Toxikszótár 1. – Nem szörnyeteg, csak nárcisztikus
Társas lények lévén, úgy vagyunk bekötve, hogy töretlenül meg akarjuk érteni mások viselkedését és annak miértjeit. Ugyan kézikönyvet senki nem kap az embertársaihoz, a pszichológia ellát bennünket egy olyan keretrendszerrel, amelynek segítségével felismerhetünk bizonyos mintákat.
Az utóbbi évtizedben tengernyi új kifejezés született, illetve vált népszerűvé, amikkel lényegretörően megnevezhetünk különféle párkapcsolati vagy ismerkedési jelenségeket. Olyan fogalmak épültek be a köznyelvbe, mint például
- a gázlángozás,
- a ghosting,
- vagy a lovebombing (magyarítva: szeretetbombázás).
Mivel ezek a megnevezések az angolból erednek és nem mindegyiknek van magyar megfelelője, sokszor kínosan hatnak leírva az anyanyelvünk szövegkörnyezetében. Ezzel együtt nem érdemes lebecsülni őket, ugyanis ezek a kifejezések olyan mérgező viselkedésmintákat jellemeznek, amiket nem árt ismerni.
A pszichológiai szótárunk tehát szépen bővült az évek során, mondhatni túlságosan is. Ma már szinte bármilyen helyetelennek tartott viselkedésre ráaggatható valamiféle címke, ez viszont nem teljesen veszélytelen. Rengeteg mára trendivé vált kifejezés – mint például a gázlángozás és a szeretetbombázás – elsődlegesen a nárcisztikusok manipulációs taktikái közé tartoznak, és ezt a bélyeget olyakor reflexből rá is sütjük mindazokra, akik valamilyen módon manipuláltak minket korábban.
Mindezek a fényében adódik a kérdés, hogy
- kik a nárcisztikusok?
- mi az, ami ténylegesen jellemzi őket?
- és pontosan miért viselkednek úgy, ahogy?
Képtelenség erre egy szuszra válaszolni, azonban Schell Gergely tanácsadó-pszichológussal körbejártuk, mi is a nárcizmus és miért jelent meg ennyi hozzá köthető kifejezés a köznyelvben.
