Nagy hiba körberohanni

Mindössze 240 km a két legtávolabbi pontja között, autóval és romantikus vonatozással is bejárható, de Srí Lankát érdemes kicsit ráérősebben kóstolgatni.

01:55. Szakadó esőben érkezés Colombóba, Srí Lanka fővárosába. Nem ezt ígérték a gyönyörű fotók, valahogy egy ilyen szép helyet csakis napsütésben tudtam elképzelni. Mostanáig.

A városnézésre is rányomja persze a bélyegét az idő, a pár éve épült Lotus-torony 356 méteres kilátójából is bizonyára szebb a kilátás a városra és az óceánra, amikor lehet bármit is látni, így nincs más megoldás, mint valami fantasztikus étellel kárpótolódni. A fővárosban erre a legjobb megoldás a legendás Ministry of Crab, ahol a fantasztikus, édeskés húsú, Srí Lanka-i tarisznyaráké a főszerep. Félkilóstól kétkilósig rendelhető, utóbbi crabzilla néven fut, és komoly feltűnést kelt még errefelé is.

Sokféleképpen elkészítve kínálják, de az igazán autentikus az őshonos feketeborsos változat – a feketebors évszázadokon át a fűszerek királyának számított. A csilit csak később telepítették be a szigetre, ennek ellenére nagyon érdemes egy másik rákfajtát csiliszószban megkóstolni, így teljes az élmény. A helyiek nagyon büszkék még a rákmájból készült előételükre, de ezt mi magyarok, a libamájunk ismeretében bízvást kihagyhatjuk.

Mivel az eső még jó pár napig kitartott, sikeresen vigasztalódtam a nagyszerű lankai konyha hagyományos, szinte mindenhol fellelhető, kellően fűszeres és csípős ételeivel a tojásból készült hoppertől a metélttészta­alapú kottu rotin (egy nagyon fűszeres, zöldséges-húsos, feldarabolt lapos kenyérrel tálalt egytálételen) át a helyi „pörköltig”, vagyis a rice and curryig. Utóbbit „lumprais” formájában, azaz hatalmas banánlevélbe csomagolva-gőzölve is feltétlenül érdemes kipróbálni. Mint ahogy érdemes két étkezés között alaposan körülnézni is a szigeten.

Az építészet rajongóinak a trópusi modernizmus legnagyobb alakjának épületei jelentik majd a legtöbb örömöt: Geoffrey Bawa csupa olyan házat tervezett, ahová legszívesebben azonnal beköltöznénk – szépek, funkcionálisak, és valóban az ott élők komfortját tartják szem előtt. A jó hír, hogy erre van is esély, igaz, csak átmenetileg, és nagyon előre kell hozzá gondolkozni. Bawa magának kialakított Number 11 lakóházának egyik részlegét szálláshelyként is üzemeltetik, lefoglalható a Bookingon – őrült mázlival.

Élményeim toplistájának második helyét a csodás déli teaültetvények foglalják el, és a helyi vonatozás. Többek közt az 1897 méteren fekvő Pattipola állomás, és például a Halpewatte Tea Factory, ahol részletes információkkal is szolgálnak a britek által bevezetett haszonnövény termesztéséről és feldolgozásáról. Nem nagyon létezik csodálatosabb illat, mint amikor egyszerre több tonna teát pörkölnek a közvetlen közeledben.

A sok gasztronómiai program és kényelmesebb városnézés után jöhet némi kalóriaégetés: a Little Adam’s Peakre nevéhez méltó módon mindössze fél óra alatt fel lehet sétálni, de azért így is komolyabb erőfeszítést igényel, és egészen fantasztikus panorámával ajándékozza meg a látogatót. Frissítővel nem kell készülni: félúton meglepően remek kávé, a csúcson frissen csapolt kókuszlé fogyasztható, biológiailag lebomló csomagolásban.

Ami a szálláshelyeket illeti, nehéz párat kiválasztani a fantasztikus hotelek közül, de a Geoffrey Bawa tervezte Jetwing Lighthouse – „Srí Lanka Szentendréje”, Galle közvetlen közelében – feltétlenül erős tipp, nemcsak az enteriőrje és az épület, hanem a csodálatos strandja és kilátása miatt is. Hasonlóan kívül-belül gyönyörű a Lunuganga, Bawa egykori tóparti nyaralója, ennek megfelelő szeretettel és gondossággal kialakítva. Néhány szerencsés maga is kipróbálhatja ezt a luxust, és élvezheti a nyugalmas kertben tett óriási séták relaxáló hatását. Egy harmadik fantasztikus lokáció, csak épp hegyek között, a dzsungel tőszomszédságában a koloniál stílusú Mountbatten Bungalow butikhotel Kandyban. A természet rajongóit örökös madárcsicsergéssel, gyönyörű naplementékkel, kiváló konyhával várja, de az épített környezet se rossz a dzsungelre néző medencével.