Csiribí-csiribá! Ez a bűvészfilm piszok rossz lett

Nem tartozom azoknak a népes táborába, akik a Szemfényvesztőket már az első film óta vehemensen utálják. Én csak a második résznél szálltam be a gyűlölködők táborába. Úgy tűnt, hogy ez a nagy közösségi gyűlölködés működött: az anyagi siker ellenére csak nem készült újabb folytatás. Legalábbis kilenc éven át.

Mint azóta megtudtam, ehhez vajmi kevés köze volt a filmet körülvevő utálatnak. Inkább azon múlt, hogy annyi híresség szerepelt a filmben, hogy szinte lehetetlen volt olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelelt a forgatásra. Emiatt nyugodtan mondhatjuk azt, hogy

Bűvésztrükk a moziban

A Szemfényvesztők-filmek alapvető ötlete az, hogy vesz egy csapat szupersztár bűvészt, akiket egy csapatba szervez, és ők aztán afféle bűvész-akcióhős szupercsapatként látványos akciókkal igazságot szolgáltatnak a világban. Azonban van egy apró gond a filmes bűvészkedéssel. Egy jó bűvész élőben látva valóban tud lenyűgöző lenni, mert a szemed láttára születik meg a varázslat, és utána még sokáig tudsz gondolkodni azon, hogyan sikerült téged átvernie, mi lehetett a trükkje. Ellenben a filmen látható bűvész egészen más tészta: jól tudjuk, hogy a trükkje a vágás, az operatőri munka és a speciális effektusok hatékony használatával született meg, sőt, egyáltalán abban sem lehetünk biztosak, hogy az adott trükk a való életben kivitelezhető lenne. Emiatt a filmen látható bűvésztrükkök tizedannyira sem érdekesek, mint azok, amiket élőben láthatunk egy törökországi nyaraláson a szálloda bárjának színpadán este 11-kor, tömegnyi turista társaságában.

Teljes a bűvészcsapat (forrás: Prorom)

A Szemfényvesztők 3.-ban ráadásul több lett az erősen CGI-szagú trükk, ami még inkább elvesz a film erejéből.

Régi és új bűvészek

Persze a fentiek ellenére még lehetne jó film a Szemfényvesztők 3., csakhogy meg sem próbál igazán az lenni. Azt csinálja, amit általában azok a folytatások szoktak, amiket kizárólag azért készítettek el, mert a stúdió pénzt látott bennük. Az ötletek hiányát úgy próbálja palástolni, hogy teli pakolja a történetet új szereplőkkel, egyre több látványos külföldi helyszínre helyezi a cselekményt és persze egyre drágább akciókat prezentál.

A Szemfényvesztők 3. pont ugyanezt csinálja: kapásból azzal indít, hogy behoz három új, fiatal tagot (Justice Smith, Dominic Sessa és Ariana Greenblatt) a csapatba, miközben az első két részből is megpróbál visszahozni mindenkit, akit csak lehet. A 112 perces játékidőnek összesen nyolc (!) főhőssel fut neki, és akkor a mellékszereplőket, illetve a gonoszokat még egyáltalán nem említettem. Nem csoda, hogy senkire sem jut elég idő: szomorú látni, hogy Woody Harrelson, a Budapestet Prágának néző Isla Fisher vagy épp Dave Franco gyakorlatilag mellékszereplővé degradálódik a saját franchise-jában, a film pedig csak kapkod a sok karakter között.

Érdekes módon pont az új karakterek azok, akik még kapnak valamennyi teret  és drámai hátteret a forgatókönyvíróktól (összesen négyen voltak): kicsit olyan érzésem volt,

A harmadik rész egyetlen szerencséje, hogy szörnyű forgatókönyv és szörnyű dialógusok ide vagy oda, a színészeken érződik, hogy élvezték a közös mókázást, és a jókedvük- ha csak egy kicsit is – , de a nézőre is átragad. Miattuk válik elviselhetővé a moziban töltött két óra, de akadnak dolgok, amiket a sztárok mókakedve ellenére sem tudtam megbocsátani.

Okosnak álcázva

Léteznek okos filmek és léteznek buta filmek. Filmrajongóként egyikkel sincs bajom, időnként kimondottan jólesik buta filmeket is nézni. Viszont a Szemfényvesztők-folytatások egyik legirritálóbb tulajdonsága, hogy ezek olyan buta filmek, amik próbálják okos filmként prezentálni magukat. Azt mutatják, hogy „Skubizz ide, mert ez egy olyan cseles és okos sztori, hogy alig bírod majd követni az agyas fordulatokat!”, miközben számos fordulat nélkülözi a logikát, és maga a film is nagyrészt az első Szemfényvesztőkből táplálkozik anélkül, hogy bármi érdemlegeset hozzá tudna tenni ahhoz, amit abban a filmben megcsináltak.

Részlet a Szemfényvesztők 3.-ból (forrás: Prorom)

Nemcsak az jelzi jól a harmadik rész ürességét, hogy alighogy elhagyjuk a mozitermet, már törlődik is a memóriánkból, hanem az is, hogy egy közkedvelt karakter meghal benne, de a jelenet egyáltalán nem hagy komolyabb érzelmi nyomot nemcsak a nézőkben, hanem látszólag a karakterekben sem. Ebből is látszik, hogy a Szemfényvesztők-franchise valójában már nem több egy üres, de látványos attrakciónál. Pörög annyira, hogy amíg tart, a lendülete minden butasága ellenére magával vigyen, de ahhoz már kevés, hogy bármiféle érzelmi hatást váltson ki belőlünk. Na jó, annak azért tudtam örülni, amikor itt-ott felfedeztem egy budapesti helyszínt, a filmet ugyanis nagyrészt hazánkban forgatták.

A Szemfényvesztők 3. már látható a hazai mozik műsorán.