„Nem akarnak csődöt látni, inkább engednek, hogy valamit mégis kapjanak. Az ösztönzőik ebbe az irányba mutatnak” – mondta Luria a Forbes-nak.
A számítási kapacitásról szóló megállapodások eleve rendkívül bonyolultak és több évre szólnak. Az ilyen szerződéseket gyakran módosítják, ha a piaci körülmények vagy a technológiai fejlesztések miatt szükségessé válik. Sok esetben a számlázás tényleges használat alapján történik, és a bejelentett „óriásösszegek” nem mindig jelenti azt, hogy a teljes értéket le is hívják.
Például az OpenAI 6 gigawattnyi AMD-chippet kötött le (kb. 90 milliárd dollár értékben) 10 százalékos AMD-részvénycsomagért cserébe – készpénzmozgás nélkül. A megállapodás feltételei között teljesítmény- és üzleti mérföldkövek szerepelnek, vagyis könnyen előfordulhat, hogy a tranzakció a most bejelentett mértékben soha nem fog megvalósulni.
Az Altman fejében futó számítás
Úgy tűnik, ahogy az OpenAI egyre nagyobb befolyásra tesz szert, a technológiai óriások egymás után állnak sorba, hogy üzletet kössenek vele.
„A világ egyre nagyobb része akar velünk dolgozni, ezért a megállapodásokat is gyorsabban tudjuk megkötni” – mondta erről nemrég maga Altman.
És az eredmények valóban látványosak: az Oracle, az Nvidia, az AMD és a Broadcom részvényei együttesen 636 milliárd dollárral drágultak azokon a napokon, amikor az OpenAI-vel való szerződésüket bejelentették.
A legfrissebb példát az Amazonnal november elején kötött, 38 milliárd dolláros AI-infrastruktúra-megállapodás adja: az Amazon részvénye 4 százalékkal ugrott meg, Jeff Bezos pedig egyetlen nap alatt 10 milliárd dollárral lett gazdagabb.
„Az Altman fejében futó számítás így hangzik: nekik nagyobb szükségük van rám, mint nekem rájuk”
– mondta Gil Luria, a D.A. Davidson elemzője a Forbesnak.
A cégek közötti, egymást keresztező megállapodások már most is arról árulkodnak, hogy kölcsönösen hajlandók kisegíteni egymást, ha baj van. Szeptemberben például az Nvidia bejelentette: 2032-ig felvásárolja a CoreWeave eladatlan számítási kapacitását, amely eredetileg 6,3 milliárd dollár értékű volt. Ez a konstrukció könnyen kiterjeszthető az OpenAI által le nem hívott kapacitásokra is – hiszen az OpenAI a CoreWeave legnagyobb ügyfele.
„Ha 100 ezer dollárral tartozol a banknak, a bank ural téged. Ha 100 millióval, akkor te uralod a bankot”
– fogalmazott Lloyd Walmsley, a Mizuho elemzője, aki a Meta, a Google és az Amazon részvényeit követi „Mindenki kéz a kézben ugrik a mélybe, bízva abban, hogy a termékek elég erősek lesznek.”
Legrosszabb és legjobb forgatókönyvek
Az optimista forgatókönyv szerint az OpenAI végül ténylegesen felhasználja az összes lekötött számítási kapacitást, sőt még többre is szüksége lesz. Ebben az esetben további forrásokat kell bevonnia – új befektetőktől vagy akár tőzsdei kibocsátással –, és a bevételnek is robbanásszerűen kell nőnie.
Altman korábban már pedzegette, hogy tőzsdére viheti az OpenAI-t. A vezérigazgató szerint a bevételek növekedését új vállalati termékek, valamint a robotika és fogyasztói eszközök hajthatják majd.
A másik véglet a csődközeli helyzet. Mi történne, ha az OpenAI nem tudná fizetni a számláit, és csődvédelmet kérne? Ki kapná meg elsőként a pénzét? És kik – ahogy Altman fogalmazott – „égnének meg”?
A Forbes által megkérdezett elemzők szerint ebben az esetben az egyik valószínű kimenet, hogy egy készpénzben bővelkedő partner, például Microsoft vagy Oracle, felvásárolná a céget tűzoltásként. A legrosszabb, de egyelőre igen valószínűtlen forgatókönyv a teljes felszámolás lenne: ebben az esetben a hitelezők kapnák vissza a pénzüket először, utánuk az részvényesek, végül – ha maradna bármi – az alkalmazottak és az alapítók.
