Miért festik pirosra a svédek a házaikat? Nem véletlenül!

Egy királyi ötletből nemzeti hagyomány

A történet a 16. századig nyúlik vissza. 1573-ban III. János svéd király európai útjai során megihletődött a nagyvárosok téglavörös épületeitől, és elrendelte, hogy a királyi kastély tetőit és homlokzatait is hasonló árnyalatúra fessék. A festék alapját a Falun város közelében működő rézbánya adta, ahol a bányászat melléktermékeként vastartalmú, mélyvörös agyag keletkezett.

Ebből készült a híres „Falu vörös” festék, amely hamar elterjedt az országban. A nemesség is átvette a színt, mert a piros homlokzatok a téglából épült európai palotákat idézték – egyfajta státuszszimbólumként. A 19. századra pedig a piros ház már nem a gazdagság, hanem a svéd vidéki élet szimbóluma lett: meleg, meghitt és természetközeli.

Nemcsak szép, hanem hasznos is

A szín népszerűsége nem csupán esztétikai kérdés. A Falun-bányából származó festék ugyanis réz- és vastartalmú vegyületeket tartalmaz, amelyek természetes módon gátolják a penész és a gombák kialakulását.

Ennek köszönhetően a faházak ellenállóbbak lettek a nedvességgel, az esővel és a hideg szelekkel szemben – ami a skandináv éghajlaton korántsem elhanyagolható.

A festék ma is környezetbarát módon készül, lenolajjal és természetes pigmentekkel, így a modern fenntarthatósági trendekhez is tökéletesen illik.

A piros ház, mint életérzés

A pirosra festett faház mára a skandináv életstílus ikonikus eleme lett: a melegség, az egyszerűség és a természet közelségének jelképe. Nem véletlen, hogy a svéd tájképeken, karácsonyi képeslapokon és filmekben is szinte mindig feltűnik.

A vörös falak mögött azonban nemcsak egy esztétikai döntés, hanem több évszázados tudás és éghajlati tapasztalat is rejtőzik. A svédek tehát nemcsak színt választottak – identitást is festettek a házaikra.

via

Fotó: illusztráció, Getty Images