Az ókorig nyúlnak vissza a magyar ábécé gyökerei
A történészek szerint az ábécé története az ókori Egyiptomban kezdődött valamikor a középső bronzkorban – de nem az egyiptomiak találmánya volt. Mint az közismert, akkoriban hieroglifákkal írtak, amelyeket nyelvük mássalhangzóinak ábrázolására és logográfként (a logográf vagy logogram egy betű, szimbólum vagy jel, amely egy egész szót ábrázol) is használtak. Bár a karakterjelek természetüknél fogva alfabetikusak voltak, inkább logográfiai komponensükért használták őket, mint „betűkként”.
Vagy a Kr. e. 19. században a Sínai-félszigeten élő kánaánita munkások, vagy a Kr. e. 15. században Közép-Egyiptomban élő sémi munkások hozták létre az első tisztán alfabetikus írást. A következő néhány évszázadban ez az ábécé elterjedt a Közel-Kelet többi részén és Európában is.
A nyugati világban szinte az összes későbbi ábécé vagy közvetlenül ebből származik, vagy valamelyik mutációja ihlette.
Az ábécé szélesebb körben először a föníciaiak használták, akik a Földközi-tenger térségében egy kis, tengerparti városállamokból és gyarmatokból álló birodalmat uraltak. Kiterjedt kereskedelmi hálózatuknak köszönhetően a föníciai ábécé hamar elterjedt az egész régióban.
A görögök valamikor a Kr. e. 8. század vették kölcsön a föníciai ábécét, amit aztán természetesen a saját nyelvükhöz igazítottak. (Például a föníciai ábécében nem voltak magánhangzókat jelölő betűk, amelyek igen gyakoriak voltak a görög nyelvben, így hozzá kellett adni őket). Ezután az Itáliai-félszigeten élő görögök kapcsolatba kerültek egy latinok néven ismert törzzsel. Valamikor az Kr. e. 5. században a törzs átvette az írást a görögöktől , illetve egy másik törzstől, az etruszkoktól.
A latinok az évszázadok során népességben, földrajzi méretben és kulturális befolyásban is egyre csak növekedtek, míg létre nem hoztak egy birodalmat, amelyet Róma néven ismerünk. Ahogy meghódították Európa nagy részét, a rómaiak a meghódított területeken is elterjesztették az ábécéjüket. Noha a birodalom évszázadokkal később összezsugorodott és elbukott, a latin ábécé fennmaradt, és alkalmazkodott a különböző őshonos nyelvekhez.
Minden adaptáció és mutáció ellenére az ábécé betűsorrendje viszonylag stabilnak tekinthető. Az 1920-as években a régészek egy tucat kőtáblát találtak, amelyeket egy iskolában használtak Ugaritban, a mai Szíria területén fekvő városban, valamikor a Kr. e. 14. században, és az ugariti ábécé két változatát őrzik. Ezeken a ma is használt sorrendben állnak a betűk (legalábbis ami megmaradt belőlük: a , b…g, h…l, m…q,r.
A föníciai ábécé (forrás: Wikimedia Commons)
A Marylandi Egyetem animációján jól lekövethető, hogy az évezredek során az abcdef betűsor gyakorlatilag érintetlen.
De miért ez a betűk sorrendje? Erre sajnos nincs egyértelmű válasz. Elképzelések, hipotézisek – földhözrgadtabbak és elszáltabbak egyaránt – persze bőven akadnak: némelyek szerint asztrológiai, mások szerint zenei vagy matematikai oka van a sorrendnek, de olyan is van, aki irodalmi-költészeti okokkal magyarázná az ábécé rendjét. De mivel az Egyiptomban kifejlesztett első ábécét valószínűleg az egyiptomi hieroglifák hatalmas rendszerének valamely részéből adaptálták, így sokkal valószínűbb, hogy az egyiptomi rendszer is befolyásolta a sorrendet.
The post Az ókorig nyúlnak vissza a magyar ábécé gyökerei first appeared on nlc.
