Inkompetencia, mérges kismalac, Putyinabb Putyinnál - Rácz András elemezte Orbán moszkvai útját és a háború kilátásait

Orbán Viktor pénteki moszkvai látogatásával és a tolmácsbakival kezdtek a Helyzet:Van! hétfői adásában, ahol Ács Dániel kérdezte Rácz András történészt, Oroszország-szakértőt, egyetemi tanárt.

A Telex cikkéből kiderült, hogy a tolmács több ponton is félrefordította Putyint. Az egyik legkirívóbb példa, hogy miközben az orosz elnök arról beszélt, „nézeteink többek között nemzetközi ügyekben nem feltétlenül esnek egybe”, a tolmács ezt úgy fordította Orbánnak és a magyar delegációnak, hogy „az együttműködésünk nemzetközi szinten is jól működik.”

A tolmács a történtek után nem akart beszélni, Menczer Tamás, a Fidesz szóvivője szerint nem hallotta jól, mit mond Putyin, Szijjártó Péter külügyminiszter szerint nem volt semmi probléma azzal, hogy a tolmács fontos szavakat hagyott ki, és ő is tud segíteni, ha az orosz nyelvről van szó.

Rácz András is úgy látta, hogy Lebovics Viktória nem hallotta jól Putyint, hiszen látszott, hogy előre hajol, próbál szájról is olvasni. Lebovics évtizedek óta kormányzati tolmács, egy legenda a szakmájában, de a felvételek alapján az is lehet, hogy nem volt teljesen egészséges.

Ráczot nem a félrefordítás zavarta a legjobban, hanem a szervezeti kultúra, hogy a tolmács nem mert szólni, hogy nem hallja, esetleg átülne a másik oldalra, és Putyin tolmácsa is rezzenéstelen arccal ült. A történtek alapján abban sem biztos, hogy Szijjártó annyira jól tudna oroszul, mert nem úgy látszott, mint akinek feltűnt a félrefordítás.

„Le kell vonni a tanulságokat, de nem királydráma történt, a tolmácsolás története tele van ilyesmivel.”

A Kreml kiadott egy felvételt, amin látszik, hogy Szijjártó Péter leül Szergej Lavrov mellé az orosz oldalon, és hosszan beszélgetnek. Rácz szerint látszott, hogy Szijjártó alárendelt helyzetben van, előre hajolva figyelmesen hallgatta, mit mond neki Lavrov barátja.

„Fel nem tudom fogni, hogy miért volt erre szükség.”

Szerinte nem lett volna muszáj a kamerák kereszttüzében beszélgetni, erre a kávészünetben vagy az étkezésekkor is lett volna lehetőségük. Különösen úgy érthetetlen számára, hogy a Kreml már korábban is hozott nyilvánosságra kínos felvételeket a magyar delegációról. Ilyen volt az, mikor a tolmács véletlen eltett egy tollat, mire Lavrov fennhangon lopással vádolta – és ez kikerült -, illetve mikor a fészkelődő és vakarózó Orbánt mutatták Putyin mellett. Ezt persze nem csak a magyarokkal csinálják.

Szerinte inkompetenciát mutat, hogy Szijjártó figyelmen kívül hagyta, hol van.

Azt sem tartotta meglepőnek, hogy a tárgyalásokról az orosz féltől többet lehetett megtudni – az orosz miniszterelnök-helyettes árulta el, hogy az amerikai szankciók miatt a Mol kivásárolná az oroszokat a szerb, bolgár és román energiacégekből.

A találkozó önmagában nem lett volna rendkívüli, őt a transzparencia hiánya zavarja. Több uniós vezető kifogásolta, hogy nem jelenték előre a találkozót, a lengyel elnök erre hivatkozva le is mondta a magyarországi látogatását.

Rácz szerint „szalmabáb érvelés” arról beszélni, hogy mi szuverének vagyunk, nem kell engedélyt kérni a tárgyalásokhoz, mert itt nem is erről van szó, hanem arról, hogy az írott és íratlan szabályok szerint a szövetségeseket tájékoztatni kell egy ilyen tárgyalás előtt és után is, nagyjából elmondva a témát is.

Ez semmibe se került volna, a kormány itt is szakmai hibát követett el, és a magyar diplomácia „mérges kismalac” módjára viselkedik.

Rácz szerint a moszkvai látogatás tágabban vett kontextusa illeszkedik abba a sorba, hogy szakmailag leépül a magyar diplomácia.

