Kína megtalálta Amerika legsebezhetőbb pontját?
A Trump-féle vámháborúra reagálva Kína elővette a ritkaföldfémeket, mint „tárgyalástechnikai eszközt” – ami valójában egyértelmű geopolitikai fenyegetés. Mit léphet Washington?
(A szerző befektetési szakember. )
Április 4-én, a Trump-féle „Liberation Day” után Peking exportkorlátozásokat vezetett be hét ritkaföldfémre és mágnesre. Bár ez nem teljes tilalmat, hanem engedélykötelezettséget jelentett, az üzenet világos volt:
Kína kész az ellátási láncokat fegyverként használni.
A két gazdasági nagyhatalom közti, májusban tetőző adok-kapok végül a genfi találkozón ért véget, ahol bejelentették a „békeidőszakot”: az Egyesült Államok a 145 százalékos vámkulcsot 30 százalékra csökkentette (a Bloomberg szerint az effektív vám így is 40 százalék felett maradt), Kína pedig visszavonta a kölcsönös vámokat és az exportkorlátozásokat is.
Úgy tűnik, Peking rátapintott Amerika egyik legsebezhetőbb pontjára.
Ennek a politikai fegyvernek az erejét mutatja, hogy nem egyszeri alkalommal vetették be. A tervezett amerikai–kínai találkozót megelőzően, múlt csütörtökön Peking újabb szigorítást vezetett be a ritkaföldfémekkel kapcsolatban – ráadásul eddig szokatlan formában.
Az új korlátozás nemcsak a Kínából induló exportot érinti, hanem minden külföldi és kínai vállalatot is, amely ilyen anyagokat használ. Mostantól minden cégnek külön licencet kell kérnie a pekingi hatóságoktól, ha olyan terméket kíván értékesíteni, amelynek legalább 0,1 százaléka kínai eredetű vagy kínai technológiával finomított ritkaföldfémet tartalmaz. A lépés hivatalosan a kínai ritkaföldfémek katonai célú, „visszaélésszerű felhasználásának” megakadályozását szolgálja.
Mi számít ritkaföldfémnek?
A ritkaföldfémek a periódusos rendszer 17 eleméből álló csoportot alkotják: a 15 lantanoidát (az 57–71 rendszámú elemeket), valamint a szkandiumot és az ittriumot. A nevük kissé félrevezető, mert a földkéregben nem ritkák – például a cérium ugyanolyan gyakori, mint a réz. A „ritka” jelző arra utal, hogy kevés olyan lelőhely van, ahol gazdaságosan, koncentrált formában lehet ezeket kitermelni.
Felhasználási körük rendkívül széles: megtalálhatók a high-tech iparban, az elektronikai eszközökben, a zöldenergia-termelésben, az autó- és repülőgépiparban, valamint a védelmi technológiákban. Jelen vannak a félvezetőkben, mágnesekben, lézerekben, akkumulátorokban, katalizátorokban, kameralencsékben, röntgengépekben – szinte mindenben, ami modern technológia.
A teljes piac 90 százalékát azonban mindössze négy fém – a neodímium, prazeodímium, diszprózium és terbium – adja. Ezek a mágneses tulajdonságaik miatt kulcsfontosságúak: nélkülük nem működnének az elektromos autók motorjai, a szélerőművek turbinái, a merevlemezek vagy az okostelefonok.
Kína monopóliuma
A 90-es évek közepéig az Egyesült Államok vezette a világ ritkaföldfém-kitermelését, ám Kína ekkor átvette a vezetést. Az amerikai Molycorp és az ausztrál Lynas Rare Earths még megpróbálták megtörni a monopóliumot, de a Molycorp 2015-ben csődbe ment. Ma ismét Kína uralja a piacot: a világ kitermelésének több mint kétharmadát adja.
A feldolgozás terén a dominanciája még nagyobb.
A ritkaföldfémek kémiai szeparációja – az a folyamat, amikor a nyers ércekből tiszta elemek lesznek – több mint 90 százalékban Kínában zajlik, a nehéz ritkaföldfémek esetében pedig 99 százalékban. Bár az Egyesült Államok a második legnagyobb kitermelő, a saját érceit is jellemzően Kínába szállítja finomításra.
Az amerikai felhasználás 80 százaléka importból származik, aminek több mint a fele Kínából érkezik. Ez az egyoldalú függés nem véletlen: Peking az 1980-as évektől kezdve célzottan építette ki az iparágat. A kormány központosítottan támogatta a bányászatot és a feldolgozást, hatalmas technológiai tudást és kapacitást halmozva fel. A ritkaföldfémek szétválasztása ugyanis rendkívül bonyolult: mivel az elemek kémiai tulajdonságai nagyon hasonlóak, a tiszta forma eléréséhez akár több száz lépés is kellhet.
Kína eközben piaci eszközökkel is megszilárdította fölényét. Tudatosan túlfizetett bizonyos projekteket, hogy kiszorítsa a versenytársakat, és olyan olcsón kínálta a finomított termékeket, hogy más országokban a kitermelés gazdaságtalanná vált. A túlkínálat és a mesterségesen nyomott árak elriasztották a befektetőket, a termelés pedig fokozatosan Kínába vándorolt.
Békeidőben ez kényelmes ellátási láncot eredményezett. De most, amikor a nyersanyag geopolitikai fegyverré vált, ez a függés a világ egyik legnagyobb gazdasági és biztonsági kockázatává nőtte ki magát.
A ritkaföldfémek különösen fontosak a védelmi ipar számára. Az amerikai Hadügyminisztérium szerint egy F–35-ös vadászbombázóban 410 kilogramm, egy Arleigh Burke-osztályú rombolóban 2600 kilogramm, egy Virginia-osztályú atomtengeralattjáróban pedig 4600 kilogramm ritkaföldfém található.
