„Ma konzervatívnak lenni az igazi lázadás” – Ákos dokumentumfilmjében elszakad a cérna
Fájdalmas belegondolni, hogy amennyiben Kriskó László rendező és Hábermann Jenő producer most nem tesz meg mindent az Ákosról szóló dokumentumfilm elkészüléséért és kicsúsznak az időből, akkor egy esetleges jövő évi kormányváltás esetén az ilyen és ehhez hasonló, a műfajhoz képest nagy költségvetésű (lásd: Katinka) dokumentumfilmek talán nem készülhetnének el.
Ám ők szerencsére megtettek minden tőlük telhetőt, így még épp időben megajándékozták az országot egy mozgóképes szoboravatással egy polihisztor művészről, akinek az egója méretével kizárólag a sértettsége és a tehetsége nagysága vetekedhet.
Kell egy Ákos-film
Viccet és cinizmust félretéve: Ákosnak tényleg járt egy film. A rendszerváltás utáni magyar popzene egyik meghatározó, rendkívül karakteres figurája ő, akinek még olykor az is dúdolja a dalait, akit a hideg kiráz, amint meglátja őt. Produkciói nemcsak zenei, hanem vizuális szempontból is egységet alkotnak: az egész Ákos-image rendkívül aprólékosan ki lett találva. Ez a fajta tudatosság abban a korszakban, ahonnan ő jött, a magyar könnyűzenében még egyáltalán nem volt jellemző. A dokumentumfilmet látva félelmetes volt belegondolni, hány slágert – a filmet rogyásig tömték a dalaival – ismerek tőle, miközben soha egyetlen dalát sem indítottam el.
Ákos a zenészként elért sikerei mellett azonban abban is úttörőnek bizonyult, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon a művészvilágban az elsők között vállalta a politikai hovatartozását, és emellett azóta is kitart.
Pártszimpátiáját és ehhez kapcsolódó életfilozófiáját az évek során számos fórumon hangoztatta, így az egyik dalának címét kölcsönvevő film, az Ember maradj nagy kérdése az volt, hogy mindez mekkora súlyt kap majd benne. Az alkotók nem voltak könnyű helyzetben. Ha egy az egyben kihagyják, akkor az alanyuk életének egy fontos részét negligálják, de amennyiben teret engednek neki, félő, hogy rányomja a bélyegét minden másra.
Fotó: Uránia Film
Végül sajátos módszert választottak. Az Ember maradj nagyjából a játékideje ¾-éig majdnem teljesen politikamentes, leszámítva, hogy azért hősünk megnyilatkozásaiból és életviteléből érezhető, hogy egy konzervatívan gondolkodó, sok szempontból hagyományos életvitelt folytató előadóművésszel van dolgunk. Aztán egyszer csak a sok családi és zenészsztori után Ákos elkezd arról beszélni, hogy a politikai korrektség szerinte mennyire megfojtja a nyelvünk és szavaink használatát. Hirtelen úgy érezzük, hogy emberünkből lavinaként tör fel mindaz, amit a korábbi másfél órában még sikeresen fojtott el.
Elszakad a cérna
Nincs azzal semmi gond, hogy Ákos a róla szóló portréfilmben politizál, hiszen ez is hozzátartozik a teljes képhez. A gond inkább az, hogy mindez komolyabb kontextus nélkül, gyakorlatilag a semmiből jelenik meg az Ember maradjban. Láthatjuk ugyan, hogy Ákos például országos cimboraságban áll a szintén híresen sokat politizáló Leslie Mandokival, de a Fideszhez vagy Orbán Viktorhoz való kötődéséről egy szó sem hangzik itt el, ahogy arról sem, hogy az évek során milyen pályázatokon mekkora összegű támogatásokhoz jutott hozzá, és ennek lehet-e bármi köze ahhoz, hogy jó helyeken szerzett barátokat.
A főhős így teljesen váratlanul, mondhatni a semmiből kezdi el a politikai korrektséget és a liberális világot kritizálni, a gyökértelenség melegágyaként bemutatva azt.
Sértve jelenti ki, hogy ma már a patriotizmus szót sem szabad használni, mert bélyegként sütik rá az emberre. Szerinte akkora a nyomás, hogy az igazi lázadók ma a konzervatív oldalon találhatók.
Ebből azt szűrtem le, hogy Ákosnak valószínűleg nem lehet sok kapcsolata a mai Magyarországgal, ahol a liberális szó az utóbbi évtizedben gyakorlatilag szitokszóvá degradálódott, Patrióta néven nemrég egy YouTube csatorna is indult, a politikai korrektséget pedig élve, a megkérdezése nélkül temették el, és még le is köpték a sírját.
Fotó: Uránia Film
De a legérdekesebb mégis az, amikor a tíz évvel ezelőtti botrányát hozza fel, amikor több számára nem baráti lap – közülük csak a már megszűnt Népszabadságot említi név szerint – nőgyűlölettel vádolta meg.
Amikor elérünk erre a pontra, Ákos láthatóan felháborodottá válik, mintha ez két hónapja, nem pedig tíz éve történt volna. Olyan, mintha vitatkozna valakivel, csakhogy a vitapartnere elfelejtett eljönni.
