„A közösségimédia-felületek használata morális kérdéseket vet fel, de az elsődleges az életmentés”

Váratlanul sokan mozdultak meg, amikor múlt szombaton eltűnt egy 18 éves budapesti gimnazista, aki az Ötkertből indult el hajnalban, de nem ért haza. A rendőrség szombat délután adta ki a körözést, a fiú keresésére Facebook-csoportok alakultak, a fényképét nemcsak a neten osztották meg, hanem városszerte több helyen ki is ragasztották. Vasárnap délután és este több mint száz ember próbálta csoportosan felkutatni, oda mentek, ahol a különböző posztok szerint látni vélték a fiatalt. A belváros környékén és a XVIII. kerületben, a Havannán is jártak az őt szervezetten keresők. Több volt a fals riasztás, az egyik keresőegyesület meg is jegyezte, remélik, nem szándékos félrevezetésről van szó.

A keresésére létrehozott csoportban vasárnap este tényként közölték, hogy megvan a fiú, de ez nem volt igaz, pár órával később pedig kiderült, van egy kamerafelvétel arról, hogy valaki a Lánchídról a Dunába zuhan.

Hogy ez mikor történt, nem egyértelmű, az Index szerint vasárnap reggeli volt a felvétel, a család és a fiú teniszklubja szombatról írt a keddi posztban, amiben tudatták, nincs már remény. A gimnazistát az iskolája már hétfő délután gyászolta.

A fiú keresése olyan méreteket öltött – és olyan módokon zajlott –, hogy a rendőrség hétfőn reggel az egyik közösségi oldalán is azt kommunikálta: „akinek információja van, ne a Facebookon posztolja, hanem a hatóságot értesítse!” Azt is írták, nagy erőkkel keresik a fiút – azóta ez a Dunán zajlik -, és hogy ők minden, a sajtóban és közösségi médiában megjelent információt ellenőriznek.

Ebből is érződött, hogy a különböző ellenőrizetlen bejegyzések arról, hogy hol látták felbukkanni a fiatalra hasonlító alakot, sok nehézségeket okozhatnak kereséskor. Ezért szakértőket kérdeztünk arról, mit kell tenni, ha valaki eltűnik, minek van értelme kereséskor, hogyan lehet segíteni a profikat és jó szándékból sem tönkretenni a nyomokat.