Házasságtörésért végezték ki a 16 éves lányt, akit többször megerőszakolt egy 40 évvel idősebb családapa – Ilyen a fiatal nők élete az iráni diktatúrában
2026. február 28-án, szombaton Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője – és rajta kívül még számos befolyásos és nagy hatalmú iráni vezető – egy közös izraeli-amerikai hadműveletben életét vesztette. Halálát széles körben ünnepelték az irániak Teherántól Los Angelesig – és valószínűleg rengetegen őszintén meg is gyászolták. Persze Irán ettől még nem lett egycsapásra virágzó demokrácia, hisz az ilyen rezsimek rendszerint egy levágott fej helyébe mindig kettőt növesztenek.
Ali Hámenei minden szempontrendszer szerint szörnyű diktátor volt, aki 36 éves rémuralma során mindig a lehető legbrutálisabb eszközökkel lépett fel, ha úgy érezte, hogy bármi is fenyegeti a hatalmát. A 2019. novemberi tüntetések során legalább 1500 tüntetőt öltek meg a parancsára, és további legalább 500-at a 2022–23-as úgynevezett Nő, Élet, Szabadság tüntetéseken, amely azután robbant ki, hogy Mahsa Aminit brutálisan kivégezték a „nem megfelelő hidzsábviselés” abszurd vádja miatt. Az ő uralma alatt mészároltak le nemrég körülbelül 10-30 ezer iráni civilt a rezsimmel szembeni ellenállásuk miatt.
A Masha Amin meggyilkolásának egyéves évfordulójára szervezett tüntetés Párizsban (Photo by Ameer Alhalbi/Getty Images)
Nőnek lenni Iránban
Mindez nem is vele kezdődött, hanem elődjével, Khomeinivel. Miután az 1979-es forradalom során a korrupt és elnyomó, ám a mai (vagy tegnapi) viszonyokhoz képest még bőven élhető, világias és szabad monarchiát megbuktatták, a sahot pedig elűzték (erről itt írtunk hosszabban), az előző ajatollah vezetésével hamar kegyetlen síita (muszlim) fundamentalista diktatúrát vezettek be, ahol az irányítás egy szinte korlátlan hatalommal bíró autokratikus legfelsőbb vezető kezében összpontosul: a média szabadsága erősen korlátozott, a más vallásúakat – köztük a szunnita muszlimokat – üldözik vagy akadályozzák a vallásgyakorlásban, a kormány és az ajatollah kritikusait a legváltozatosabb módszerekkel hallgattatják el, a homoszexualitás pedig illegális, és akár halállal is büntethető.
Ez a rendszer különösen a nőkkel volt kíméletlen.
A nők Iránban gyakorlatilag másodrendű állampolgároknak számítanak: hidzsábot kell viselniük, ha pedig valaki ezt elmulasztja, azt állami zaklatás, pénzbírság és letartóztatás, illetve börtönbüntetés fenyegeti. Bizonyos nyilvános helyekre be sem léphetnek és nem igényelhetnek útlevelet, illetve nem választhatják meg szabadon a lakóhelyüket az apjuk vagy a férjük engedélye nélkül. Az iráni törvények szerint a férj megtilthatja a feleségének, hogy olyan munkát vállaljon, amely “összeegyeztethetetlen a család érdekeivel vagy a férj vagy feleség méltóságával.”
Jogi védelem sem jár nekik a családon belüli erőszak vagy bárki által elkövetett szexuális zaklatás ellen.
Iráni tüntetők Ali Hoszajni Hámenei portréját égetik Londonban (Photo by Dan Kitwood/Getty Images)
Mindezt talán Atefeh Sahaale, egy 16 éves iráni lány barbár kivégzése példázza a legjobban.
