Így készül Spanyolország legszínesebb étele: a paella – könnyű, gyors recept

Kevés étel képes annyira magába sűríteni egy ország hangulatát, illatait és színeit, mint a paella. Ez az aranyló rizses étel nemcsak Spanyolország egyik legikonikusabb fogása, hanem a mediterrán életérzés esszenciája is – napfény, bor, barátok, jókedv és egy nagy közös serpenyő az asztal közepén.

A paella szülőhelye Valencia, Spanyolország keleti partvidékén. A legenda szerint a 18–19. században a helyi parasztok és pásztorok találták ki, akiknek a mezőn dolgozva mindent egyetlen edényben kellett megfőzniük. A rizshez – ami a környék mocsaras vidékein bőséggel termett – azt tették, ami épp akadt: zöldséget, nyulat, csigát, babot, olívaolajat. Ez lett a klasszikus paella valenciana, amely ma is a „hagyományos” változatnak számít.

Ahogy a recept elterjedt Spanyolországban, újabb és újabb variációk születtek. A tengerparti városokban a hús helyett rák, tintahal, kagyló és hal került bele, megszületett a paella de marisco, a tenger gyümölcseivel készült verzió. Van, ahol mindkettőt vegyítik, így lesz paella mixta, amely a turisták körében a legnépszerűbb – egy igazi „mindenből egy kicsit” fogás.

A paellát hagyományosan nyílt lángon, sekély, széles serpenyőben főzik, amelyről maga az étel is a nevét kapta (a paella szó valójában „serpenyőt” jelent valenciai nyelvjárásban). Az alap mindig az olívaolajon pirított hagyma, fokhagyma, zöldség és rizs, amit sáfránnyal színeznek aranysárgára – ez adja a paella jellegzetes színét és illatát.

A rizst nem kevergetik, mint a rizottót, hanem hagyják lassan párolódni, hogy az alján kialakuljon a socarrat, az enyhén odapirult, ropogós réteg – a paella legértékesebb része, amit a spanyolok külön élvezettel kaparnak ki.

A paella nem magányos étel: mindig társasági esemény, gyakran vasárnaponként készítik a családok és barátok, a kertben vagy a tengerparton. A serpenyőt az asztal közepére teszik, és mindenki onnan eszik, a saját „szektorából”. Nem illik keverni, túrni, és főleg nem sózni – a paella szent.

Paella 

A paella nem rizottó és nem is rizses hús. A paellának saját elkészítési metódusa van.

Hozzávalók (4 adaghoz):

A húsleveshez: (ezt az folyamatot megspórolhatjuk, ha van otthon kész sertés vagy csirke alaplevünk)

• 25 dkg csirkehús (mondjuk szárnyak)
• 25 dkg nyúlja vagy oldalas feldarabolva
• fél dl olívaolaj
• 1 póréhagyma
• 1 szál sárgarépa
• fél szál fehérrépa
• 1 szál szárzeller
• 1 teáskanál szárított kakukkfű
• 2 liter víz
• só
• sáfrány vagy sáfrányos szeklice ízlés szerint

A paellához:

• fél dl olívaolaj
• 25 dkg apróra vágott sertésborda vagy nyúlja
• 4 csirke felsőcomb
• 5 gerezd hámozatlan fokhagyma
• 7 dkg zöldbab
• fél piros színű kaliforniai paprika csíkokra vágva
• 3 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
• 1 db hámozott paradicsom lereszelve (tényleg)
• 1 teáskanál füstölt paprika
• 20 dkg rizottó rizs
• 5-6 dl húsleves
• 1 szál rozmaring

Elkészítés:

1. Először elkészítjük a húslevest. Egy fazékban megpirítjuk a csirkehúst és az oldalast, majd hozzáadjuk a zöldségeket és a fűszereket, felöntjük vízzel és jó két órán át főzzük. Amikor kész, leszűrjük, ülepítjük, amikor kidermedt, zsírtalanítjuk. Ebből következik, hogy ezt előző nap kell csinálni. Vagy kivenni a mélyhűtőből a kész alaplevet. 
2. A paellához a sertésbordákat és a csirkét a hámozatlan fokhagymagerezdekkel együtt megpirítjuk egy serpenyőben vagy paellában, ha van.
3. Hozzáadjuk a zöldségeket, a zöldbabot, a pirospaprikát és az apróra vágott fokhagymagerezdeket, majd azokat is megpirítjuk.
4. A paradicsomot meghámozzuk, lereszeljük és beletesszük a serpenyőbe. Beleszórjuk a füstölt paprikát és tovább pároljuk.
5. Most beletesszük a rizst is és jól összekeverjük.
6. Végül ráöntjük a húslevest, meglocsoljuk olívaolajjal, beletesszük a rozmaringot és jól felforraljuk. Csökkentjük a hőt és addig főzzük, míg a rizs meg nem puhul. Nem fedjük le, a rizsnek alul egy kicsit oda kell sülnie, nem pedig tisztán párolódni kell. 
7. Amikor késznek nyilvánítjuk, levesszük a paellát a tűzről, letakarjuk egy konyharuhával és hagyjuk pihenni tíz percig.
8. Végül az asztal közepére tesszük és a fentiek szerint lelkesen elfogyasztjuk.  
9. Természetesen tehetsz rá garnélát is, a sütés utolsó tíz percében kell a rizs tetejére tenni, ennyi idő elég neki, hogy átfőjön.

A paella több mint étel: rituálé, közösségi élmény, a spanyol vendégszeretet és életöröm jelképe. Akár Valenciában, akár Magyarországon főzzük, egy falatnyi napsütést biztosan hoz az asztalra.