5 ritka jel, ami leleplezi a nárcisztikust. Nem könnyű kiszúrni, de nagyon hasznos tudni!

A nárcizmus fogalma ma már szinte divatszó: elég valakin erős önbizalmat vagy az átlagosnál nagyobb önzést tapasztalni, máris sokan rávágják, hogy „nárcisztikus”. Csakhogy a valódi nárcisztikus személyiség ennél sokkal összetettebb, és nem mindig a klasszikus nagyzoló viselkedéssel, túlzott magamutogatással vagy látványos manipulációval határátlépésekkel tűnik ki. A nemzetközi szakirodalom szerint léteznek olyan apró, alig ismert jelek, amelyek ugyanúgy árulkodóak, csak éppen kevesen ismerik fel őket.

A nárcizmus kevéssé ismert, de meghatározó jelei:

1. Hamis szerénység

Egy nárcisztikus nem mindig harsány, sőt gyakran épp azzal próbál figyelmet kicsikarni, hogy szerénynek láttatja magát. Nem ritkán hangzik el szájukból, hogy „Ó, ez semmi, igazán nem nagy szám”, miközben valójában éppen azt várják, hogy mindenki őket dicsérje. Ez a fajta „szerénykedés” nem valódi önkritika, sokkal inkább manipulatív eszköz a környezet visszajelzéseinek kiprovokálására. A teátrális hanghordozás és a mesterkélt mimika gyakran azonban képes piros lámpaként jelezni a megjátszott viselkedést.

2. Túlérzékeny kizártságérzet

Az alig ismert nárcisztikus jellegzetességek közé tartozik az is, hogy az illető hajlamos magát kirekesztettnek érezni még akkor is, ha valójában az égvilágon senki sem zárja ki őt. Ha egy nárcisztikust nem invitál külön és hangsúlyosan egy társaság a beszélgetésbe, esetleg nem érkezik azonnali reakció az üzenetére, azt hajlamos máris személyes sértésnek venni. Sértettségét pedig nem is rejti véka alá. Számíthatsz rá, hogy hamarosan robbanni fog egy számonkérés vagy kiborulás formájában.

3. Az elismerések kiprovokálása

Meglepő, de a nárcisztikus személy gyakran pontosan tudja, hogy mások nem feltétlenül látják őt olyan csodálatosnak, mint ahogyan ő látja saját magát. Ez azonban egyáltalán nem változtat azon a tényen, hogy folyamatosan elismerést vár. Sőt ettől csak még inkább próbálja bizonyítani „felsőbbrendűségét”. Ha nem dicséred meg eléggé, akkor a nárcisztikus ember gondoskodni fog hangzatos történeteivel és elismerést hajhászó kérdéseivel arról, hogy kénytelen legyél valamiféle bókot mondani neki.

4. Közösségi média kényszeres használata

Friss kutatások szerint egyes nárcisztikusoknál szinte függőséggé válik a közösségi oldalak ellenőrzése. Nem csupán önmagukról posztolnak szédítő mennyiségben, hanem állandóan figyelik azt is, ki lájkolt, kommentelt vagy reagált tartalmaikra, hiszen az online visszajelzés az egyik leggyorsabb „önértékelési injekció” számukra. Saját oldaluk mellett pedig másokét is előszeretettel ellenőrizgetik: fontos információ számukra, hogy ki mennyi lájkot kapott, ki kivel találkozott, kinek milyen bejegyzése keltett másoknál nagy visszhangot, hiszen a tudás hatalom. Számukra pedig különösen az.

5. Környezetét is idealizálja

Kevéssé ismert, de létező jelenség az úgynevezett „kollektív nárcizmus” is, amikor valaki nemcsak saját magát, hanem egy általa képviselt csoportot vagy közösséget is túlzottan idealizál. Ilyenkor a dicséretvágy nem egyénileg, hanem a „mi csapatunk” nagyságán keresztül nyilvánul meg. Ha belegondolsz, nem is olyan meglepő: elvégre egy nárcisztikus személy „saját nagyságával” nem akármilyen társaságot ajándékoz meg, jogosnak érzi tehát, ha közösségét is elegendő elismerés éri.

Ezért hasznos ismerni a rejtett jeleket is

A nárcizmus nem mindig látványos. Sőt, gyakran ezek a finom, kevéssé ismert jelek teszik nehézzé a felismerését. Ha valakinél azt látjuk, hogy gyakran hangoztatja szerénynek tűnő mondatait, túlérzékeny a figyelem hiányára vagy szinte kényszeresen függ a közösségi médiától, érdemes elgondolkodni: lehet, hogy rejtett nárcisztikus vonásai vannak. Ha ugyanis időben észrevesszük mindezt, sok fájdalomtól megkímélhetjük magunkat a jövőben.

via 1, 2