Öntörvényű és intelligens lány
Atefeh Sahaale 1987. szeptember 21-én született Irán északi részén, Nekában, szegény családban. Szülei még kisgyermekkorában elváltak, a gyerekek pedig az apjuk felügyelete alá kerültek. Anyja a válás után újraházasodott, és pár évvel később meghalt autóbalesetben. Röviddel ezután Sahaaleh nővére – illetve más források szerint az öccse – egy folyóba fulladt. Apja utazó ügynök volt, aki szüntelenül az országot járta, ráadásul súlyos drogfüggőséggel küzdött, így a lányra többnyire az idős és beteg nagyszülők vigyáztak. Legalábbis elméletileg, gyakorlatilag ugyanis Atefeh vezette a háztartást már egészen fiatal korától kezdve: mosott, takarított, főzött, sőt, még a nagyszülők fürdetése is az ő feladata volt. Eközben iskolába járt és tanult, mint minden korabeli gyerek.
A visszaemlékezések szerint „élénk, érzékeny, öntörvényű és intelligens” lány volt, aki – részben a családi tragédiák és az ebből fakadó magányossága miatt – valószínűleg depressziótól és talán más mentális betegségektől is szenvedett.
Mindössze 13 éves volt, amikor az iráni büntető törvénykönyv 221. cikke (a tisztaság elleni bűncselekmény) alapján paráználkodásért elítélték, miután egy rendőri razzia során kettesben találták egy fiúval egy autóban. Börtönbe zárták és 100 korbácsütést kapott. A börtönben állítólag tovább kínozták és a börtönőrök többször is megerőszakolták.
A nagyszülei szerint a fájdalom miatt egy ideig csak négykézláb tudott járni.
Megerőszakolták, majd házasságtörésért megkorbácsolták
Röviddel az első letartóztatása után egyik délután egy idősebb, 51 éves – vagyis a lánynál csaknem négyszer annyi idős – férfi környékezte meg: Ali Darabi taxisofőr volt, korábban az iráni Forradalmi Gárda tagja, nős, családos ember. A férfi új ruhákkal, édességekkel és egyéb ajándékokkal édesgette magához a kallódó, magányos lányt. Kapcsolatuk több mint két évig tartott, ezalatt Darabi többször is megerőszakolta Atefeh-et (aki, ismételjük, csupán 13-15 éves volt ekkoriban.)
Az iráni muszlim törvénykezés, azaz a saría bizarr sajátosságai miatt a lányt ezalatt kétszer is őrizetbe vette az erkölcsrendészet, és mindkét alkalommal elítélték házasságtörésért: büntetésül ismét 100-100 korbácsütést kapott a hátára egy hosszú bőrszíjjal.
Ha férjes asszony lett volna, aki házas férfival létesített szexuális kapcsolatot, a saría törvények szerint megkövezés általi halál lett volna a büntetése –
ugyanakkor Ali Darabinak természetesen a haja szála sem görbült.
Miután végre szakított a férfival, megismerkedett egy környékbeli fiatalemberrel, bizonyos Huszeinnel. Huszein a húszas évei elején járt, előzékeny volt, gondoskodó és kedves: bár hevesen udvarolt a lánynak, semmi jel nem utalt arra, hogy valaha is szexuális kapcsolatban álltak volna. Néhány héttel a végső letartóztatása előtt meghívta barátai esküvőjére, és valószínűleg azt tervezte, hogy megkéri a kezét. Atefeh közölte Darabival, hogy soha többé nem akarja látni, mire a hiúságában sértett taxisofőr feljelentette őt az erkölcsrendészetnél.
Iskolás lányok Teheránban (fotó: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images)
Aznap, amikor az esküvőre mentek volna Huszeinnel, éppen ebédet készített nagyszüleinek. Hagymát és rizst főzött, majd megkérte nagyapját, hogy ugorjon ki a helyi piacra paradicsomot venni. Miközben a hagyma pirult a tűzhelyen, és főtt a basmati rizs, az erkölcsrendészek berontottak a házba, és kirángatták Atefeh-et; pont akkor, amikor a nagyapja hazaért a paradicsommal a kosarában.