Lehet, hogy belföldre szól, hogy Orbán minden engedély nélkül tárgyal a legnagyobbakkal, de ettől még lehet küldeni egy táviratot Berlinbe, Párizsba és Washingtonba. „Orbán úgy is parádézhatna, hogy kisebb járulékos kárt okoz.”

Nem nyertek az oroszok

A műsorban beidéztük Orbán kötcsei beszédének egy részletét, amin a miniszterelnök a többi között arról beszélt, az oroszok katonai győzelmet arattak. Hasonló hangnemben beszélt a nyíregyházi DPK fórumon is.

Rácz szerint a kötcsei beszédnek csak érintőleges köze van a valósághoz, az oroszok ugyanis nem érik el a kezdetben kitűzött politikai célt: nem sikerült visszaszorítani a NATO-t az 1997-es határok közé, nem volt hatalomváltás Kijevben, katonailag sem sikerült meggyengíteni Ukrajnát, és az oroszbarátság helyett az ország lakossága hosszú generációkra elfordult az oroszoktól.

Rácz azt mondta, fogalma sincs, hogy mi lehet Orbán fejében, és miért nézi ennyire hülyének a saját közönségét. A háborút nem az fogja eldönteni, hogy az egyik falu kihez tartozik.

Ács Dániel felvetésére, hogy még Putyin sem beszél arról, hogy megnyerték a háborút, és ennek emlegetése mintha magyar innováció lenne, Rácz azt mondta,

„ebben ez az ijesztő, hogy miért kell Putyinabbnak lenni Putyinnál.”

A kormányzati narratívával szemben az sem igaz, hogy nekünk ne lenne közünk a háborúhoz, hiszen például kárpátaljai magyarok is meghaltak a fronton.

Nem látja annak előjeleit, hogy a fronton egy 1918-hoz hasonló összeomlás lenne, és erre több érvet is felsorolt. Egyrészt miután nagyon meghatározó a drónok szerepe, így nem számít olyan hadászati áttörésre, ami fenntarthatatlanná tenné az ukrán védelmet. Az ukrán fegyveres erőkbe vetett lakossági bizalom továbbra is 90 százalékos, és ugyan az ország fele részben nyugati támogatásból működik, szerinte a finanszírozásra is lesz megoldás.

Ettől még kisebb orosz előrenyomulások lehetnek, de megismételte, nem látja, mire alapozza bárki, hogy Oroszország megnyerte volna a háborút. A második világháború óta nem emlékszik olyanra, hogy az oroszok kompromisszumos békét kötöttek volna.

Ukrajna esetében „a reálisan elérhető legjobb forgatókönyv egy olyan fajta fegyverszünet, amit legalább nagyjából betartanak, de ennek sem látszik az esélye. A rendezés ügy nem áll jól.”

Az is látszik, hogy nyár óta az ukránok sem ragaszkodnak már az 1991-es határok visszaállításához, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is arról beszélt pár hete, elfogadható rendezési feltételnek tartja, hogy a jelenlegi frontvonalak mentén befagyasztják a határokat, ha kapnak garanciát arra, hogy az oroszok nem támadják meg őket újra.

Oroszország a területek nagy részét valószínűleg úgy tartja majd ellenőrzése alatt, hogy azt senki nem ismeri el jogilag, de ahhoz, hogy egy háború véget érjen, erre nincs is szükség. „Ez megint nem azonos azzal, hogy az ukránok elvesztették volna a háborút.”

Az elfoglalt terültek közül Krím a legértékesebb, ezt követi Zaporizzsja és Herszon megye, de Donyeckkel az oroszok gazdaságilag az égvilágon nem nyernek semmit. Rácz szerint az a „halál árnyékának földje”.

Nem csak az ukrán, hanem az orosz társadalom is fárad, de a rendszer berendezkedése miatt ennek nincs hatása, bár az 1 millió halott és súlyosan megsérült orosz katonát nem tudják „eldugni”, ez hatalmas veszteség.

Az ukrán korrupciós botránnyal kapcsolatban azt mondta, itt átszámítva 40 milliárd forint eltűnéséről van szó, amibe belebukott két miniszter is. Ez azt mutatja, hogy Ukrajnában egyre inkább van következménye a korrupciónak, bár ezt látná Magyarországon is. Ezzel együtt is úgy látja, Zelenszkij a háború végéig hatalmon marad.