Így élt Raszputyin lánya: apja kivégzése után Európába menekült, oroszlánszelídítő lett, majd gyári munkás
Az egyszerű paraszti családból származó Grigorij Raszputyin volt a Romanov cári család rossz szelleme. Habár az ortodox egyházon belül soha nem viselt semmilyen tisztséget, és meglehetősen züllött – vagy mondjuk úgy: promiszkuis – életet élt, sokan valamiféle szent embernek, spirituális gyógyítónak és misztikus látnoknak tartották, elsősorban persze II. Miklós cár és hitvese, Fjodorovna, akik 1905 őszén ismerkedtek meg az addigra Oroszország egy részén már valóságos vallási vezetőként tisztelt, az embereket ördögi tehetséggel manipuláló férfival. Miután – állítólag – sikerrel kezelte a trónörökös, Alekszej nagyherceg vérzékenységét, a Romanov család a bizalmasává és tanácsadójává fogadta; rajtuk keresztül pedig komoly befolyásra tett szert az orosz politikai életben is.
Raszputyin, a Romanovok rossz szelleme (Fotó: DeAgostini/Getty Images)
Raszputyin tehát a Romanov-ház állandó vendége volt, akárcsak kislánya, Maria, aki körülbelül egyidős volt a cár lányával. Maria ezekben az években naplójába arról írt, hogy a Romanov lányok – Olga, Tatjána, Mária és Anasztázia – kedvesek volt és kifinomultak, de elzárva éltek a külvilágtól.
Raszputyin kivégzése és a bolsevik forradalom
Maria lenyűgözte a Romanov-nővéreket, mivel ő jól ismerte a palota falain kívül lévő világot, és sok érdekes történetet tudott mesélni róla. A Romanov-lányok, valamint édesanyjuk és édesapjuk egyre inkább függővé váltak Raszputyin állítólagos gyógyító erejétől, de Oroszország többi része egyre nagyobb gyanakvással figyelte a őrült papként emlegetett álpróféta ténykedését, akinek a személye körül már az életében hajmeresztő és misztikus legendák szövődtek. Sokakat zavart, hogy túl nagy befolyással bír az államügyekben, ami hozzájárult az oroszok növekvő elégedetlenségéhez, és amely végül a Romanov-család bukásához vezetett.
Nem volt tehát meglepő, hogy 1916-ban egy arisztokratákból álló csoport összefogott, hogy megölje Raszputyint – ami rendkívül nehéz feladatnak bizonyult, ugyanis – állítólag – túlélte a mérgezési kísérletet és a pisztolygolyót is: csak akkor lelte végre halálát, amikor vasbotokkal agyonverték és a jeges Neva folyóba hajították.
Maria Raszputyin a ’20-as években (Fotó: S. Londynski/Hulton Archive/Getty Images)
Maria – aki később azonosította apja holttestét – azonosította apja holttestét, így írt temetésről:
A kis kápolna sok helyen üres maradt, mert azok a tömegek, akik apám életében kopogtattak az ajtaján, hogy valamit kérjenek tőle, elmulasztották eljönni és imádkozni érte.
Menekülés Európába
Maria és testvére egy ideig a Romanovoknál maradtak, de amikor világossá vált, hogy ők is veszélyben vannak, Alekszandra Fjodorovna 50 ezet rubelt adott nekik, és azt mondta nekik, hogy meneküljenek, ha kedves az életük. „Menjetek, gyermekeim, hagyjatok el minket, hagyjatok el gyorsan, mert bebörtönöznek minket” – emlékezett vissza Maria. A bolsevikok nem sokkal később kivégezték az egész Romanov családot.
Maria megfogadta a császárné tanácsát, és Borisz Szolovjev segítségével – aki később az megpróbálta pénzzé tenni a cári család emlékét azzal, hogy lányokat bérelt fel, hogy az utolsó túlélő Romanovnak adják ki magukat – Európába menekült. Ezután össze is házasodtak, és két lányuk született: Tatjána és Maria, akiket a nagyhercegnőkről neveztek el.
Maria Raszputyin, az őrült pap lánya (fotó: gettyimages)
Maria Raszputyinnak semmilyen kapcsolata nem maradt Oroszországgal: édesanyja és testvére szibériai szovjet munkatáborokban tűnt el, nővére pedig rejtélyes körülmények között halt meg (egyesek szerint éhen halt, mások szerint megmérgezték). 1926-ban pedig Szolojev is meghalt tuberkolózisban, igy a nőnek meg kellett találnia a módját, hogy eltartsa magát és lányait.
