A változókor nemcsak a petefészkekről szól, hanem az agy egészségéről is. Mutatjuk, mire figyelj!

A menopauza az agy története is. A perimenopauza idején dőlhet el, hogyan tudjuk megőrizni a mentális frissességet és a kognitív egészséget idős korunkra. Iványi Orsolya menopauza-kutató és -aktivista írása.

Megjelent a Forbes legfrissebb listája a leggazdagabb magyarokról! A listát itt böngészheted.

---

A nők világszerte átlagosan 5-7 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Ez első pillantásra sikertörténetnek tűnik: a modern orvoslás, a jobb életkörülmények és a megnövekedett várható élettartam diadala. Csakhogy a kép árnyaltabb. A nők 25 százalékkal több időt töltenek rossz egészségi állapotban, mint a férfiak, vagyis az élettartamuk meghosszabbodása nem feltétlenül jár együtt egészségesebb évekkel.

Az egészségben eltöltött élettartam (healthspan) sokkal rövidebb, mint maga az élettartam, és a különbség komoly következményekkel jár. A nők körében gyakoribbak bizonyos autoimmun betegségek, a depresszió, a csontritkulás, valamint nagyobb eséllyel érinti őket az Alzheimer-kór. A szív- és érrendszeri kockázatok pedig a menopauza után ugrásszerűen emelkednek, amikor megszűnik az ösztrogén védőhatása.

Mindez arra utal, hogy a női szervezet sajátos biológiai sebezhetőségeket hordoz, amelyek szorosan összefüggnek a hormonális átmenetekkel, mindenekelőtt a menopauzával.

Lisa Mosconi: a menopauza az agy története is

Lisa Mosconival, a világ egyik legismertebb agykutatójával annak apropóján beszélgettem, hogy magyarul is megjelent egyik könyve XX agy – Tudományos áttörések, amelyekkel a nők erősíthetik a kognitív egészségüket és megelőzhetik az Alzheimer-kórt címmel.

Iványi Orsi és Lisa Mosconi

Mint az agyi leépüléstől rettegő 50 pluszos nő, rögtön azt kérdezem tőle, mikor beszélhetünk egészséges agyról. „Tudományosan az agyegészség azt jelenti, hogy nincsenek jelentős neurológiai vagy pszichiátriai tüneteink, tágabban pedig azt, hogy önmagad vagy, megbízhatsz a kognitív teljesítményedben, a hangulatodban, az alvásodban, minden idegrendszeri működésedben. Sokan nem tudják, hogy például a hőszabályozás – melegünk van-e vagy fázunk – az agyból indul.

A hőhullám sem a bőr problémája, hanem az agyé. Ugyanígy az alvás, a hangulat, a libidó, a memória, a figyelem mind az agy állapotától függ. Ma már hosszú életet élünk, és fontos, hogy a healthspan és a cognitive span – az egészséges és a kognitív élettartam – összhangban legyen az élettartammal. Ha a mentális kapacitás sérül, az életminőség romlik, hiába élünk tovább” – mondja Mosconi.

„A menopauza sok tünetét sem közvetlenül a petefészkek idézik elő, gondoljunk a hőhullámokra, éjszakai izzadásra, szorongásra, depresszióra, álmatlanságra vagy az agyi ködre (brain fog). Ezek agyi tünetek, és úgy kell tekintenünk az agyra, mint amire a menopauza legalább akkora hatással van, mint a petefészkekre.”

Mosconi forradalmi felismerése abban áll, hogy kimutatta: a perimenopauza éveiben már mérhetők az Alzheimer-kór korai mintázataira hasonlító változások az agy energiafelhasználásában. Ezzel azt a paradigmát tette helyre, hogy

az Alzheimer nem öregkori betegség, hanem már a változókorban elkezdődő folyamat, amelynek tünetei csak később válnak láthatóvá.

A hormonok mindent átfogó szerepének köszönhetően befolyásolják fiziológiánk minden aspektusát, így testi és lelki egészségünket egyaránt. Amikor hormonjaink kibillenek az egyensúlyból, azt mindenhol érezzük, az ízületeinkben és gondolatainkban is. Attól függően, hogy egyensúlyban vannak-e vagy épp felborulnak, változásokat tapasztalhatunk nemcsak számos testi funkcióban, hanem a kognitív teljesítményben is. Hangulatban és szellemi frissességben is, egészen odáig, hogyan gondolkodunk, beszélünk, érzünk és emlékezünk.

