Majka végre megszólalt: kendőzetlenül mondta el véleményét az elmúlt napok botrányáról
Majka koncertje a Campus Fesztiválon óriási visszhangot váltott ki. Pontosabban annak ominózus jelenete, amikor a színpadon Bindzsisztán miniszterelnökének lelövését imitálták. Ízekre szedte a rappert a sajtó, aki először egy dalszöveggel válaszolt, majd Siófokon megismételte a jelenetet. Igaz, ezúttal Majka nem esett össze, hanem életben maradt, és a közönség felé fordulva énekelte: „Én mindent túlélek, rám vannak írva a törvények”.
Most azonban megszólalt közösségi oldalán, és részletesen fejtette ki gondolatait a történtekről. Mint elmondta, nehezen találja a szavakat és úgy véli, boszorkányüldözés folyik ellene. Szívesen lemondott volna arról a fajta hírnévről, mely azzal jár, hogy miniszterek és politikusok kezdenek példálózni vele, a róla szóló vélemények helyett pedig sokkal inkább hallgatná meg az érveket többek között arra vonatkozóan, miért ér egyre kevesebbet a pénzünk és miért nincs következménye a Magyar Nemzeti Bankból eltűnt forintoknak. Reakciójában és véleményében arra is kitért, az általa képviselt műfaj sajátossága, hogy görbe tükröt tartson és kritizáljon, ő pedig a jövőben sem kívánja ezt politikai oldalakhoz sorolni.
Majka bejegyzését teljes terjedelmében idézzük:
„Ígértem nektek, hogy jelentkezem a héten azzal kapcsolatban, ami történt. Nehezen találtam szavakat arra a boszorkányüldözésre, ami ellenem folyt az elmúlt napokban. Nagyon sokan érezték, hogy fontos megszólalniuk, főleg olyanok, akiknek nagyon szívesen válaszoltam volna, és abszolút nem lett volna megterhelő ezekre az amúgy fegyvertelen katonákra lőni. Elengedtem.
Deutsch, Bayer, Dopeman, Deák, Bohár, az egész Hír TV, Mandiner és még sok olyan szereplője a mai közéletnek, akiknek talán munkájuk sincs, ha hozzám hasonló embereket nem lehet mocskolni. Megértem, ha valakinek nem tetszik, amit csinálok. Ezt mindenkinek szíve joga eldönteni. Az elmúlt 25 évben kiképeztem magam abból, hogy bírjam a mocskolódást. Azonban annyi faszság, ami az elmúlt két hétben megjelent, még engem is megterhelt. Pénzt kapok Brüsszelből (ahol még sosem jártam), pénzt kapok Magyar Pétertől (akivel még sosem találkoztam), és pénzt kapok az RTL-től. Az utóbbit beismerem… ott dolgozom. Fizetnek érte.
Mikor az „Azt beszélik a városban” című dalt írtam, meg pénzt kaptam a TV2-től, hiszen ’22-ben még ott dolgoztam. Szóval mindenhonnan kapok én pénzt. Így egy gerinctelen ember vagyok, akinek csak ez számít. Mondják ezt azok, akik nem kapnak pénzt sehonnan, mert a kutya se kíváncsi rájuk. Elhiszem, hogy frusztráló…
Nem válaszoltam a One egyoldalú szerződésbontására sem, ennek csupán egy oka van: részemről ez egy élő szerződés. Tartom magam a szerződésben foglaltakhoz.
Bár hízelgő is tudna lenni, hogy a külügyminiszter, a miniszterelnök, a közlekedési miniszter is érdemesnek talál arra, hogy egyáltalán szóba hozzon és velem példálózzon, de én azért erről a hírnévről szívesen lemondtam volna.
Inkább hallgattam volna észérveket azzal kapcsolatban, miért ér a pénzem minden év végén sokkal kevesebbet, vagy azt, miért van, hogy ennyire barátkozunk az orosz medvével, vagy hogy a vasút egy óra alatt miért késik ötöt, vagy hogy miért nincs előzetesben senki azért, mert eltűnt 500 milliárd forint a Magyar Nemzeti Bankból…
Ennél én fontosabb lennék? Kétlem…
Vagy ha igen, akkor nagy a baj…
Tisztelem az országot, ahol felnőttem, szeretem a magyar embereket, függetlenül pártállástól, vallási nézetektől, származástól. Még fradista barátom is sok van… Pedig aztán mindennek van határa.
Azoktól az emberektől pedig, akik szerint ebben a rendszerben lettem valaki, tényleg megkérdezném: valamelyik slágeremet egy politikus írta? Valamelyik koncertemen egy politikus lépett fel helyettem? Erről sem tudok… Lehet furcsa a mai világban, de én a piacból élek. Piaci alapon működöm.
Legutóbb a TV2 vezérigazgatójának azt mondtam egy vita kapcsán, hogy mindegy, mit próbál tenni ellenem, mikor ő már nem lesz, én még mindig itt leszek. És itt vagyok… ő meg, ha jól tudom, már az országban sincs.
Tudom, hogy nehéz az olyan emberrel, akinek 25 éve van abban, hogy saját autonómiát alakítson ki. Időnként harcba kellett mennem érte, és megmarta a lelkem, de ha kiállok a színpadra, és együtt énekel velem a sok ezer ember, akkor mindig rájövök, hogy kérdés nélkül megérte.
A továbbiakban hajlandó sem vagyok reagálni azokra a koholt vádakra, amik csak azt támasztják alá, hogy rettentően nagy szükség van a politikai klíma megváltoztatására ebben az országban. Fenntartom a jogot arra, hogy akkor és azt mondjak, amit akarok, a normalitás keretein belül. A normalitás pedig az, hogy egy színházi, színpadi vagy filmes cselekménybe nem szól bele a regnáló politikai elit. Ha ez eltűnik (márpedig úgy néz ki, a saját példámból kiindulva, hogy van erre esély), akkor egy olyan rendszer következik, amiben képtelen vagyok létezni.
Nem harcosok klubjára van szükség, hanem vitákra, beszélgetésekre, álláspontok ütköztetésére. Minden demokráciának ez az alapja, amire lehet építeni.
Végezetül pedig minden “kígyóvállú szarjancsit” várok szeretettel bárhol, ahol fellépek még a nyáron.
Ahogy korábban is jeleztem már, az általam képviselt műfaj sajátossága, hogy kritizál, görbe tükröt tart, és ahogy eddig, ezután sem kívánok politikai oldalakhoz sorolni…
Részémről az ügy lezárva.
(Egyébként, ha valaki tudja, hol van az a pénz, amit Magyar vagy Brüsszel küldött, szóljon már. Elmegyek érte szívesen, és felajánlom valamelyik kórháznak, ahol a műtőben nincs klíma.)”.
