Majdnem feledésbe merült, pedig zseniális: retró cicvara recept – édesen és sósan is

A cicvara az egyszerű, régi paraszti ételek egyike. Ha nem vigyázunk rá, hamarosan a feledés homályába vész, pedig jó étel, olcsó és egyszerű – már amennyiben bármilyen ételt olcsónak lehet nevezni manapság.

Mondjuk, egészségesnek nem mondanám, de hát a palacsinta se ment ki a divatból, meg a cigánypecsenye sem, pedig egyik sem egy lenmagos zöldsaláta tökmagolajjal, maradjunk abban.

További jó tulajdonsága a cicvarának, a már említett olcsóság és gyorsaság mellett, hogy édes és sós verzióban is el lehet készíteni. Az alaprecepthez csak egy evőkanálra van szükségünk, ezzel mérjük ki az egyforma mennyiségű tojást (oké, ezt nem kanállal), tejfölt és lisztet. Összekeverjük és megsütjük, mint a császármorzsát.

Itt válik ketté az édes és a sós verzió. Az édes verzió tésztájába cukrot is teszünk, jé, és vajon sütjük meg. A sós verzióhoz pedig húsos szalonna-kockákat sütünk pörcre, és az így nyert zsiradékkal dolgozunk.

Mindkét verziónak van létjogosultsága, ízlés és alkalom kérdése, hogy melyiket szeretnénk az asztalra tenni. Az édes változatot természetesen porcukorral és lekvárral tálaljuk, mint a smarnit, a sós cicvarát pedig kenyérrel és kovászos uborkával, vagy ami savanyúság éppen van otthon.

Ez a legjobb a cicvarában: tojás, tejföl, liszt a legtöbb háztartásban mindig van otthon, jó eséllyel szalonna is akad, és ezekből villámgyorsan ételt tudunk készíteni. Mi kell még egy ilyen szép, téli napon?

Cicvara 

Édes és sós verzióban is.

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 6 evőkanál tejföl
• 6 evőkanál liszt

A sós változathoz:

• 10 dkg húsos szalonna
• só, bors

Az édes változathoz:

• 2 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• vaj

Elkészítés:

1. A tojásokat egy tálba ütjük, majd egy habverővel jól beledolgozzuk a tejfölt. Ezután 3-4 részletben hozzákeverjük a lisztet is, hogy csomómentes legyen.
2. A sós változathoz egy serpenyőben, kevés zsíron kezdve pörcre sütjük a kockára vágott szalonnát. Beleöntjük a masszát, majd sülés közben folyamatosan terelgetjük, úgy, hogy galuskákra, morzsákra szakadjon. Hagyjuk, hogy kicsit pirosas színt kapjon, és már kész is van.
3. Az édes változathoz a cukrot és a vaníliás cukrot is belekeverjük a masszába, majd vajat melegítünk egy serpenyőben és ugyanígy megsütjük a masszát.

És már falatozhatunk is. Majdnem olyan egyszerű, mint egy omlett, de sokkal, sokkal finomabb.