A változókor kritikus időszak az agy egészsége szempontjából

A legtöbb kutatás a 17ß-ösztradiolt – közismertebb nevén az „ösztrogént” – azonosítja a nők agyi egészségének egyik fő, ha nem a fő hajtóerejeként. Az ösztrogén „mester-szabályozó” a női agyban, számos olyan funkciót lát el, amelyeknek valójában semmi közük a szaporodáshoz, annál inkább az energiához. Kulcsfontosságú az energiatermelés szabályozásában és az agyi funkciók egyensúlyának (homeosztázis) fenntartásában. Ez különösen fontos az agysejtek egészségének és aktivitásának fenntartásában, valamint azoknak az agyterületeknek a serkentésében, amelyek a memóriáért, a figyelemért és a tervezésért felelősek.

Fontos pontosítani, hogy

a menopauza nem „okozza” az Alzheimer-kórt, mondja Mosconi. Inkább egy olyan kiváltó tényező, amely során az ösztrogén és a kísérő hormonok szuperereje megszűnik, és az agynak új módokat kell találnia a hatékony működéshez.

Ebben az időszakban, amikor az agy az alkalmazkodással van elfoglalva, nő a kockázata annak, hogy más problémák valódi betegséggé váljanak. Sok nőnél a menopauzához kapcsolódó agyi változások feledékenységben, memóriazavarokban, sőt kognitív hanyatlásban nyilvánulnak meg. Másoknál példátlan hangulatingadozások, szorongás vagy depressziós tünetek jelennek meg. Megint másoknál ezek a változások akár oda is vezethetnek, hogy az Alzheimer megjelenjen.



A kutató szerint ezért a megelőzés és a beavatkozás optimális ideje nem a menopauza után, hanem már a perimenopauza éveiben van. Ez lehet életmódbeli változtatás, de ide tartozhat a hormonterápia vagy más agybarát stratégiák is, mindig személyre szabottan. A változókor nemcsak a petefészkekről szól, hanem az agy egészségéről is. A perimenopauza idején dőlhet el, hogyan tudjuk megőrizni a mentális frissességet és a kognitív egészséget idős korra.

Számok, amelyek kijózanítanak

• Világszerte 3,2 másodpercenként diagnosztizálnak valakinél Alzheimer-kórt.
• Az összes beteg közel kétharmada nő.
• Egy 45 éves nő élettartam alatti kockázata: 1:5. Egy férfié: 1:10.
• Az Alzheimer jelenleg több mint 55 millió embert érint, és 2050-re ez a szám 130 millióra nőhet.

Családi tragédiák, amik felébresztenek

Mosconi életét is mélyen érintette az Alzheimer-kór. Nagymamájának volt két fiatalabb húga és egy bátyja. A három lánytestvér mind Alzheimer-kórban halt meg, míg a fiútestvér megúszta a betegséget. Amikor Lisa nagymamája már túl beteg lett ahhoz, hogy önállóan éljen, Lisa édesanyja vette át a kimerítő elsődleges gondozói szerepet. Lisa így első kézből látta, hogy az Alzheimer mintha szelektíven a környezetében élő nőket érné el, miközben a gondozás terhei is elsősorban a család nőtagjaira nehezedtek. Életére gyakorolt sokrétű hatása vezette arra, hogy válaszokat keressen.

Sok éven át az Alzheimer-kórt az öregedés vagy a genetika, illetve e kettő kombinációja elkerülhetetlen következményének tekintették. Ez a szemlélet azonban megváltozott, amióta a kutatások feltárták a módosítható tényezők jelentős szerepét az Alzheimer-kockázatban. Ma már tudjuk, hogy

míg az életkor és a genetikai háttér nem befolyásolható, más tényezők, például az életmód, az egészségmagatartás és a társadalmi-gazdasági körülmények, igen, és ezek együttesen az Alzheimer-kór kockázatának mintegy 45 százalékát magyarázzák.

Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy a kockázat 55 százaléka továbbra is megmagyarázatlan. A jelenlegi becslések nemek szerint összevontak, vagyis nem veszik figyelembe a nők és férfiak eltérő kockázati profilját. A nőspecifikus kockázatokat a rendelkezésre álló modellek még nem számszerűsítik. Mindez rávilágít arra, mennyire szükséges az Alzheimer-betegség női biológiához kötődő mechanizmusainak mélyebb megértése, a nemspecifikus biomarkerek azonosítása, valamint olyan célzott beavatkozások kidolgozása, amelyek támogatják a kognitív funkciókat és megelőzik a neurodegenerációt a nőknél.

