Robotvégtagot olyan könnyű lesz cserélni, mint ma kesztyűt. Erre kapott több mint 2 milliárd forintot a magyar csapat

A robotikára építő Allonic már a Meta és a NASA mérnökeivel mozog egy ligában, és több mint kétmilliárdos befektetési körön van túl úgy, hogy még nincs meg a végleges terméke. Hogyan jutott idáig a magyar startup, és mitől forradalmi az ötlete?

A 2022-es rezsiválságot nem nevezném a lehetőségek korának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen mégis egészen szokatlan dolog történt, amikor a fűtésszámlák miatt megnyúlt a téli szünet. Egy frissen alakult csapat plakátokkal árasztotta el az Információs Technológiai és Bionikai Kar folyosóit. Jelentkezőket kerestek, akik némi fizetségért segítenek összeszerelni egy fonógépet. Végül vagy húszan gyűltek össze, és azonnal rögtönöztek velük egy minigyártósort.

„A végén jöttünk rá, milyen zseniális húzás volt: ki más menne be a szünetben gépet építeni, ha nem a legőrültebb diákok? És aki a legőrültebb, az általában a legjobb is”

– mondja Tasi Benedek, a projekt vezetője.

A szüneti hóbortból azóta megszületett az Allonic. A bio-inspirált robotok egy újfajta gyártástechnológiájára fókuszáló startupot már kétszer megpróbálták felvásárolni, és idén januárban bezsebelt 7,2 millió dollárt (a cikk írásakor 2,4 milliárd forint). Ebből hatmillió jött befektetőktől, ami eddig a legnagyobb pre-seed kör Magyarországon.

De mihez kellett nekik egy fonógép, és mivel nyűgözte le Európa és az Egyesült Államok tudományos színterét is az Allonic?

Ebből így soha nem lesz termék

„Már az alapszakon anatómiailag pontos robotkéz-prototípusokat építettem, és mindig az lebegett a szemem előtt, hogy mozgásuk minél természetesebb legyen, valóban illeszkedjenek az emberi környezetbe” – mondja Benedek egy taxi hátsó ülésén. Az Egyesült Államokból hív, csak utazás közben tud időt szakítani a beszélgetésre. Ebből hamar leszűröm, mennyire kaotikus az élete.

A robotkéz első verziója már a diplomamunka végére összeállt, aztán Belgiumban, kinti tanulmányai alatt fejlesztette tovább. A projekt annyira felkeltette a professzorok érdeklődését, hogy gyakornoki helyet ajánlottak Benedeknek az amerikai Northwestern Egyetemmel együttműködő kórház rehabilitációs robotikával foglalkozó részlegén.

Nem magányos zseniként dolgozott az ötletén. Az egyetemen megismerte Pelyva Dávidot, nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Benedek gyerekkori barátja, Holló Dávid is. A fonógép előtt már egy évvel megalapított laboruk is inkább lelkes kísérletező közösség volt, mint klasszikus kutatólabor. Egyikük sem volt doktorandusz, így nem publikációkban, hanem kezdettől startupban gondolkodtak. Az akkori piaci környezet is más volt, a ChatGPT még csak éledezett, és a humanoid robotok is ritkaságszámba mentek.

Hamar rájöttek, hogy az efféle robotikus hardverek borzasztóan bonyolultak, és egy működő mintapéldány még messze van attól, hogy a terméket lehessen skálázni és gyártani.

„Építettünk, teszteltünk, és a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy az ötletek nagy része azért marad a laborokban, mert túl nehéz az ipari megvalósításuk. Éreztük, hogy ebből így sohasem lesz termék.”

Anyagokat vizsgáltak, kutattak, majd hosszabb időt töltöttek Németországban, ahol közelről ismerhették meg a textilipart. Rájöttek, hogy minden, amire a robotikában szükségük lenne – rugalmasság, hajlékonyság és kis sűrűség –, az a textiliparban már régóta elérhető, ráadásul stabil iparági háttérrel. Így találtak rá a fonott kötelekre.

