Rászólt-e Kocsis Máté a néhány napja még minket idéző Orbán Viktorra is, hogy ne olvasson 444-et?

Ez elég egyértelmű ukáznak tűnik, nem?

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője hétfőn viszonylag hosszú posztban reagált a 444 cikkére, egészen pontosan példaként hozta fel az Akkora érdektelenségbe fulladt az ukránozós „szavazás”, hogy mostantól online is voksolhatunk című hírünket arra, hogy szerinte hogyan „zajlik hazánkban egy Ukrajna érdekében álló médiakampány”.

Kocsis a cikkünket arra használta fel, hogy buzdítson mindenkit: vegyenek részt a Voks25 néven futó, nem létező műfajú (véleménynyilvánító szavazás) kormányzati innovációban, aminek egyetlen lényege van: Ukrajna uniós csatlakozásának gáncsolása, ennek ürügyén a folyamatos kampányüzemmód fenntartása.

A frakcióvezető sérelmezte, hogy felhívtuk a figyelmet az online szavazás körüli anomáliákra. Korábban simán elegendőnek ítélték meg, hogy minden postaládába kiküldték a kérdéseket, kezdetben még azzal is dicsekedtek, hogy a szavazólapokat biztonsági papírra nyomtatják, hogy „kizárják a manipuláció lehetőségét”. Szó sem volt más módszerről, csak a biztonságos, papír alapú véleménynyilvánításról.

Most hirtelen azzal álltak elő, hogy ellenzéki aktivisták kilopkodják a leveleket a postaládákból, ezért inkább online szavazzanak az elhivatott válaszadók – miközben minden valószínűség szerint az a probléma, hogy bő hat héttel az akció indulása (április 14.) után még csak 1,2 millióan szánták el magukat a „véleménynyilvánításra”.

Szerencsés esetben mindez azt bizonyítaná, hogy mostanra elérhetett a kormányhoz is a korábban gyakorta elhangzó kritika, miszerint a nemzeti konzultációk még dísznek sem voltak jók, hiszen semmilyen módon nem reprezentálták a magyar választópolgárok véleményét (a legtöbben, 2,35 millióan az ún. Soros-terv elleni 2017-es nemzeti konzultációt küldték vissza, ami még mindig csekély szám volt a mintegy 8 millió választásra jogosult magyar állampolgár szemszögéből).

Mivel ez a kevésbé életszerű magyarázat, a válasz valószínűleg abban keresendő, hogy a kormány az erősebb kutya elvet szem előtt tartva mindenképpen nagyobb elérést akart felmutatni, amekkorát Magyar Péter villantott a Nemzet Hangja elnevezésű kezdeményezésével. Azt 1,137 millió ember töltötte ki a Tisza Párt közlése szerint kevesebb mint egy hónap alatt, de hogy a számot hogyan hitelesítették, arról nem mondtak semmit – amint arról ebben a cikkünkben is beszámoltunk, állítson bármit is Kocsis Máté ezzel kapcsolatban.

Maga az egész „véleménynyilvánító szavazás” is álságos abban a formában, ahogy az arcunkba tolták (hogy miért nincs valós választásunk egy ilyen szavazáson, arról ebben a cikkben írtam, amelyet a Szuverenitásvédelmi Hivatal is elemzésre méltónak talált), ám úgy tűnik, 15 év és csaknem ugyanennyi „konzultáció” után már illúziónk se maradt a tekintetben, hogy a kormány mihez kezd a magyar választópolgárok véleményével, és milyen célokra használja azt.

Pláne, hogy Ukrajna csatlakozásáról is volt már 2023 őszén szó az akkor esedékes nemzeti konzultációban, ahol másfél millió visszaküldő véleményét kommentálta úgy Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő, hogy az a magyar emberek „elsöprő többsége”.

A renyhe kitöltési hajlandóságot kompenzálandó a kormány most irdatlan energiákat és megszámlálhatatlan mennyiségű közpénzt tol abba, hogy Voks25-szavazásra buzdítsa az embereket. A közmédiától az oltásellenes emailcímek használatáig mindent bevetnek, de még a nyílt utcán se nagyon lehet kikerülni az ilyen megoldásokat:

Ebben a helyzetben érthető, ha Kocsis Máté ideges, amikor a 444 arról ír, hogy az online kitöltögetősdi a kezdeményezés sikerességének megfeneklését jelezheti.

