Kalória és kapitalizmus – spanyolos sorok, hiteles lábosok, krumplileves krumplilevesek és hülye bordák a Király utcában

Háziasan a nagymama főz, nagy adagot a sertés eszik – mondta egyszer egy szélesebb körben ismeretlen napkeleti bölcs, amivel durván belegázolt a magyar emberek lelkébe. Azaz csak gázolt volna, mert a magyar emberek jelentős része nem értesült arról, amit mondott. (Eddig.) Miközben megállapítása amúgy a kultúránkban kifejezett kultusszal bíró nagymamákra vonatkozóan nem is volt sértő.

A nagymamakultusz aligha nem egyedi, másutt is kedvelik az idős asszonyok főztjét – azok, akik ilyeneken nőttek fel –, és lehet, hogy a nagy adagokkal is baráti viszonyt ápolnak sok helyütt. Ám a magyaros háziasságnak van egy sajátossága, amivel kapcsolatban Bede Márton fogalmazott meg fontos kérdéseket az újranyitott Kádár étkezdéről szóló cikkében.

Két lényegre törőt tett fel. Ezt: „Lehet sóhajtozó nosztalgiával gondolni egy olyan nagymama főztjére, aki nem tudott főzni?” Illetve ezt: „És olyan étterembe visszavágyni, ahol egy szegényes gasztronómiai kultúrának azon legsötétebb évtizedeit konzerválták, amikor a színvonalas vendéglátásának semmilyen feltétele nem volt adott?”

Ősszakácsok a Király utcában

Tényleg releváns kérdések ezek, miközben a kockás abroszok utáni hajsza egyéb érdekessége, hogy nem csupán az idősebb generációkat jellemzi – akik a Kádár-korszakban szocializálódtak –, hanem fiatal magyar embereket is, akik a szóban forgó évtizedekbe szerencséjükre bele sem szagolhattak. Az e tekintetben tipikus vendéglátó-ipari egységek nem csekély hányada mellesleg a rendszerváltás után elpusztult Budapesten, persze a rántott húsos, marhapörköltes, cigánypecsenyés kisvendéglők, csárdák, kifőzdék vidéken azért nagyobb arányban maradtak fenn.

Ezzel együtt az van, hogy a szóban forgó szubkultúra iránt nemhogy fiatalabb magyarok, hanem turista típusú tömegek is érdeklődést mutatnak – noha nekik nemzetiségüknél és koruknál fogva lövésük sem lehet az itt felidézett ellentmondásokról –, akik fő célpontja az utóbbi időben Frici Papa Kifőzdéje lett a Király utcában. Ha van hely a fővárosban a New York Kávéház mellett, amely előtt mindig sor sorakozik, az kétségkívül a Frici.