Miért öli meg egy nő a saját gyermekét? A válaszok megrázók

Franciaországban tíznaponta gyilkol meg egy gyermeket az édesanyja. Ez a drámai szám a szakértők szerint ráadásul alulbecsült: az áldozatok jóval többen is lehetnek. Többnyire pedig nem csecsemőkről van szó, hanem járni, beszélni tudó, iskolába járó gyermekek életét ontják ki gyakran őket teljes szívükből szerető anyák.

De ha tényleg szeretik a gyermeküket, hogyan követhetik el a legfelfoghatatlanabb tettet? Mi a magyarázat arra, hogy szinte ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, majd ugyanazokat a mondatokat mondják utána? Egyáltalán: hogyan képesek folytatni az életüket ezután?

Sofia Fischer a valóságot kísérelte meg feltárni dokumentumfilmjében, az Anyák feloldozás nélkül című alkotásban, melyben érintetteket is megszólaltat. A szívszorító film pedig arra vállalkozik, hogy megkísérelje megérteni az érthetetlent, de legalábbis árnyalni azt.

Gyógyszer után kést ragadott a mindig mosolygó anyuka

Blanche az édesanyja, Alexia pedig a húga a négyéves kisfiát megölő, majd saját magával is végző Hélène-nek. Részletesen idézik fel a szörnyű napot és azt, hogy felfogniuk is mennyire nehéz volt a történteket.

Hélène mindig mosolygott, mindig kedves volt, környezete számára szinte láthatatlan maradt, hogy hosszú ideje mély depresszióval, kimerültséggel, feldolgozatlan traumákkal küzdött. Egyedül a családja sejtette, hogy nincs jól, de előlük is titkolta problémáit. Talán mert nem szerette volna terhelni őket, vagy mert önmaga sem volt képes szembenézni mindezzel.

Majd egy este gyógyszereket adott kisfiának, ezután pedig kést ragadott. Ő maga is gyógyszereket vett be, saját életének is késsel vetett véget.

„Nem úgy ébredsz, hogy meg fogod ölni a gyermeked”

Cécile hét éve ölte meg fiát. A rendezőnek írt hosszú levelében mesél arról, hogy gyermeke imádnivaló volt, mindenre fel akart mászni, nagyon szerette a tengert és a biciklizést. „Nem ébredsz fel egy reggel azzal a gondolattal, hogy meg fogod ölni a gyermekedet. Ez nagyon hosszú folyamat. Fontos ezt kimondani mindazon nők érdekében, akik épp most élik át ugyanazt, amit én, és akiket senki sem hall meg” – írja Cécile, aki soraiban erőszakos barátjára is visszaemlékszik, majd megerőszakolására és a magzat elvételére.

„Az anyaság elől nem lehet elmenekülni”

A filmben szakértőként ügyvédek, pszichiáter is megszólal. „A társadalom számára megnyugtatóbb, ha ezeket a nőket szörnyetegeknek bélyegzik ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni őket” – fogalmaz egyikük.

Az anyaságra nem lehet felkészülni, nem tudjuk, mi vár ránk, amíg világra nem hozzuk gyermekünket. „Nem tudjuk, milyen szorongásunk alakul ki. Nem tudjuk, mit vetítünk majd a gyerekünkre. Nem tudjuk, mit fog ő begyógyítani vagy felkavarni” – figyelmeztet az osztályvezető pszichiáter. „Az anyaság elől nem lehet elmenekülni, és minél több a követelmény, annál inkább sarokba szorítottnak és csapdába esettnek érzi magát egy anya, odáig menően, hogy már csak egy utolsó mentsvárat lát” – hangsúlyozza a hosszú folyamat kétségbeejtő érzéseit.

Erőszak szüli az erőszakot

A saját sorsukat tovább elviselni már képtelen anyák egy része úgy érzi, nem bírja tovább, önmaga mellett pedig gyermeke gyilkosává is válhat. Előbb elszenvedik, majd elkövetik az erőszakot. A szakértők szerint pedig a háttérben gyakran áll legalább egy férfi: vagy az, aki részt vett a nőn elkövetett erőszakban, vagy az, aki nem tudta és nem akarta látni azt.

„Ezeknek a nőknek a meggyőződése a gyerek meggyilkolásának pillanatában az, hogy nincs más választásuk sem nekik, sem a gyereknek. Ez nagyon fontos. És a gyereket – bármilyen paradox – gyakran védendőnek látják, amikor az életből való távozás mellett döntenek” – magyarázza a szakértő. Az ő szemükben nincs más lehetőség, mint megvédeni gyermeküket attól a még nagyobb szerencsétlenségtől, ami érné őket, ha életben maradnának.

Christelle a kamerának háttal ülve mondta el saját történetét. Néhány héttel a tragédia előtt a sürgősségin kötött ki. „Éreztem, hogy szétesem, nem bírom tovább. Néhány órát bent tartottak, majd kiengedtek egy cédulával, amelyen az állt: „Öngyilkossági késztetés.” Recept nélkül, semmi nélkül. Semmit sem értettem. Aztán a fiam viselkedése megváltozott. Folyton azt mondogatta, hogy meg akarja ölni az apját. Nem akartam, hogy börtönbe kerüljön. Láttam leépülni. Úgy éreztem, rossz vége lesz, egész életében szenvedni fog” – emlékszik vissza.

A probléma világszintű

Bár a film francia eseteket dolgoz fel és francia adatokra, valamint szakértőkre támaszkodik, a probléma nagyon is jelen van a világ sok más országában, köztük Magyarországon is.

Az áldozathibáztatás, a bürokrácia felsőbbrendűsége, a mentális nehézségek és azok tabusítása átszövi mindennapjainkat sajnos még ma is világszerte.

Szakértő évek óta emelik ki, hogy az anya által elkövetett tragédiák egy részénél a nő maga is hosszú ideje áldozat volt, aki sokszor nem kapott időben segítséget. Magyarországon (és sok más területen is) a pszichiátriai ellátás túlterhelt, a védőnői és családsegítő rendszer komoly nehézségekkel küzd, a mentális betegségeket továbbra is megbélyegzés övezi, miközben a szakértők szerint az anya által elkövetett gyerekgyilkosságok mögött nagyon is gyakori a depresszió, pszichózis, izoláció, bántalmazás vagy súlyos nélkülözés.

A film a Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon lesz látható, melyet november 11. és 19. között rendeznek meg. A vetítési időpontokról ide kattintva részletes információkat is találsz.

The post Miért öli meg egy nő a saját gyermekét? A válaszok megrázók first appeared on nlc.