Ugyanakkor ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy egy politikus arra szólítja fel a követőit, hogy ne olvassanak 444-et.

Erre legutóbb a DK-holdudvar tett kísérletet, amikor a párthoz közeli Nyugati Fény hívta fel olvasói figyelmét, hogy állítólag „mozgalom indult a 444-előfizetések lemondására” egy „botrányos Gyurcsány-cikk miatt”, miközben ilyen mozgalomról még csak hallani sem hallottunk. A független sajtót nem mellesleg Magyar Péter is hasonló intenzitással szokta támadni, ha olyan tartalmakra bukkan, amelyek nem nyerik el a tetszését – ő is leginkább a Facebookon, azon belül kommentekben szeret vitézkedni (emitt egy érzékletes példa tekinthető meg a témában).

Kocsis Máté más helyzetben van: ő ugyanis annak a Fidesznek a frakcióvezetője, amely kétharmados túlhatalmával éppen olyan törvény megalkotásán munkálkodik, melynek kimondott célja, hogy a független sajtót és a civil szférát kitörölje a magyar nyilvánosságból. Ami így megszűnik valódi nyilvánosság lenni.

Kocsis azonban ebben a helyzetben is fontosnak érezte (nem csak ő, Hidvéghi Balázs is érzékenyen reagált cikkünkre), hogy külön kiemelje a 444-et, és arra szólítsa fel a követőit, hogy ne olvassák a lapunkat.

Ami egy dolgot mindenképp bizonyít: Kocsis Máténak fáj, amit írtunk.

Ezzel azt is elismeri, hogy amire a cikkünkben rávilágítottunk, az valós probléma. A közhatalommal bíró politikusok elsősorban azt szokták érzékenyen megélni, ha egy újság rávilágít arra, hogy valamilyen módon visszaélnek a rájuk bízott közhatalommal, vagy nem látják el azokat a feladataikat, amelyekre a választópolgárok felhatalmazást adtak nekik. Nem is nagyon kell felsorolnom, hogy a kegyelmi ügytől a BKV-botrányig (hogy innen is, onnan is mondjak egyet) hány hasonló volumenű esetet tárt fel a 444, és hogy miként világítunk rá a rendszerbe kódolt visszaélési lehetőségekre (most éppen a Civil Városi Alap pályázatai kapcsán, hogy egy friss példát is mondjak).

Ezek azok az ügyek, amelyek a független sajtó nélkül el sem jutnának az emberekig, miközben a kormány olyan kampányt épít hónapok óta, amiben ezt a munkát hazug módon ukrán propagandának degradálja. Közben erre húzza fel azt a törvényt is, ami a munkánkat akarja végképp ellehetetleníteni.

Nélkületek nem menne

Hogy mégis folytathassuk ezt a munkát, ahhoz elsősorban az olvasóinkra van szükségünk. Nekik írunk, ők azok, akik nélkül fennmaradni sem tudunk.

Ne olvassanak 444-et – adta ki az utasítást Kocsis Máté. De vajon az utasítás vonatkozik például Orbán Viktor miniszterelnökre is, aki másfél hete még a 444-et idézve hupszilinkózott?

Orbán posztja alatt a sokat látott Deák Dániel főelemző gyengébbek kedvéért el is magyarázta a poént, a 444-re irányítva az olvasókat:

Deák érthetetlen módon az idézőjelet kihagyta a címből, ami valójában úgy szólt:

Hupszilinkó: Orbán Viktor kihagyta a reggeli rádiós „interjút”.

De ne kukacoskodjunk. A lényeg, hogy ezek alapján Orbán (vagy bárki, aki a Facebook-oldalát kezeli) és Deák is olvassa a 444-et. Sőt. Minthogy pontosan tisztában volt az általa pellengérre állított cikk tartalmával, feltételezhetjük, hogy Kocsis Máté is olvassa a 444-et.

Egyébként minden olvasónak örülünk. Ezen a ponton, amikor a független sajtó tizenöt év NER talán legnagyobb nyomása alatt áll, nem lehet elégszer hangsúlyozni: köszönjük, hogy olvastok minket.

Sőt, akkor már ne álljatok meg az idézgetésnél, meg a posztolgatásnál. Fizessetek elő, lájkoljatok, szuperlájkoljatok, lépjetek be a Körbe, osszátok meg a cikkeinket.

Ha valamikor, akkor pont most minden támogatás jól jön a független sajtónak.