A szakítás feldolgozásában rengeteget segít ez az 5 fontos lépés

Szakítani nem pusztán a másik embertől való elszakadást jelent. Közös életünkkel együtt szakadnak meg vágyaink, álmaink, a megszokott gesztusok, közös ritmusok, tervek és elképzelt jövők. És egyszerre tűnik el az az érzelmi tér is, amelyben az ember otthonosan mozgott. Nem csoda, hogy a test és az idegrendszer ilyenkor felpörög, mint egy intenzív veszély esetén. Fizikai tünetként pedig szinte biztosan jelentkezik a feszültség és szorongás állapota mellett az álmatlanság vagy éppen étvágytalanság is.

Fontos azonban tudnunk, hogy a szakítás feldolgozása cseppet sem passzív állapot. Nem jelent egyet annak kivárásával, hogy valahogy véget érjen a gyász időszaka. Tanulható folyamat is, amelyben tudatos lépésekkel lehet rövid távon is enyhülést hozhatunk fájdalmunkba.

A legtöbben már jól tudjuk, hogy az emberi kapcsolatok, a mozgás és kiegyensúlyozott táplálkozás és a gyász szakaszainak elfogadása mennyire nagy szerepet tölt be a gyógyulásban. Szakértők szerint azonban mindezek mellett akadnak még módszerek és egészen konkrét ajánlások, melyeket érdemes beépítenünk a feldolgozás folyamatába.

5 fontos lépés, mely fontos segítség a szakítás feldolgozásában

1. Nemcsak átélni, hanem megérteni az érzelmeket

Könnyű beleveszni az órákig tartó nosztalgiába, legalább ennyien pedig passzívan várják, hogy elmúljon a fájdalom. A pszichológiában viszont létezik egy köztes út: az érzelmekkel való aktív munka. Mindez nem dramatizálást és nem is elfojtást jelent, sokkal inkább olyan kifejezési formákat amelyek strukturáltan engedik átfolyni a fájdalmat, a dühöt vagy az ürességet. A cél az, hogy a történtek ne kósza villámokként tépjenek végig bennünket a napkon és heteken keresztül, hanem lassan értelmet és keretet kapjon mindaz, ami bennünk zajlik. Naplóírás, hangos narráció, rajz, zene – ezek mind rengeteg segítséget nyújtanak a megélésben és megértésben is.

Fotó: Getty Images

2. Az idegrendszer megnyugtatása

Szakítás után sokan érzik: hiába tudják racionálisan, hogy vége a kapcsolatnak, testük még nem engedi el azt. Ilyenkor érdemes az idegrendszert is kezelésbe venni. A rövid mindfulness-gyakorlatok, a ritmikus légzés vagy éppen a progresszív izomlazítás olyan apró technikák, amelyek szó szerint átkapcsolhatják bennünk a készenléti és védekezési üzemmódot nyugalmi állapotba. A változás olykor akár már percekben mérhető, és segít abban, hogy a gondolatok is engedelmesebben rendeződjenek.

3. Újrakeretezni a történetet, még ha nem is tereljük el a figyelmet róla

A közhelyes „ne gondolj rá” – típusú tanács többnyire nagyott károkat okoz, mint hasznot. A tiltott, tabusított gondolatok vissza-visszatérnek, szinte egyenesen kísértenek és csak még jobban fájnak. Sokkal többet ér a tudatos újrakeretezés: az emlékek eltüntetése és kitörlése helyett azok átértelmezése. Ilyenkor a lényeg a nosztalgia és a fájdalmas önmarcangolás helyett a tanulási folyamat felé billen: mit tanít mindaz, ami történt , hol volt a kapcsolat törékeny, és miben változtatott meg bennünket. Ez a fajta gondolkodás nem a múltat idealizálja, hanem segít visszaállítani saját, kapcsolat nélküli identitásunkat. Ráadásul támogat bennünket egy későbbi új kezdet során.

4. A segítség ne csak hallgatóság legyen

Természetes, hogy szakítás után az ember még beszélgetni is alig-alig szeretne másokkal. Ha azonban mégis rávesszük magunkat, akkor könnyen vehetjük észre, hogy végtelen történetmesélésbe kezdünk, mely végül ruminációvá válhat. Vagyis minél többet ismételjük ugyanazt a narratívát, annál mélyebbre vésődik az a lelkünkben. Szinte sulykoljuk magunkba megélésünket. Sokkal hasznosabb ennél, ha olyan beszélgetéseket keresünk, amelyek reflektív kérdéseket hoznak: „Mi volt a legnehezebb része mindennek?”, „Mi változott benned a kapcsolatban?”, „Miben lettél erősebb?”. A támogatás így nem pusztán empátia, hanem tükör, ami segít visszatalálni önmagunkhoz. És igen, merjünk ebben a típusú kommunikációban segítséget kérni szeretteinktől – ha pedig mégsem sikerül, akkor akár szakértőtől is.

5. Mozgással visszavezetni a testet a jelenbe

A testmozgás, a sport rengeteget segít, azonban az sem mindegy, hogyan és mit mozgunk. A box, az úszás vagy a tánc nem azért működik jól, mert elvonja a figyelmet, hanem mert ritmust ad. A ritmus pedig az idegrendszer egyik legfontosabb szabályozója, és segít abban, hogy a test ne a hiányhoz, hanem az energiához kapcsolódjon. A ritmusos mozgás fizikailag is „átírja” az érzelmi állapotot, és lassan visszahúz a jelenbe. Nagyon is hasznos tehát ilyen jellegű edzésmódot vagy sportot választani a gyógyulás segítésére.

via 1, 2, 3