Atefeh soha többé nem látta apját és a nagyszüleit. Az őrizet ideje alatt a rendőrök többször is megerőszakolták (ezt később maguk ismerték be), de egyiküket sem vádoltak meg bűncselekménnyel.
A koncepciós per
A nemi erőszak gyakori sorsa a legtöbb fiatal, jogtalanul bebörtönzött perzsa nőnek, akiknek többsége általában még szűz.
Néhány hét őrizet után Atefeh bíróság elé került, a 2003 májusában kezdődő tárgyalást pedig egy Haji Rezai nevű, keményvonalas, fundamentalista, nyilvánvalóan teljesen elfogult bíró vezette. Egyértelmű volt, hogy a lánynak semmi esélye sincs. Atefeh-t ismét házasságtöréssel vádolták: a hatóságok egy dokumentumot is bemutattak, amely egyebek mellett azt állította, hogy Atefeh Sahaale „erkölcstelen viselkedése szörnyű hatással van a város fiatal lányaira”, és 43 nekai lakos írta alá – a jelentés szinte bizonyosan hamisítvány volt.
A koncepciós pernek is nevezhető eljárás során Atefeh egy ponton letépte a hidzsábját, és zokogva kiabálta, hogy inkább Ali Darabi „érdemelne büntetést”, és nem ő. Egyszer annyira dühbe gurult, hogy levette a cipőjét, és a bíró felé hajította. Rezai bíró később egy írásos jelentésben azt állította, hogy a vádlott „levetkőzött a bíróságon”, ami nyilvánvaló és durva túlzás volt. Továbbá azt is kifogásolta, hogy a lánynak túlságosan „éles a nyelve”.
Atefeh-t végül halálra ítélték: 2004. augusztus 15-én pedig felakasztották.
Iráni lányok (fotó: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images)
Mindebben az is közrejátszhatott, hogy Rezai bíró – aki az ötvenes évei végén járt ekkoriban – állítólag úgynevezett ideiglenes feleségként akarta magának a lányt. Az iráni ideiglenes feleség intézménye, perzsa nevén sigheh a síita iszlám jog által elismert, határozott időre kötött házassági szerződés. Bár vallásilag legitimált, társadalmilag ellentmondásos gyakorlat, amelyet sokan a prostitúció egy vallásilag elfogadott formájának tekintenek, miközben mások a szexuális igények legális kielégítési módjaként védelmezik. Vagyis az ideiglenes feleségek Iránban lényegében államilag jóváhagyott prostituáltak: sokan helytelenítik ezt a hagyományt, mivel egy férfi bármikor elhagyhatja ideiglenes feleségét, még akkor is, ha gyereke született tőle. Miután Atafeh nem állt kötélnek, a családhoz közel álló források szerint a bíró bosszúja az elutasításért az volt, hogy kivégeztette.
Atefeh Sahaale mindössze 16 éves volt, noha a Legfelsőbb Bíróságnak bemutatott dokumentumok 22 évesként írták le. Egy tanú azt állította, hogy a bíró gyakorlatilag ránézésre nyilvánította nagykorúnak, az apja szerint pedig sem Rezai, sem Sahaaleh bíróság által kirendelt ügyvédje nem tett semmit a valódi korának kiderítése érdekében.
Kivégzése Iránban is komoly botrányt kavart: később Rezai bírót – állítólag – letartóztatták, a Sahaale családja által benyújtott folyamatos panaszok, valamint a kivégzésével és a bíró általi rossz ügykezeléssel kapcsolatos erős nemzetközi nyomás miatt az Iráni Legfelsőbb Bíróság pedig posztumusz felmentette a lányt a vádak alól.
The post Házasságtörésért végezték ki a 16 éves lányt, akit többször megerőszakolt egy 40 évvel idősebb családapa – Ilyen a fiatal nők élete az iráni diktatúrában first appeared on nlc.
