Élet egy buborékban – David Vetter szívszorító története

David Vetter 1971-ben jött világra a texasi Houstonban. A kisfiú súlyos kombinált immundeficienciával (SCID) született, amely egy életveszélyes immunhiányos állapot, melynek következtében a a szervezet gyakorlatilag védtelen a fertőzésekkel szemben. Akkoriban betegségére az egyetlen kezelési mód a steril környezetben való elkülönítés volt, amíg sikeres csontvelő-átültetést nem végeznek rajta. 

Születésekor egy speciális, sterilizált buborékot készítettek a számára. Élete nagy részét aztán ebben a környezetben élte le. 

A vizet, a levegőt, az ételt, és ruhákat sterilizálták, mielőtt bekerülhettek volna a steril buborékba. A tárgyakat négy órán át 60 Celsius-fokon etilén-oxid gázzal töltött kamrába helyezték, majd egy-hét napig levegőztették, mielőtt a steril kamrába helyezték volna őket. A kisfiút csak a kamra falához rögzített speciális műanyag kesztyűkön keresztül lehetett megérinteni.  Szülei és az őt gondozó orvosi csapat így is igyekeztek a lehető legnormálisabb életet biztosítani számára, beleértve az oktatást, valamint egy televíziót és játszószobát a buborékon belül.

Körülbelül három évvel Vetter születése után a kezelőcsapat egy további steril kamrát épített szülei conroe-i otthonában, valamint egy szállítókamrát, hogy Vetter két-három hetet otthon tölthessen a szeretteivel. Egy barátja megszervezte A jedi visszatér című film egy különleges vetítését egy helyi moziban, hogy Vetter a szállítókamrájában nézhesse meg a filmet. 

Amikor Vetter 4 éves volt, felfedezte, hogy egy véletlenül a kamrában hagyott vérvételi tűvel lyukakat tud szúrni a buborékjába. Ekkor az orvosok elmagyarázták neki, mik azok a baktériumok, és hogyan befolyásolják az állapotát. Ahogy idősebb lett, egyre jobban tudatára ébredt a buborékon kívüli világnak és szeretett volna maga is részese lenni.

1977-ben a NASA kutatói az űrruhák gyártásával kapcsolatos tapasztalataikat felhasználva kifejlesztettek egy speciális ruhát, amely lehetővé tette Vetter számára, hogy kijusson a buborékjából, és a külvilágban sétáljon. A ruha egy csővel volt összekötve a buborékjával, és bár nehézkes volt, de mégis lehetővé tette számára, hogy a korábbinál szabadabban mozoghasson. Vetter azonban összesen csak hatszor használta a ruhát. Miután pedig kinőtte, soha nem használta a NASA által biztosított, nagyobb méretű pótruhát. 

A NASA készítette számára a speciális öltözéket (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

Szülei igyekeztek távol tartani tőle a médiát, de egyszer, amikor 8-9 éves volt, David meglátta a képét az újságban. „Másnap azt mondta nekem, hogy sztár  – emlékezett vissza édesanyja, Carol Ann. – Nem tudtam, mire utal, és azt mondtam neki, hogy igen, valóban sztár, mert beragyogja az életemet. David gyorsan kijavított, és azt mondta, hogy sztár, mert a képe előző nap megjelent az újságban, és a sztároknak nem kell összepakolniuk a játékaikat. Mondtam neki, hogy a képed ma nincs az újságban, szóval ma pakolj össze a buborékodban!”

Bár pontosan egyező donort nem találtak a számára, 1983-ban elvégezték rajta csontvelő-átültetést a nővérétől, Katherine-től vett csontvelővel. Bár a szervezete nem lökte ki a transzplantátumot, azonban David 1984. február 22-én, az 12 éves korában elhunyt Burkitt-limfómában. A boncolás során kiderült, hogy Katherine csontvelője nyomokban tartalmazott egy szunnyadó Epstein-Barr vírust, amelyet a transzplantáció előtti szűrés során nem lehetett kimutatni.

A 12 éves David Vetter (Fotó: Bettmann Archive/Getty Images)

„Egy beteg gyermek szüleiként az egyetlen dolog, ami rajtunk múlott, az az volt, hogy David a lehető legjobb ellátásban részesüljön. Megbíztunk az orvosainkban. Hálásak voltunk a buborékért; a buborék volt az egyetlen elérhető kezelési lehetőség David számára abban az időben. Ha nem lett volna a buborék, nem lett volna velünk 12 évig. A célunk az volt, hogy Davidet biztonságban tudjuk, behozzuk a külvilágot, és gondoskodjunk arról, hogy szeretve érezze magát” – idézte fel egy későbbi nyilatkozatában az édesanyja. 

via1

via2