Emberszafari – Gazdag külföldi hobbilövészek szórakozásból ártatlan civilekre vadászhattak Szarajevó ostroma alatt
1992 és 1996 között zajlott Szarajevóban a brutális eseményekben amúgy sem szűkölködő délszláv háború egyik különösen véres epizódja, a modern történelem leghosszabb ideig húzódó ostroma, amely háromszor tovább tartott, mint a sztálingrádi csata, és több mint egy évvel tovább, mint Leningrád ostroma.
Egy bosnyák férfi mesterlövészek elől fut Szarajevó utcáin (fotó: David Turnley/Corbis/VCG via Getty Images)
Amikor Bosznia-Hercegovina egy 1992-es népszavazás után kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától, a boszniai szerbek – akiknek a célja egy új boszniai szerb állam létrehozása volt, amely magában foglalta volna a bosnyák többségű területeket is – a környező dombokon állomásozó 13 ezer fős hadseregükkel bekerítették Szarajevót, és tüzérséggel, tankokkal és kézi lőfegyverekkel folyamatos tűz alatt tartották, majd teljes blokád alá vették.
A boszniai kormány védelmi erői, vagyis az ostromlott városban állomásozó kb. 70 ezer katona gyengén volt felszerelve, és nem tudta megtörni az ostromot. Ráadásul Szarajevó egy hegyekkel körülvett medencében fekszik, ami különösen megkönnyítette a város elszigetelését és nyomás alatt tartását.
A négy évig tartó borzalmas vérfürdő során közel 14 ezer ember, köztük több mint ötezer civil vesztette életét.
A mesterlövészek különösen nagy fenyegetést jelentettek a civil lakosságra. A Szarajevóba vezető főutca, a Meša Selimović sugárút egyenesen a Mesterlövész sikátor becenevet kapta, mert rendkívül veszélyes volt rajta átkelni. A villamosok és buszok ablakait rendszeresen kilőtték, és mindenhol mesterlövészekre figyelmeztető táblák voltak kihelyezve.
A lövészek által elkövetett gyilkosságok közül a legismertebb valószínűleg egy fiatal szerelmes pár, a szarajevói Rómeó és Júlia, szerb Bošco Brkić és a bosnyák Admira Ismić tragikus esete, akiket 1993-ban gyilkoltak meg, miközben egy hídon próbáltak átkelni. Holttestük több napig hevert a boszniai és boszniai szerb állások közötti senkiföldjén.
Ráadásul az is elképzelhető, hogy a mészárlásban nem csak szerb katonák, hanem külföldről érkezett – mondjuk úgy – hobbi mesterlövész-turisták is részt vettek.
Szarajevó 1996-ban (fotó: dodmedia.osd.mil)
A Guardian cikke szerint ugyanis milánói ügyészek nyomozást indítottak azon olasz állampolgárok ellen, akik állítólag fizettek a boszniai szerb hadsereg tagjainak, hogy kiutazhassanak Szarajevóba, és ott – mint valami iszonyatos emberszafarin vagy élő videójátékban – embereket gyilkolhassanak a város ostroma során. Más szóval:
az olaszok (és más nemzetek tagjai) nagy összegeket áldoztak azért, hogy – puszta szórakozásból – védtelen civilekre vadászhassanak a háború alatt
Az ügy egyik kirobbantója, Ezio Gavazzeni újságíró és regényíró „nagyon gazdag fegyverőrültekről” beszél, akik – mai árfolyamon számítva – kb. 100 ezer eurónyi összeget adtak át a Radovan Karadžić, a Boszniai Szerb Köztársaság korábbi vezetőjének (akit 2016-ban egyébként népirtás és más emberiség elleni bűnök miatt elítéltek) hadseregéhez tartozó katonáknak, hogy szabadon gyilkolhassanak a szarajevói dombokon felállított szerb katonai állások biztonságos fedezékéből
Egyes jelentések szerint különböző árakat számítottak fel férfiak, nők és gyermekek megöléséért.
Hasonló hírek külföldi embervadászokról az évek során többször is felmerültek, de eddig hivatalosan ezekkel nem nagyon foglalkoztak; most viszont a Gavazzeni által összegyűjtött bizonyítékokat, amelyek között egy boszniai katonai hírszerző tiszt vallomása is szerepel, jelenleg Alessandro Gobbis olasz terrorizmusellenes ügyész vizsgálja. A bosnyák tiszt állítólag elárulta, hogy kollégái 1993 végén szereztek tudomást az úgynevezett emberszafarikról, majd 1994 elején továbbadták az információt az olasz katonai hírszerzésnek. A hírszerzők kiderítették, hogy az embervadász turisták Triesztből repültek Belgrádba, ahonnan boszniai szerb katonák kísérték őket Szarajevó körülölelő dombokra.
Szarajevó ostroma (fotó: dodmedia.osd.mil)
Ezio Gavazzeni, aki általában terrorizmusról és a maffiáról ír, három évtizeddel ezelőtt olvasott először a szarajevói mesterlövész-túrákról, amikor egy olasz újság beszámolt a történetről, de konkrét bizonyítékok nélkül. Később visszatért a témához, miután megnézte a szlovén rendező, Miran Zupanic 2022-es dokumentumfilmjét, a Szarajevó szafarit, amely azt állítja, hogy a gyilkosságokban részt vevők több országból érkeztek, többek között az Egyesült Államokból, Oroszországból és Olaszországból.
A dokumentumfilmben egy volt szerb katona és egy vállalkozó azt állította, hogy nyugatiak csoportjai lövöldöztek a civil lakosságra Szarajevó környéki dombokról. Ezeket az állításokat a szerb háborús veteránok hevesen és határozottan tagadták.
Gavazzeni szerint a nyugati embervadászoknak nem voltak politikai vagy vallási indítékai:
„Gazdag emberek voltak, akik szórakozásból mentek oda. Olyan emberekről beszélünk, akik szeretik a fegyvereket, és akik talán lőtérre járnak, vagy szafariznak Afrikában.”
Gavazzeni azt is elmondta, hogy azonosított néhány olyan olasz állampolgárt, akik állítólag részt vettek a bűncselekményekben, és akiket a következő hetekben várhatóan kihallgatnak az ügyészek. Nicola Brigida, a Gavazzeni ügyének előkészítésében segítő ügyvéd így nyilatkozott: „A Gavazzeni által hosszú nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok megalapozottak, és komoly nyomozáshoz vezethetnek a tettesek azonosítása érdekében.”
A 90-es években Szarajevóban szolgáló brit katonák azonban a BBC-nek azt nyilatkozták, hogy soha nem hallottak úgynevezett mesterlövész-turizmusról a boszniai konfliktus idején. Szerintük a számos ellenőrzőpont miatt „logisztikailag nehéz lett volna megvalósítani”, hogy külföldről embereket utaztassanak be, akik fizettek volna azért, hogy civileket lőjenek Szarajevóban; egy katona szerint városi legendák Gavazzeni és a többiek állításai.
The post Emberszafari – Gazdag külföldi hobbilövészek szórakozásból ártatlan civilekre vadászhattak Szarajevó ostroma alatt first appeared on nlc.