Benedek hosszan magyarázza, hogy bár ennek az első pillantásra egyszerű terméknek meglepően összetett a gyártása, a fonatolt textil ideális megoldás a robotikában. Az emberi kézhez hasonlóan gyakran a robotok mozgását is tendonszerű elemek, vagyis az inakhoz hasonló, a vitorlázásban és hegymászásban is használt kötelek teszik lehetővé. Ám nehéz a robotokba integrálni őket.

Hosszas kísérletezés után arra jöttek rá, hogy a robottestek más részei, az ízületek és borítóelemek is elkészíthetők ezzel a technológiával. Így kellően puha és rugalmas, ugyanakkor elég strapabíró és erős, a robotika speciális igényeinek megfelelő szerkezeteket hozhatnak létre.

A Németországban megtalált alaptechnológiát hardveresen és szoftveresen is teljesen új alapokra helyezték, majd megépítették a fonógépüket, mindössze egy hónap alatt – a rezsiválságban. Az egyedi, háromdimenziós eljárás révén az ínvezérelt robotstruktúrák egyetlen munkafolyamatban a csontváz mag köré nőnek, így nincs szükség több száz apró alkatrész összeszerelésére. Egy ujjat például csapágyak és csavarok nélkül, csupán négy csontszerű elemből lehet elkészíteni.

Benedek szerint sokan próbálkoztak már hasonló elven működő robot megépítésével. Ezekben a biológia mintájára szalagok kötik össze az ízületeket, de az illesztési pontokat nem lehet bennük elég erősre gyártani. Az ő struktúráik viszont nem darabokból, hanem sok apró szálból állnak. A szálak, ahogy ráfonódnak a csontokra, eloszlatják a terhelést, és ez jóval erősebb csatlakozást tesz lehetővé. Ráadásul különböző anyagokat, akár szenzoros textúrákat is képesek integrálni.

„Eddig senki sem tudott se erősebb, se jobban gyártható módszert mutatni puha és merev anyagok ilyen típusú egymáshoz rögzítésére, ezért jelenleg versenytársunk sincs.”

Másik innovációjuk a még fejlesztés alatt álló szoftver. A felhasználó egyszerűen feltöltheti a magas szintű robotikai dizájnját a platformra, ami lefordítja gépi kóddá a tervet a fonógépnek. Ahelyett, hogy az embernek több száz alkatrészre, összetett ellátási láncra és összeszerelési folyamatra lenne szüksége, így sokkal egyszerűbben, egyetlen eszközzel állíthatja elő a termékét akár házon belül is.

Megkerülték az akadémiát 

Benedek és a két Dávid már 2021 végén úgy döntöttek, hogy megalapítják az Allonicot. „Hamar rájöttünk, hogy az akadémiát világszinten nem veszik elég komolyan a piacon, így ez egy sokkal nehezebb finanszírozási helyzetben lévő szektor. A nulladik ponttól mint cég mentünk mindenhova, ami rögtön felhajtja az érdeklődést, főleg egy izgalmas területen mozgó startupnál.”

Eleinte egyetemi pályázatokból tartották fenn magukat, tavaly tavasszal fordultak teljes gőzzel a piac felé. Beadták a szabadalmukat, majd felfedték a technológiát az illinois-i Northwestern Egyetem robotikával foglalkozó kutatóközpontjában. A centrumnak olyan nagy cégek tagjai és partnerei, mint a Bosch, a Meta és a NASA, illetve már az Allonic is. 

A kutatóközpont ipari vezetője, Scott Ransom fedezte fel a csapatot. „Az Allonic által fejlesztett puha, ügyes, szenzorokkal felszerelt és könnyen gyártható robotkezek kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a robotok képesek legyenek az idősek gondozására, a betegek segítésére, illetve olyan munkák elvégzésére, amelyeket az emberek nem tudnak vagy nem akarnak ellátni” – mondja Ransom. Szerinte a csapat tökéletes időpontban mozgolódik egy radikálisan növekvő területen.

