Előkerült egy összevetés, amiben még az ukránok is jó srácokként tűnnek fel a horvátokhoz képest

A horvát Janaf több mint háromszoros áron számolja a tranzitdíjat, mint a szomszédos trieszti kikötőből induló és Németországon át Bécsig vezető TAL vezeték üzemeltetője – írja közleményében a Mol. Sőt: a horvát árak több mint másfélszer olyan magasak, mint az ukrán szakaszon alkalmazott tarifák, miközben Ukrajna háborúban áll, „ami rendkívüli kihívások elé állítja az ukrán energetikai infrastruktúrát, és ezek a nehezítő körülmények nem állnak fent a Janaf esetében”.

A magyar olajvállalat szerint az Ukrajnán keresztül érkező szárazföldi szállítás közvetlenül a termelővállalatoktól hozza a kőolajat a térségbe, ezzel szemben az omisalji kikötőbe érkező árukat a termelő országokból – Líbiából, Szaúd-Arábiából, Kazahsztánból, Norvégiából – Horvátországig kell szállítani a tengeren, ami tonnánként újabb 20-25 dolláros többletköltséget jelent.

Ez a költség még inkább megdrágítja az amúgy sem indokolt költségeket a horvátországi útvonalon, de a Mol szerint tény az is, hogy a horvát vállalat 2022, a háború kitörése óta több mint 70%-kal növelte a díjait, „miközben hasonló emelkedést más szolgáltatóknál egyáltalán nem tapasztaltunk”.

A közleményben hangsúlyozni szeretnék, hogy a Mol és a Janaf közt nincs aláírt szerződés, azaz a jelenlegi szállítások jogilag rendezetlen környezetben történnek. A Mol a vállalat állítása szerint továbbra is a megegyezésre törekszik, „a Janaf azonban láthatóan visszaél a helyzetével, mivel nem az iparági árszabásnak megfelelően ad ajánlatot a kőolajszállításra, és nem veszi figyelembe a tengeri szállítás többletköltségeit”.

A Janaf múlt pénteken azt közölte, „Magyarország és Szlovákia ellátásbiztonsága nincs veszélyben. A Janafon keresztüli útvonal létezik, már használatban van, és elegendő kapacitással rendelkezik olajellátási igényeik kielégítésére. Ezt maga Magyarország is megerősíti, amely most a teljes szállítást a Janafon keresztül kéri, jóllehet, korábban indokolatlanul azt állította, hogy ilyen kapacitás nem áll rendelkezésre.”

Két nappal korábban a Mol arról írt, hogy a két cég megállapodott a hosszú távú kapacitástesztek feltételeiről. Akkori közleményében a magyar vállalat azt állította, a horvátországi szállítás díja négyszerese-ötszöröse az európai átlagáraknak, illetve leszögezte, hogy a régiónak két vezeték kell: az Adria és a Barátság.

Ami utóbbit illeti, ott továbbra is az elnöki/miniszterelnöki üzengetéseknél tart a történet.