Egy Govini-tanulmány szerint
több mint 1900 amerikai fegyverrendszer 80 ezer alkatrésze tartalmaz galliumot, germániumot, volfrámot, antimont vagy tellúrt – ezek 78 százaléka kínai exportból származik.
Nem csoda, hogy a Reuters június végén arról számolt be: a kínai ritkaföldfém-mágnesexport 75 százalékot esett a korlátozások bevezetése óta. Az engedélyezési folyamat ráadásul extrém bürokratikus: több száz oldalas dokumentációt kérnek, fotókat a gyártósorról, a termékekről, sőt, a megrendelői listákat is – mindezt azért, hogy kizárják a katonai felhasználást.
Ez a legtöbb nyugati vállalat számára elfogadhatatlan, így hónapokba telhet, mire alternatív beszállítót találnak – többnyire Japánban vagy Tajvanon, amelyek szintén nagyrészt kínai nyersanyagra támaszkodnak.
Japán leckéje
Nem ez az első alkalom, hogy Kína politikai fegyverként használja a ritkaföldfémeket. 2010-ben Japán őrizetbe vett egy kínai halászhajó kapitányát és legénységét, miután azok ütköztek egy japán járőrhajóval a Kelet-kínai-tenger egyik, Japán által ellenőrzött, de Kína által is magának követelt szigetcsoport közelében. Peking válaszul drasztikusan visszafogta a ritkaföldfém-exportot, ami különösen súlyosan érintette a japán autóipart: egyes fémek ára 2010 novembere és 2011 nyara között tíz-tizenkétszeresére emelkedett.
Japán gyorsan reagált. Még abban az évben 1,2 milliárd dolláros programot indított a függőség csökkentésére. Támogatta azokat a technológiákat, amelyekkel csökkenthető a ritkaföldfém-felhasználás, előmozdította az újrahasznosítást, készleteket épített, és bányaberuházásokat indított – például az ausztrál Lynas vállalattal együttműködve.
Ennek eredményeként Japán ritkaföldfém-felhasználása mára a felére csökkent, Kínától való függése pedig 90 százalékról 60 százalékra esett vissza.
Ez jó példát mutat arra, mit lehet elérni tudatos iparpolitikával – és tanulságos lehet az Egyesült Államok számára is.
Amerika válasza
Az Egyesült Államok is megkezdte a lépéseket. A Pentagon elrendelte, hogy 2027-től az amerikai beszállítók nem használhatnak Kínából származó ritkaföldfém-mágnest. De a tiltás önmagában nem elég egy olyan piacon, ahol alig van alternatíva.
Júliusban a Védelmi Minisztérium 400 millió dollárért részesedést vásárolt az MP Materialsban, 150 millió dolláros hitelt biztosított, és tíz évre minimumárat garantált bizonyos ritkaföldfémekre. Ez gyakorlatilag állami garanciát jelent az USA legnagyobb bányájának, amely így újabb egymilliárd dolláros finanszírozást kaphat a „10X” mágnesgyártó üzem felépítésére.
A GAO (az amerikai Állami Számvevőszék) tavaly szeptemberi jelentése szerint az Egyesült Államoknak növelnie kellene stratégiai tartalékait. A Védelmi Minisztérium 2019-ben 37, 2023-ra viszont már 99 kritikus anyagból szenvedett hiányt, a hiányos anyagok több mint 90 százalékánál nincs vagy csak egyetlen hazai beszállító. A minisztérium saját számításai szerint 18,5 milliárd dolláros deficitet halmozott fel a szükséges készletekhez képest.
A probléma az idő.
Egy új bánya megnyitása akár 15 évet is igénybe vehet: megvalósíthatósági tanulmányok, környezetvédelmi engedélyek, finanszírozás és képzett munkaerő szükséges hozzá. És mindez egy viszonylag kis, 4–12 milliárd dolláros globális piacért – bár a nemzetbiztonsági szempontok ezt felülírhatják.
A Pentagon szerint az amerikai védelmi ipar a globális ritkaföldfém-kereslet mindössze 0,1 százalékát adja, tehát a közvetlen katonai kockázat korlátozott. De a kínai befolyás az ázsiai térségben így is óriási. Egy augusztusi esetben például a kínai hatóságok csak azzal a feltétellel engedélyezték egy Ausztráliából Amerikába tartó antimon-szállítmány továbbítását, hogy az nem érhet amerikai partot.
Függőség és felismerés
A közelmúlt eseményei világosan megmutatták, mennyire sérülékeny a nyugati világ Kínával szemben a kritikus nyersanyagok terén. Éppen ezért a döntéshozóknak előbb-utóbb napirendre kell tűzniük a ritkaföldfémek bányászatát, készletezését, újrahasznosítását és helyettesítését.
Az Egyesült Államok több külpolitikai kezdeményezésének és nemzetközi megállapodásának is fontos célja volt a ritkaföldfém-ellátás biztosítása.
Ebbe a törekvésbe illeszkedett Grönland megvásárlásának korábbi terve, az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciák a földkincseiért cserébe, valamint a Szaúd-Arábiával kötött stratégiai megállapodás is.
Ezek az anyagok nélkülözhetetlenek a védelmi iparban, az energiatermelésben és a mindennapi életünket meghatározó technológiákban is. Ha egyszer elapad a kínai ellátás, nemcsak az elektromos autók, de az okostelefonok, a szélerőművek és a vadászgépek is leállhatnak.
Madlovits Dániel,
junior portfóliómenedzser, Accorde Alapkezelő
A Forbes.hu véleménycikkei a vendégszerzők gondolatait tükrözik. A bennük megfogalmazott állítások nem feltétlenül esnek egybe a szerkesztőség álláspontjával.
