtótájékoztatón, ezt az érvet pedig mások is gyakran előveszik. Elsőre jól is hangzik. De éppen ez mutatja meg, hogy miről szól igazából az átláthatósági törvény.

A Fidesz ugyanis tényleg mindent megtesz 2010 óta azért, hogy a nyilvánosság minél nagyobb részét kontrollálja. Az előző évtizedben ennek eszközei közé még inkább az intézmények megszállása, a reklámpiac totális eltorzítása és a gazdasági befolyásszerzés voltak. Népszabadság, Origo, Index, TV2, közmédia, megyei lapok és a többi, pontosan ismeri ezt a történetet már mindenki.



A folyamatot pedig azokban az években is végigkísérte egy hazugságkampány, csak akkor a ködösítés lényege még az volt, hogy nincs itt semmiféle politikai térfoglalás, csak gazdasági folyamatok zajlanak, a kormánynak semmi köze az egészhez, a sajtószabadság pedig, na az pláne nem sérül. Ugyanannak a hatalomnak a képviselői állítják most komoly arccal, hogy ez a külföldi befolyásról szól, mint akik azokban az években komoly arccal azt állították, hogy ezek csak kiadóvállalatok gazdasági ügyei.

Ha csak Orbán Viktoron múlt volna, akkor valóban nem lenne most miről vitatkoznia a parlamentnek, mert ez a folyamat évekkel ezelőtt lezárul. A megszüntetett vagy befolyás alá vont intézményekből viszont sokan voltak (voltunk), akik továbbálltak és a nulláról újrakezdték. Így lett 444, Telex, Direkt 36 és sokan mások, miközben a Partizán a videózás felől vált tömegek számára meghatározó információforrássá.

Sokunk története szól arról, hogyan lehet újra felépíteni szerkesztőségeket, és újra elérni azokhoz az olvasókhoz, akiknek semmivel sem lett kevesebb igénye a valódi hírekre csak azért, mert a hatalom nem ezt szánja nekik. Ezeknek a szerkesztőségeknek pedig ahhoz, hogy el tudják végezni ezt a munkát, új utakat kellett találniuk: előfizetéses rendszert bevezetni, olvasói támogatást kérni, 1 százalékokat gyűjteni és közben teljesen természetes módon elindulni például nemzetközi pályázatokon, köztük annak a nemzetközi közösségnek, az úgynevezett Európai Uniónak a pályázatain is, aminek egyébként a magyarok elsöprő többségének egyetértésével tagjai vagyunk.

Fennmaradtunk, sőt, az elmúlt években sorozatban készítettük az egész országra hatással lévő anyagokat. Kezdve természetesen a kegyelmi üggyel, aminek feltárása egyébként Orbán Viktor hivatalos álláspontja szerint is fontos feladat, még ha saját médiája az ügy elkenését is választotta elsőre.

De írtunk a magyar szuverenitást valóban sértő orosz titkosszolgálati akcióról éppen úgy, mint két nappal a törvényjavaslat benyújtása előtt a BKV vezetőjének pozíciójába kerülő történetről. Beszámoltunk azokról a jachtozásokról, amik mostanra állítólag a vezető fideszes politikusokat is zavarják, saját médiájukra valamiért mégsem számíthattak ezek feltárásában. Több mint tíz éve írunk arról, hogy mi a baj az MNB-alapítványokkal, mostanra már hatóságok léptek az ügyben. A sort bármeddig lehetne folytatni.

A hatalomnak ez a baja. A külföldözős sztori csak egy aktuális állomás. Az előző évtizedben mások voltak az eszközök, mostanra jutottunk el oda, hogy már törvénnyel mennek neki a szabad nyilvánosságnak.

Ez nem a „külföldről” szól, hanem arról, hogy ne jussanak el hozzád a kritikus hangok.

Ez a tét. Ezért fontos, hogy velünk maradj, és támogasd a munkánkat előfizetéssel vagy támogatással. Megmutatjuk a hatalom valódi arcát - mondtuk az elmúlt években sokszor, ez pedig azt is jelenti, hogy az összevissza beszéléssel gerjesztett zajjal szemben világosan beszélünk.