Az élettartam-különbség önmagában nem magyarázza, miért érint több nőtt az Alzheimer-kór. Ma már tudjuk, hogy az Alzheimer nem egyszerűen „öregkori” betegség, hanem középkorban kezdődő folyamat, amelynek első, tünetmentes („csendes”) fázisa gyakran egybeesik a menopauza időszakával. A kutatások azt mutatják, hogy a hosszabb reproduktív évek – vagyis a hosszabb ideig tartó ösztrogénhatás – védőfaktornak számítanak. Ezzel szemben a korai menopauza vagy a petefészkek eltávolítása jelentősen növeli az Alzheimer-kockázatot.

CARE program: tudományos forradalom nőkre szabva

Mosconi örömmel újságolta el, hogy egy 50 millió dolláros nemzetközi kutatási kezdeményezésnek lett a programigazgatója. A programhoz a világ minden tájáról csatlakoztak kutatók, és azt tűzték ki célul, hogy a felére csökkentse a nők Alzheimer-kockázatát. Ez globálisan 330 millió nőt érinthet, és 2050-ig akár 54,5 millió új eset megelőzését jelentheti.

A CARE (Cutting Alzheimer’s Risk through Endocrinology, vagyis az Alzheimer kockázatának endokrinológiai módszerekkel történő csökkentésére irányuló) program három pillérre épül. Biomarkerek és célzott terápia, azaz nőspecifikus kockázati tényezők azonosítása, a „kritikus időablak” feltérképezése, amikor a hormonális beavatkozás neurovédő lehet. Fejlett képalkotás, azaz új generációs agyi vizsgálatok, amelyek élőben mérik az ösztrogén receptorok aktivitását, akár terápiás céllal is. Prediktív modellek, azaz olyan eszközök, amelyek segítségével a klinikusok pontosabban szűrhetik a veszélyeztetett nőket, és személyre szabott prevenciós protokollokat kínálhatnak.

„A célunk, hogy a menopauza ne sorscsapás legyen, hanem egy új prevenciós ablak”

– mondja Mosconi.

Mit tehetünk mi magunk?

Mosconi nemcsak laboratóriumi adatokban gondolkodik, hanem a mindennapok szintjén is ad tanácsokat.

„Agykutatóként és táplálkozástudósként meg vagyok győződve a vízivás fontosságáról. Az összes „trükk” közül, amit az éles elme megőrzésére tanultam, talán a hidratáltság az, amit a legkövetkezetesebben betartok.

A napomat mindig egy pohár vízzel kezdem, ami elengedhetetlen egy éjszaka folyadékbevitel nélküli időszak után, és egy csésze gyógyteával zárom” – mondja Mosconi.

Triviálisnak tűnő gondolat, hiszen ma már mindenki kulaccsal járkál, a vízivás alap, gondolhatnánk. Ami viszont már sokkal érdekesebb tény, hogy a vízbevitel már 2–4 százalékos csökkenése szinte azonnal felborítja az agy folyadékegyensúlyát, és számos neurológiai problémát okoz, fáradtságot, „agyi ködöt”, lassabb reakcióidőt, fejfájást és hangulat ingadozásokat. Ezt a szintet nagyon könnyen el lehet érni pusztán azzal, ha egy átlagos napon elfelejtünk rendszeresen inni.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az étrendünk milyen hatással van valójában az egészségünkre. Gyakran szem elől tévesztjük, hogy amit megeszünk, az határozza meg, lesz-e energiánk és vitalitásunk arra, hogy akadálytalanul élvezzük az életünket, vagy éppen mi magunk állítunk csapdát magunknak. Miközben azon aggódunk, hogyan érjünk el a vágyott alakot, gyakran megfeledkezünk arról, hogy étrendünk folyamatosan alakítja egészségi állapotunkat belülről, beleértve az agyat is.

„Az agy a testünk legéhesebb szerve, amely a napi energiánk több mint 20 százalékát igényli. A sejtjeink pedig pótolhatatlanok, a test többi részével ellentétben, ahol a sejtek folyamatosan megújulnak, az agysejtek túlnyomó többsége velünk marad egész életünkön át. Éppen ezért minden étkezés számít.”

