Hatvan felett már nem a gyaloglásról vagy az úszásról van szó: ez a tevékenység a leginkább jótékony az egészségre a szakértők szerint
Ezért mondják egyre több helyen: a legnagyobb egészségnyereséget hatvan felett nem a végtelenített séta adja, hanem az okosan felépített erősítés. Nem a testépítés, nem „gyúrós” világ, hanem célzott, hétköznapi mozdulatokra épülő erőmunka: láb, csípő, törzs, hát. Az a fajta, amitől stabilabb leszel, kevésbé billegsz, és kisebb eséllyel esel el. A csavar az, hogy mindez mehet otthon is, drága eszközök nélkül: szék, fal, asztal, lépcsőfok bőven elég kiindulásnak.
Miért kevés önmagában a séta?
A séta szuper alap, és hatvan felett is az egyik legjobb „mindennapos” mozgás. Csakhogy önmagában nem mindig tartja meg azt, ami a hétköznapi biztonságot igazán adja: a láb- és törzserőt. Mert a stabil mozgás nem a kilométereken múlik, hanem azon, hogy mennyire megy könnyen a felállás, mennyire biztos a lépés, mennyire gyorsan tudsz korrigálni egy megbillenést. Itt jön képbe az erősítés: azt az izommunkát teszi vissza a rendszerbe, ami a lépcsőzéshez, cipekedéshez, egyensúlyhoz kell.
Ráadásul mindez nem csak az izmoknak fontos. Az erősítő terhelés a csontoknak is jelzés: „érdemes erősnek maradni”. És van egy nehezebben mérhető, de nagyon is valós hozadéka: az a fajta tartás és stabilitás, amitől a test magabiztosabban működik a mindennapokban.
Hogyan néz ki az „értelmes erősítés” a valóságban?
A jó hír: nem kell sok. Heti két alkalom, alkalmanként nagyjából húsz perc már érezhető változást hozhat – főleg, ha olyan gyakorlatok vannak benne, amik a hétköznapok mozdulatait utánozzák. Például: kontrollált felállás-székre, leülés kéz nélkül; kitörés-kezdemény fal mellett kapaszkodva; lábujjhegyre emelkedés konyhapultnál; törzstartás asztalra támaszkodva; hátizom-munka rugalmas szalaggal ülve. A lényeg a nyugodt tempó és a biztonságos nehézségi fokozat: érezd a munkát, de ne fájjon az ízület. Másnap egy kis izomfáradtság rendben, az éles, szúró fájdalom azonban nem.
Ha kell egy egyszerű ritmus, íme: hétfőn egy rövidebb, lendületes séta, mellé este a húsz perc erősítés lábra és törzsre; szerdán laza átmozgatás és nyújtás; pénteken megint séta és erősítés – ezúttal hátra, vállra, törzsre. Vasárnapra maradhat egy hosszabb, kényelmes tempójú kinti kör. Így nem „edzel”, a szó hagyományos értelmében, hanem visszaépíted a saját, hétköznapi tartalékaidat.
A legfontosabb a folytonosság
A legtöbben ott csúsznak el, hogy túl nagyot akarnak vállalni. Hatvan felett a működő cél inkább az, ha heti két alkalmat vállalsz, nem pedig az, hogy minden nap egy órát edzel. Ha nagyon nincs kedved, akkor is belefér két gyakorlat, két sorozat, tíz perc is. Fontos azonban, hogy a folytonosság a nyerő, mert abból lesz a biztosabb lépcsőzés, a könnyebb felállás, a nyugodtabb mozgás – és az a jó érzés, hogy a tested nem ellened dolgozik, hanem veled.
Fotó: illusztráció, Unsplash
The post Hatvan felett már nem a gyaloglásról vagy az úszásról van szó: ez a tevékenység a leginkább jótékony az egészségre a szakértők szerint first appeared on nlc.