Ki kapna pénzt egy csőd esetén?
Az OpenAI eddig egy hitelkeretet jelentett be: egy 4 milliárd dolláros szerződést, amelyet kilenc bank – köztük a JPMorgan, a Citi, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley – biztosít. Ez a konstrukció gyakorlatilag nagyvállalati hitelkártyaként működik: a cég akkor hívja le a pénzt, amikor épp szüksége van rá.
Hogy milyen hitelük lehet még, azt nem tudni, mert erről nem kötelező nyilatkozniuk.
A legvédettebb szereplő egyértelműen a Microsoft. Az eredetileg kutatási projektnek indulú OpenAI for-profit átalakítását követően a szoftveróriás 27 százalékos tulajdonrészt birtokol, 13 milliárd dolláros befektetés mellett köteleződött el és ebből eddig 11,6 milliárd dollárt fizetett ki.
Cserébe az OpenAI 250 milliárd dollárnyi Azure-szolgáltatás vásárlására kötelezte el magát a következő években.
„Ha az OpenAI fizetésképtelenné válik, és a kérdés az, kit fizetnek ki először, a válasz egyértelmű: a Microsoftot” – mondta Luria.
A többi nagy részvényes között ott van a Thrive Capital, a SoftBank, a Dragoneer, valamint a Jony Ive-féle Io.
A közönséges részvényesek – köztük az alkalmazottak, társalapítók és a nonprofit alapítvány – csak a maradékból részesülnének, arányosan az általuk befektetett összeggel.
Külön érdekesség, hogy a nonprofit OpenAI Alapítvány egy speciális, úgynevezett „Class N” részvényt birtokol, amely többségi szavazati és vétójogot biztosít az igazgatósági üléseken, de nem jogosít pénzügyi megtérülésre, ha a cég csődbe megy. (A 26 százalékos részesedés egy része valószínűleg hagyományos törzsrészvény is.)
Altman rulettje
Az Altman-féle, sokszor ellentmondásos manőverek egészen elképesztőek – a legnagyobb kifizetések ráadásul csak évekkel később esedékesek. A mesterséges intelligencia világában ez örökkévalóságnak számít: ennyi idő alatt akár új piacok, új algoritmusok és új versenytársak is felbukkanhatnak.
Addig viszont minden szem Altmanre szegeződik, aki a világ legkockázatosabb technológiai vállalkozásának kapitányaként próbálja egyensúlyban tartani az ígéretek és a valóság könyvelését.
A kérdés csak az:
tényleg tudja-e, hogyan fogja mindezt kifizetni – vagy csak reméli, hogy időközben megérkezik a jövő?
A kapacitáshiány – például az energiaellátás vagy a chipgyártás korlátai – szintén adhat kibúvót a fizetés alól. Az OpenAI és a CoreWeave 22,4 milliárd dolláros szerződése például bármikor felbontható „indokolt okból”, ami jogilag tág mozgásteret hagy a feleknek.
A legfontosabb kockázat Altman szemében nem is a túlköltés, hanem az elégtelen számítási kapacitás: attól tart, hogy ha nem lesz elég gépi teljesítményük, lemaradnak az AI-versenyben.
„Úgy gondoljuk, az a kockázat, hogy nincs elég kapacitásunk, sokkal nagyobb, mint az, hogy túl sokat foglalunk le.”
Altman többször elmondta, hogy nincs tulajdonrésze az OpenAI-ban, és a cég új struktúrájában sem lesz. Ez azt jelenti, hogy bár ő vezeti a legmerészebb döntéseket, nem visel személyes pénzügyi kockázatot.
„Ő kapja az elismerést, ha minden sikerül – de nem fizet, ha elbukik” – mondta Ofer Eldar, a Berkeley jogi karának professzora a Forbesnak. „Úgy vállal hatalmas kötelezettségeket, hogy nincs benne semmilyen saját tőke.”
Jo-Ellen Pozner, a Santa Clara Egyetem menedzsmentprofesszora szerint ez komoly vállalatirányítási probléma.
„A zseninek tartott vezetőknek sok mindent elnézünk, amíg működik a tervük. De ha egyszer baj van, sosem ők fizetik meg az árát.”
