„Nem vagy az anyukám!” – működhet egyáltalán jól egy mozaikcsalád?

A mozaikcsalád kihívásai ma még mindig sokak számára jelent tabut annak ellenére, hogy szinte mindannyiunk életében ismerős. Vagy azért, mert mi magunk abban nőttünk fel, vagy már túl egy váláson az új kapcsolatunkban mozaikcsaláddá váltunk, ha pedig ezek egyike sem igaz ránk, akkor valamilyen baráti vagy rokoni mozaikcsaládhoz kötődve ismerős lehet a helyzet. És hogy mi is ez a helyzet, illetve mi is a mozaikcsalád pontosan? Amikor egy pár legalább egyik tagjának már van gyermeke korábbi kapcsolatából.

Tele vagyunk tévhitekkel, pedig lehet jól csinálni

Bogár Zsuzsa pszichológus, pár- és családterapeuta szerint a mozaikcsaládokat még mindig kísérő tabusítás okai elsősorban a tévhitek. „A téves hiedelmek akkor alakulnak ki, ha kevés az információ. Tapasztalhatóan sok a sztereotípia és előítélet. A mozaikcsaládokat a váláshoz kötik az emberek, magához a váláshoz pedig rengeteg furcsa és negatív elképzelés társul” – magyarázta a szakértő a Szülők Napja beszélgetésén, hozzátéve, mennyire automatikusan jutnak eszünkbe egy szülő új családja kapcsán a „szegény gyerekek” és a mesékből is magunkba épített „mostohák” kellemetlen asszociációnak képzetei. „Sokak szemében mindez csak rossz lehet. De lehet jól csinálni! Egy jól működő mozaikcsaláddal a gyerekek akár még többet is kaphatnak több kötődéssel és még szélesebb szociális hálóval” – tette hozzá.

Fotó: Getty Images

„Ne szólj rám, nem vagy az anyukám!”

Párunk korábbi kapcsolatából született gyermekével persze természetes, hogy nem mindig könnyű megtalálni a közös hangot. Sokszor éppen azért, mert mi magunk nem találjuk, vagy legalábbis félve definiáljuk saját szerepünket. Mik is vagyunk mi a gyerek életében? Második anyukák vagy apukák? Barátok?  „Ne szólj rám, nem vagy az anyukám” – hangzik majd el előbb vagy utóbb a gyerek szájából szinte borítékolhatóan, az pedig óhatatlan, hogy bűntudat és nehézség is kíséri lavírozásunkat, míg megtaláljuk saját szerepünket.

„A barát az szövetséges. Egy családban viszont a szövetséget a felnőttársaknak kell alkotnia. Sokan nem merik kimondani, hogy szülőszerepbe kerültek, ezért is nevezik sokszor barátnőnek magukat. De miért ne lehetne anya az új társ is? Attól, hogy mozaikszülővé, mozaikanyává válik valaki, még nem veszi el a vérszerinti anya szerepét” – figyelmeztet Bogár Zsuzsa. És hogy szerinte mi a tökéletes válasz arra, ha egy fegyelmezés során azzal érvel a gyerek: nem mi vagyunk az anyukája. „Ez így van. De hogy jön ez ide?” – hangzik el a pszichológus szájából a bevethető mondat. Hiszen a gyerek számára is elmagyarázható: mi vállalunk érte felelősséget, mi vigyázunk rá, mi hozzuk meg az otthoni kereteket, és az iskolában sem azért hallgatunk gyerekként a tanárra, mert ő a vérszerinti anyánk. Hanem egyszerűen ezért, mert az ottani keretek között ő az, akire rá vagyunk bízva és aki felelősséggel tartozik értünk.

Új család, új szabályok

A mozaikcsaládok nyitott és szerteágazó rendszerében a hagyományos családhoz képest jóval több a szereplő, ezáltal pedig az értékrendek keveredése is kihívással járhat. De mennyire várható el, hogy mi magunk egy másik szülő és másik család értékrendjét képviseljük? Hogyan emelhetők át ezek egyik családból a másikba, egyáltalán szükséges-e átemelni őket?

„Teljesen új alapokat hozunk létre egy mozaikcsaládban saját szabályokkal és saját szokásokkal, melynek lehetnek elemei az előző családokból, de közösen kialakítanunk azt, ami a miénk” – hangzik el Bogár Zsuzsa válasza. És hogy kell-e igazodni a másik családhoz? „Lehetnek mások a szabályok. Ahhoz kell igazodni, hogy az adott családban mit tudnak önazonossá tenni ezekből a szülők” – folytatja a szakértő. Mint mondja, azonnal észreveszik a gyerekek, ha nem vagyunk önazonosak, ezzel pedig többet árthatunk, mint amennyit reméltünk volna tőle. „Teljesen normális, hogy más-más szabályok és keretek vannak más-más családban. Ahogyan mások a szabályok akkor is, amikor a nagyszülőknél vagyunk, az iskolában vagy akár barátoknál” – magyarázza. Megnyugtatásul pedig hozzáteszi azt is: szükségtelen ettől félteni a gyermeket, hiszen még rugalmasabbá is válhat általa.

Fotó: Getty Images

Mi az, ami segít, hogy jól funkcionáló mozaikcsaláddá váljunk?

A rugalmasság, az empátia és az alkalmazkodás szerepe kulcsfontosságú egy mozaikcsaládban. Akárcsak az, hogy mi magunk már előtte kialakítsuk saját, a válás után egyszülőssé vált családunk kereteit. „A válás nagyon meghatározza, hogy hogyan működik majd aztán a későbbi mozaikcsalád. Sokszor hiába van meg a papír és történik meg a fizikai különválás, az érzelmi különválás nem történik meg. Megmarad a harag, a félelem, az elvarratlan érzelmek. Ez pedig meg tudja mérgezni a jövőt” – hangsúlyozza Bogár Zsuzsa a válás utáni érzelmi munka és a lezárás fontosságát. „Válás után egyszülős identitást kellene kialakítani, ezzel pedig az egyszülős családokat megalkotni. Ha ez megvan, akkor tud majd kialakulni az új mozaikcsalád is megfelelően” – fogalmazza meg tanácsát.