Nincs végrendelet? Egészen elképesztő örökösök is felbukkanhatnak

Életből való eltávozásunkat és az azt követő időszakot számos jogszabály érinti, szóval nem mindegy, hogy mit és hogyan hagyunk hátra. A jogtudatosság részeként átgondoltan, befolyásmentesen és időben kell határoznunk javaink sorsáról – írja a Lifeandbody.

Magyarországon jelenleg kétféle módon lehet örökölni

– szögezi le dr. Boros Brigitta ügyvéd: végintézkedés alapján vagy törvény szerint. A hatályos jogszabályi környezet lehetővé teszi, hogy még életünkben szabadon dönthessünk javainkról és e döntésünknek megfelelően hozzunk végintézkedést. Végintézkedés kapcsán érdemes öröklési jogterületre specializálódott, gyakorlott ügyvéd jogi tanácsait kérni, a számunkra megfelelő végintézkedési opció kiválasztása – akár végrendelet – és annak megvalósítása érdekében.  

A végintézkedés jelentőségét leginkább az mutatja, hogy végintézkedés hiányában az öröklés rendjét a jogszabályi rendelkezések határozzák meg. Ez annyit tesz, hogy ha mi nem döntöttünk, akkor a jog teszi meg helyettünk. Ezt nevezzük törvényes öröklésnek. Ha azonban vég-intézkedünk, azaz, ha az az örökhagyó után végintézkedés maradt, akkor az öröklés rendjét nem a törvényes öröklés, hanem a végintézkedés tartalma határozza meg. Például, ha írunk végrendeletet és az tartalmi és formai szempontok alapján is megállja a helyét, akkor elhalálozásunk után az abban foglaltak szerint történik meg a hagyaték átadása az általunk megnevezett örökösnek vagy örökösöknek.   

A végrendelet és a végintézkedés egymásnak nem szinonimái, a két szó jelentése más. A végintézkedés gyűjtő fogalom, több lehetőséget kínál, amik közül öröklési kérdésekben jártas ügyvéd közreműködésével választhatjuk ki az akaratunknak leginkább megfelelőt. Az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről a végintézkedéssel szabadon rendelkezhet. A végrendelet ezzel szemben egy végintézkedési lehetőség, ami a halála esetére – ügyvédi közreműködés esetén – egyértelműen meghatározza az örökhagyó határozott szándékét, akaratát.   

Ha nem hozunk végintézkedést, úgy a törvényes örökös

elsősorban az örökhagyó gyermeke vagy gyermekei. Utóbbi esetben fejenként egyenlő részben örökölnek, a törvényes öröklés szabályainak megfelelően. Végintézkedés híján, abban az esetben, ha nincs leszármazó vagy nem örökölhet és az örökhagyónak már a szülei sem élnek – vagy nem örökölhetnek –, akkor mindent a túlélő házastárs lesz. Ha ilyen sincs, vagy nem is volt, akkor a jogszabályi rendelkezések szerint addig megyünk „felfelé”, amíg nem találunk túlélő törvényes örököst.

Távolabbi felmenők akkor lehetnek törvényes örökösök, ha dédszülő vagy dédszülő leszármazója sincs vagy nem örökölhet. Ilyen esetben az örökhagyó távolabbi felmenői is fejenként egyenlő arányban örökölnek, pontosan úgy, mint az örökhagyó leszármazottjai. Más örökös híján – vagy ha az örökséget a települési önkormányzat visszautasította – az állam a törvényes örökös, ennek okán minden az államra száll át. Az államot, mint törvényes örököst – szemben a települési önkormányzattal – nem illeti meg az örökség visszautasításának joga, ezáltal, ha más nem, akkor az állam fog utánunk örökölni, azaz semmi sem esik le a földre.

Az élettárs – kivéve a bejegyzett élettársat – nem törvényes örökös.

Élettársunk csak akkor lesz az örökösünk, ha arról mi gondoskodtunk. Például végrendeletben örökösünké neveztük ki őt. Ha nincs ilyen dokumentum, akkor hiába éltünk együtt hosszú éveken át, jóban és rosszban, nem fog örökölni semmit. Ezért is érdemes vég-intézkedni, például végrendeletet írni – hiszen ebben az esetben a papír számít csak igazán!

Kép forrása: Pixabay

The post Nincs végrendelet? Egészen elképesztő örökösök is felbukkanhatnak first appeared on nlc.