A WHO előrejelzése szerint 2030-ra az egészségügyben világszerte mintegy tízmillió betöltetlen állás lesz, míg a gyártóiparban körülbelül nyolcmillió. Ezzel párhuzamosan a humanoid robotok globális piaca akár a harmincmilliárd dollárt is elérheti 2035-re.

A szintén robotikával foglalkozó Perciv AI alapítói, Pálffy András és Szekeres Balázs is úgy gondolják, hogy robbanásszerű növekedés előtt áll az iparág, ugyanakkor szerintük még van hova fejlődni a tömeggyártáshoz, aminek a költségcsökkentés a kulcsa. „Azt szokták mondani, hogy az elektromosság is a mosógép feltalálásával vált fontossá az átlagemberek életében – mondják. – Hasonlóan látjuk a robotikánál is: egy bányász- vagy hegesztőrobot izgalmas, de a humanoid robotok fognak igazi volument hozni.”

A piacról azt gondolják, hogy a generatív MI-vel szemben a robotok előnye, hogy a való életben mozognak és kézzelfogható problémákra tervezik őket, de várható konszolidálódás a területen.

Wow-pillanatok

Benedeken rendkívül magabiztos, és pontosan tudja, hogy hatalmas lehetőség előtt állnak. „Abszolúte élvezem, nem élem meg nyomásként, de persze vannak izgalmasabb helyzetek, amikor taktikázni kell, mert ez egy nagyon agresszív piac.”

Wow-élményként emlékszik vissza, hogy rögtön a cégalapítás után kaptak két felvásárlási ajánlatot, és most is épp hasonlót él át. „Azért vagyok Illinois-ban, mert rendkívül fontos az itteni piac, ezért bejegyeztük a céget az Egyesült Államokban is, itt bővítjük a networköt.” Az amerikai entitás lesz a top holding, míg a magyar cég a működési központ. Már tizenöten vannak, az Egyesült Államokban még nincs csapat, de bővülnek.

A tényleges piaci bevezetés egy-másfél év múlva reális. Még dolgoznak a platform fejlettebb verzióján, de már lezártak egy pilotprojektet és leszállítottak egy háromujjas manipulátort. Rengeteg robotikai céggel egyeztetnek, és az egészségügytől a bolti árufeltöltésig széles az érdeklődési kör. 

Alapvetően két üzleti modellben gondolkodnak. Lesznek saját gépeik, megrendelésre készítenek velük alkatrészeket, így a robotikai fejlesztők bonyolult beszerzési folyamatok nélkül, méltányosabb áron juthatnak hozzá komplex, egyedi termékekhez is. Míg a speciálisabb dizájnnal vagy hatalmas skálán dolgozók licencdíjért bérelhetik a platformot, és házon belül használhatnák. Ez jelentős előrelépés lenne, ugyanis ma a robotkezek egy humanoid robot teljes költségének 20–30 százalékát is kitehetik, áruk a minőségtől függően akár 30 millió forint is lehet. 

Éppen ezek a magas költségek fékezik jelenleg a tömegtermelést, pedig az ipar hosszú távon évente több százezer egység gyártásával számol. A fonási eljárás azonban az eddigi költségek töredékére csökkentheti az előállítást egyedi dizájnoknál is, és új lehetőségeket nyithat meg a kísérletező, innovatív startupok előtt.

„Egy robotvégtag olyan egyszerűen és olyan költséggel lesz cserélhető, mint ma az a kesztyű, amit ráhúznak.”

Fotó: Ránki Dániel

A rekord befektetési kör

Az első elő-magvető kört főleg Európában vitték végig, némi amerikai részvétellel. A folyamatot a német kockázatitőke-befektető (VC) cég, a Visionaries Club vezette. A második legnagyobb befektető a magyar Day One Capital. Azóta rendszeresen csatlakoznak hozzájuk, például a svájci ETH egyetem egyik robotikai központjának vezetője, és az OpenAI-hoz köthető szereplők is. Az angyalbefektetők összesen közel egymillió euróval szálltak be.