Kifejti, hogy az ellene felhozott nőgyűlölet vádja nonszensz, és olyan okokat mond ennek alátámasztására, hogy szerinte egy nős, több lánygyerekkel rendelkező édesapa, aki kinyitja a nők előtt az ajtót és felsegíti rájuk a kabátot egyszerűen nem lehet nőgyűlölő. Pont a hétvégén néztem meg egy nős, többgyermekes, mindenki által nagyon illedelmesnek mondott édesapáról egy dokumentumfilmet, akiről aztán kiderült, hogy sorozatgyilkos, bár azt azóta sem tudom, gyűlölte-e a nőket vagy egyszerűen csak megölte őket…
Egyébként a film abban nem túl elegáns, hogy azt ugyan elmondják, hogy a zenészt nőgyűlölettel vádolták, de azt már nem, hogy miért. Adok egy kis emlékeztetőt a filmesek helyett. Egy 2015-ös interjúban Ákos elmondta, hogy:
- A nőnek nem dolga ugyanannyit keresni, mint a férfinak.
- Dolga viszont beteljesíteni a női princípumot,
- valakihez tartozni,
- valakinek gyereket szülni,
- és egyébként sem írják sehol a Mózes könyvében, hogy férfinak és nőnek versenyeznie kéne a munkaerőpiacon.
Mennyire Ákos-film az Ákos-film?
A film sajtóvetítését követő pódiumbeszélgetésen Ákos elmondta, hogy nem szólt bele az alkotók elképzeléseibe, ez nem az ő filmje, csak róla szól, ő hagyta, hogy érvényesüljön a rendezői koncepció. Egyedül abba szólt bele, hogy a film címe ne az legyen, hogy Ember maradj – Az Ákos-sztori, mivel úgy érzi a története még nem lezárt, még nem ért véget. Ezért biggyesztették oda a végére az Eddig szót.
Ember maradt?
Szerencsére az Ember maradjnak csak az utolsó húsz percére nyomja rá a bélyegét Ákos szélmalomharca, előtte egy teljesen korrekt, a zenész életének legfontosabb eseményeit szépen összefoglaló életrajzi dokumentumfilmet láthatunk, amihez megszólaltattak szinte mindenkit, aki elérhető volt Ákos szűkebb és tágabb környezetéből, legyen az a felesége, Őry Krisztina, egykori Bonanzás társa, Menczer Gábor (Hauber Zsolt csak archív felvételeken jelenik meg), Lukács a Tankcsapdából, a zenekari társai vagy akár az egykori gimis osztálytársai. Néhány megszólaló érintettsége nem volt egészen világos: A besúgót jegyző rendező, Szentgyörgyi Bálint például többször is kifejti véleményét Ákosról, de nem derült ki számomra, miért épp ő a releváns megszólaló a témában, vagy milyen kapcsolatban van az érintettel.
Fotó: Uránia Film
Akadnak még hasonló elvarratlan szálak. Például a film azzal a gondolattal indít, hogy Ákost már egészen kicsi kora óta foglalkoztatja a halál és elmúlás gondolata. Ezzel mintha a film azt sugallná, hogy ez a téma a későbbiekben is meghatározó lesz, ehhez képest viszont csak a szülőkről szóló rövid szakaszban kerül elő, így nem igazán érthető, miért épp ezzel kezdődik a film, és miért kap ekkora hangsúlyt.
A filmet láthatóan úgy szerkesztették, hogy az Ákosról szóló dicséretek lehetőleg ne az ő szájából hangozzanak el, inkább mások mondják el róla, sőt ő a róla alkotott – legalábbis az én fejemben élő – képhez képest még egészen szerénynek is tűnik.
Időnként még a rá a nyilvánosságban nem jellemző érzelmességet is megenged magának, főképp akkor, amikor a szülei betegsége és halála kerül szóba: ezek kétségtelenül az Ember maradj erősebb szakaszai.
A költészethez való viszonyáról is látható szenvedéllyel mesél, többször is idézve kedvenceit, és mindez egy rajongó számára tényleg érdekes lehet, ahogy az is, hogy többek elmondása szerint nemcsak zenészként és költőként, hanem filmesként is nagy tehetség, akire érdemes odafigyelni.
Fotó: Uránia Film
Nekem viszont a filmet nézve egy szeptember eleji emlékem ugrott be. Szerencsés vagyok, ugyanis Jim Jarmusch legendás amerikai rendezővel készíthettem interjú a Velencei Filmfesztiválon. Feltettem neki a kérdést, hogy milyen kész forgatókönyvei vannak, amiket nem filmesíthetett meg. Elmondta, hogy írt egy szkriptet egy vad dalokról híres, energikus rockzenészről, akinek egyébként az élete teljesen ellentétes volt a zenéjével: szinte minden szempontból érdektelen és unalmas volt. Pont azt látta benne a kihívásnak, hogy egy külső szemmel unalmas életet élő zenészről készítsen filmet. Jó hírem van neki: Kriskó Lászlóék elkészítették helyette.
Az Ember maradj – Az Ákos-sztori. Eddig. október 16-tól látható a hazai mozik műsorán.
The post „Ma konzervatívnak lenni az igazi lázadás” – Ákos dokumentumfilmjében elszakad a cérna first appeared on nlc.