Mosconi a mediterrán típusú étrendet emeli ki: friss zöldségek, teljes értékű gabonák, halak, olívaolaj és mértékletes, tudatos étkezés.

„Az Alzheimer kockázat nem elkerülhetetlen végzet. Az életmód, a táplálkozás és a hormonális egyensúly karbantartása nagyon fontos tényezők a megelőzésben.”

Fotó: Food Revolution

A hormonterápia dilemmája

Az egyik legizgalmasabb kérdés, amely a női agy egészsége körül zajlik, hogy vajon a menopauzális hormonterápia (MHT) képes-e csökkenteni az Alzheimer-kockázatot. Preklinikai – nem embereken zajló – kutatások meggyőzően kimutatták, hogy az ösztrogén neuroprotektív hatású, javítja az agyi véráramlást, támogatja a sejtek energia-anyagcseréjét, és serkenti a szinaptikus kapcsolatok fenntartását. Laboratóriumi modellekben az ösztrogén kifejezetten védte az idegsejteket a károsodástól.

A klinikai kutatások azonban ennél jóval ellentmondásosabb képet festenek. Az 1990-es években indult Women’s Health Initiative (WHI) tanulmányok a régi, nem bioidentikus hormonokkal nem mutattak ki egyértelmű védőhatást, sőt bizonyos csoportokban kockázatnövekedést jeleztek. Ezek az eredmények évtizedekre visszavetették a kutatást. Azóta világossá vált, a kérdés sokkal összetettebb. Nem mindegy, mikor kezdődik a terápia, milyen készítményekkel, milyen adagban, és hogy milyen az adott nő genetikai és egészségügyi profilja.

„A menopauza kritikus átmeneti időszak az agy számára. Elméletileg a megfelelő időben adott MHT képes lehet meghosszabbítani az ösztrogén neuroprotektív hatásait” – mondja Mosconi. „De a bizonyíték még nem elég erős ahhoz, hogy Alzheimer-prevencióra ajánljuk. Új, nagy mintájú és modern készítményekkel végzett vizsgálatokra van szükség.”

Ezt támasztja alá a CARE program is. Egyik fő célja, hogy feltárja, valóban képes-e a hormonterápia a nők Alzheimer-kockázatát mérsékelni, és ha igen, pontosan kik profitálhatnak belőle.

Felvetem neki a kérdést, mit gondol a tesztoszteron-terápiáról, amit ma egyre több közösségi médiában aktív orvos ajánl nőknek kognitív céllal. „A bizonyíték gyenge és vegyes – mondja Mosconi. – Kontrollált, jól megtervezett RCT-k (randomizált kontrollált vizsgálatok) kellenek. A tesztoszteron fontos a nőknél is, de a legtöbb készítmény férfiakra van kalibrálva. Nincsenek női dózis- és biztonsági protokollok. Jelenleg csak alacsony libidó esetén van elfogadott indikáció.”

És mit gondol a menopauzális hormonterápia körüli vitákról? „Az MHT nem vallás, hanem eszköz. Egyes nőknek remek, másoknak nem. A probléma az, hogy elfogytak a releváns adatok. A WHI régi tanulmányaival nem mehetünk tovább, új és jó minőségű bizonyítékokra van szükség.”

A menopauza: kritikus időablak az agy számára

A menopauza nem csupán biológiai mérföldkő, amikor a petefészkek működése leáll, hanem kritikus átmeneti időszak az agy számára is. Ekkor dőlhet el, hogy a hormonális változásokhoz miként tud alkalmazkodni az idegrendszer, és hogy ezek a változások átmeneti zavarokat vagy hosszú távú problémákat hoznak magukkal.

Az üzenet világos: a menopauza évei egyfajta „ablakot” jelentenek, amikor a prevenciós beavatkozások – legyen szó életmódváltásról, tudatos táplálkozásról, mozgásról, stresszkezelésről vagy akár személyre szabott hormonterápiáról – a legnagyobb hatást fejthetik ki. Ha ebben az időszakban tudatosan támogatjuk az agy működését, akkor jelentősen csökkenthetjük a későbbi kognitív hanyatlás, a memóriazavarok és a demencia kialakulásának kockázatát.

„A cél nem az, hogy örökké éljünk, hanem hogy a lehető legtovább önmagunk maradjunk”

– foglalja össze. Ez a szemléletváltás az Alzheimer-kutatásban és a női egészségpolitikában is paradigmaváltást jelent: a menopauzát nem veszteségként, hanem lehetőségként kell látnunk.