Táplálkozási szakértő: ez az, amit bárcsak mindenki tudna a fogyásról
Amikor kevesebbet eszünk és csökken a testsúlyunk, a szervezet alkalmazkodik. Lassul az anyagcsere, miközben az éhséghormonok – például a ghrelin – szintje megemelkedik. Ez az úgynevezett metabolikus adaptáció eredetileg a túlélést szolgálta az éhezésekkel tarkított korszakokban. A mai, bőséges és energiadús élelmiszerekkel teli környezetben viszont épp ez az alkalmazkodás nehezíti meg a tartós fogyást. Nem véletlen, hogy a legtöbb ember, aki jelentős súlyt ad le, idővel visszahízza annak nagy részét – ez nem személyes kudarc, hanem előre jelezhető élettani reakció.
A testsúly nem pusztán akaraterő kérdése
A testsúlykülönbségek mögött nem csupán szokások vagy „gyenge jellem” áll. A genetika jelentős szerepet játszik abban, milyen gyors az anyagcserénk, mennyire érezzük magunkat éhesnek, vagy mennyire lakunk jól egy adott étkezéstől. Vannak, akik biológiailag hajlamosabbak az erősebb éhségérzetet átélni, és az energiadús ételeket kívánnak.
Ehhez társulnak a társadalmi és környezeti tényezők. Nem mindenkinek van ideje, pénze vagy biztonságos környezete arra, hogy rendszeresen főzzön, mozogjon, pihenjen. A krónikus stressz, a hosszú munkaidő, a bizonytalan lakhatás mind olyan tényezők, amelyek közvetve befolyásolják a testsúlyt. Amikor ezeket figyelmen kívül hagyjuk, és a súlyt kizárólag önkontroll kérdésének tekintjük, az stigmatizációhoz vezet, ami paradox módon tovább növeli a stresszt és még több falási rohamhoz vezet, állítja Rachel Woods.
A kalóriaszámlálás nem ad teljes képet
Sokan a kalóriaszámlálásban látják a megoldást, hiszen elméletben kalóriadeficit nélkül nincs fogyás. A gyakorlat azonban jóval bonyolultabb. A csomagoláson feltüntetett kalóriaértékek becslések, az egyéni energiaszükséglet pedig napról napra változhat. Az sem mindegy, hogyan készül az étel, hogyan emésztjük meg, és milyen a bélflóránk összetétele.
Ráadásul a szervezet nem tekint minden kalóriára egyformán. Egy cukros sütemény és egy tojás hasonló energiatartalom mellett teljesen eltérő hatással van a vércukorszintre, a jóllakottságra és az energiaszintre. Az egyszerű „egy kalória egy kalória” szemlélet félrevezető lehet, és könnyen vezet szélsőséges, rövid távon működő, de hosszú távon fenntarthatatlan étrendhez.
A mozgás egészséges, de nem csodaszer fogyásra
Sokan hiszik, hogy minél többet edzenek, annál többet fogynak. A kutatások szerint azonban a test energiafelhasználása nem lineárisan növekszik a terheléssel. Intenzív edzés után hajlamosak lehetünk kevesebbet mozogni a nap hátralévő részében, vagy többet enni, mert éhesebbek vagyunk. A szervezet hatékonyan alkalmazkodik, és más folyamatokon spórol energiát.
Ez nem jelenti azt, hogy a testmozgás ne lenne rendkívül fontos. Javítja a szív- és érrendszeri állapotot, támogatja a mentális jóllétet, segít megőrizni az izomtömeget és csökkenti számos krónikus betegség kockázatát. Csak épp érdemes reálisan látni azt is, hogy a mozgás önmagában ritkán vezet jelentős, tartós fogyáshoz a friss kutatások szerint.
Az egészség javulhat fogyás nélkül is
Talán a leginkább felszabadítóbb üzenet az, hogy az egészség javulása nem mindig jár együtt látványos súlycsökkenéssel. A kiegyensúlyozottabb étrend, a rendszeres – akár mérsékelt – mozgás, a jobb alvás és a stresszkezelés már akkor is mérhetően javíthatja a vérnyomást, a vércukorszintet, a koleszterinértékeket vagy az inzulinérzékenységet, ha a mérleg mutatója alig változik.
A testsúly csak egy mutató a sok közül, és nem kizárólagos fokmérője annak, mennyire egészséges valaki. A hangsúly a hosszú távon fenntartható szokásokon, a körülmények javításán és a stigmatizáció csökkentésén lehet – nem pedig azon, hogy ki hány kilót mutat a mérlegen.
Fotó: Unsplash
The post Táplálkozási szakértő: ez az, amit bárcsak mindenki tudna a fogyásról first appeared on nlc.