Az egyetlen dolog, amit pénzzé tudott tenni, az a neve volt.
A cirkuszi karrier
Bár korábban soha nem táncolt, híres vezetékneve révén munkát kapott egy kabaréban. Raszputyin habozás nélkül elfogadta az állást, és órákat vett, hogy tökéletesítse előadásmódját, majd 1929-ben szó szerint elszökött, hogy csatlakozzon a cirkuszhoz.
Kabaréban töltött idejéről így írt:
„Apám életének és halálának tragédiája, és hogy a színpadon szembe kellett néznem azokkal a színészekkel, akik őt és gyilkosait alakították. Minden alkalommal, amikor a színpadon szembe kellett néznem apámmal, fájdalmas emlékek árasztották el a szívemet, és sírva fakadtam.”
Maria Raszputyin ezután táncosnőként bejárta Európát, majd az oroszlánidomárrá képezte át magát. Karrierje csak ekkor indult be igazán.
Maria Raszputyin cirkuszi fellépőként (Fotó: Bibliothèque nationale de France)
Olyan – meglehet, kissé hatásvadász – reklámszövegekkel hirdette produkcióját, hogy „úgy uralkodik a vadállatok elméje felett, ahogy apja uralkodott az embereken”, vagy „a híres őrült szerzetes lánya, aki felforgatta egész Oroszországot”, és egyszer, amikor egy interjúban, megkérdezték tőle, hogy nem zavarja-e, hogy veszélyes vadállatokkal van egy ketrecben, így válaszolt:
Miért zavarna? A bolsevikokkal is egy ketrecben voltam.
Élet az Egyesült Államokban
Miután egy medve 1935-ben megsebesítette, felhagyott az állatszelídítéssel, és gyerekeivel együtt az Egyesült Államokba költözött, ahol feleségül ment Gregorij Bernadszkij nevű férfihez, akit még Oroszországból ismert. Bár házasságuk nem tartott sokáig (1946-ban elváltak), Maria Raszputyin amerikai állampolgár lett.
A második világháború alatt gyári munkásként dolgozott, majd a negyvenes-ötvenes évek Amerikájában eluralkodó, minden sarkon ármánykodó szovjet ügynököket sejtő ún. vöröspánik idején kommunistagyanúba keveredett, amit határozottan visszautasított. 19848-ban még levelet is írt az LA Timesnak:
Folyamatosan üldöznek és kommunistának bélyegeznek, mert a nevem Maria Raszputyin, és Grigorij Raszputyin, az „őrült orosz szerzetes” lánya vagyok. 28 évvel ezelőtt hagytam el Oroszországot, és most már amerikai állampolgár vagyok, amiért minden este hálát adok Istennek, mert teljes szívemből szeretem az Amerikai Egyesült Államokat. Nyilvánosan szeretném bejelenteni, hogy nem vagyok kommunista.
Cirkuszi plakát Maria és az apja fejével (Fotó: Taksen/Wikimedia Commons)
Los Angelesben a nyugdíjas oroszlánidomár szociális segélyből, orosz nyelvtanításból és bébiszitterkedésből élt. Természetesen alkalmanként interjúkat adott a sajtónak (például 1968-ban, amikor azt állította, hogy médium, és hogy Betty Ford álmában beszélt hozzá), és több könyvet is írt apjáról – elsősorban azzal a céllal, hogy eloszlasson néhány legendát.
Raszputyin, a szent
Maria Raszputyin utolsó könyve, a Raszputyin: Az ember a mítosz mögött 1977-ben, nem sokkal halála után jelent meg. A könyvet Patte Barhammal közösen írta, és sok saját emléke és naplóbejegyzése is szerepel benne oroszországi gyerekkorából – bár akadtak, akik nem voltak meggyőződve arról, hogy igazat mond.
Ennek azért volt némi alapja: a Romanovok kivégzését követő években sokan jelentkeztek, akik azt állították, hogy a cári család túlélő tagjai (főként Anasztázia szerepére pályáztak sokan). És persze akadtak olyanok is, akik Raszputyin gyermekeinek mondták magukat; nem volt nehéz dolguk, mivel senki sem tudja pontosan, hogy hány utódja született házasságon kívül.
Maria eredettörténetét azonban a mai napig sem sikerült megcáfolni senkinek, és ő maga is kitartóan ragaszkodott hozzá, úgyhogy valószínűleg igazat mondott. Talán akkor is őszinte volt, amikor néhai apját így jellemezte:
Egyszerű ember volt, nagy szívvel és nagy lelkierővel, aki szerette Oroszországot, Istent és a cárt
