Kilenc hónapot késett, most itt a magyar drogellenes háború

Kilenc hónappal az után, hogy februári évértékelő beszédében Orbán Viktor meghirdette, felpörgött a magyar drogellenes háború. Néhány nap alatt gyors egymásutánban három nagyobb akció is bekerült a hírekbe: egy rapperre, egy komplett együttesre és egy budapesti szórakozóhelyre is lecsapott a rendőrség, és mindhárom esetben találtak is kábítószert.

• Először Telegdy Dánielről, azaz T. Danny-ről derült ki, hogy „Maglódon szerzett be szereket”, a hírek szerint a kábítószerügyben visszaesőnek számító rappernél „felmerült, hogy amfetaminról és kokainról lehet szó”.
• November 7-én az V. kerületi Dojo Clubba vonult ki megdöbbentően nagy létszámban az egészségügyi szakemberekkel megerősített rendőrség. 211 embert vizsgáltak át, ami motozást, pupillavizsgálatot és hasonlókat jelentett, majd ezek alapján 49 embert bevittek vizelettesztre a Gyorskocsi utcába, és így sikerült azonosítani 16 embert, akik kokaint, marihuánát, illetve amfetamint fogyasztottak.
• Végül november 13-án a ByeAlex és a Slepp együttes valamennyi tagjainál megjelent a rendőrség, ami Márta Alex énekes becslése szerint körülbelül száz egyenruhást jelentett. Mindannyiukat bevitték vizeletvizsgálatra, Márta azt írta nála találtak is „nagyon kis cuccot”. Sajtóhírek szerint itt is kokainról volt szó.

A ByeAlex-akció után Horváth „Laci” László kábítószerügyi kormánybiztos, miután leszögezte, hogy „nem a kormányellenes tevékenysége miatt” mentek ki a rendőrök, azzal magyarázta az eseményeket, hogy „más celebekhez hasonlóan, ByeAlex is népszerűsíti a kábítószeres életmódot, és ez több százezer fiatal rajongójára hat”, ez üzletileg is kifizetődő a zenészek számára, és bár nem hiszi, hogy közvetlen üzleti kapcsolat lenne a kábítószer-kereskedelemmel, a népszerűsítéssel „szívességet tesznek a szervezett bűnözésnek, és veszélybe sodorják követőiket”.

Horváth nagy bajban lenne, ha bizonyítania kellene, hogy a 41 éves Márta Alex és együttese hatására hány százezer fiatal sodródott veszélybe, nyúlt például kokainhoz. A kábítószerekről szóló dalok meghallgatása és ezek kipróbálása között nagyjából olyan szoros a kapcsolat, mint egy másik, az erőszakos számítógépes játékok és a való világban történő erőszakos bűncselekmények közt. Az ez utóbbival kapcsolatos morális pánikon szerencsésen túllendült az emberiség.

Magyarországon ma nagyjából egymillió ember él, aki próbált már valamilyen kábítószert, és egy relatíve friss kutatás szerint százezrek élnek az országban, akik viszonylag rendszeresen fogyasztják valamelyik illegális szert. Hogy a tengernyi ember közül pont egy olyan együtteshe száll ki a rendőrség, amely néhány hónapja egy enyhén rendszerkritikus dalt adott ki, az énekese pedig a legnagyobb, még nem a kormány által ellenőrzött tévécsatorna sztárja, borzasztóan rosszul néz ki. Talán a Fidesznek muzsikálók, az ő csatornáikon szereplők közt is van olyan, aki fogyaszt kábítószert.

Egy betartathatatlan, emberek tömegei által rendszeresen megszegett törvény szelektív alkalmazása a hatalmat kritizálókra a tankönyvi példája annak, hogy egy ország nem demokrácia. Törökországban is ilyesmi zajlik, Oroszországban pedig már régebben lezajlott.

A magyar drogellenes háborúval azonban nem csak az a gond, hogy készek azt bevetni a minden bokorban sejtett politikai ellenfelek ellen. A vezérelvű autokráciák egyébként is hajlanak a voluntarizmusra, a meggyőződésre, hogy csak nagyon kell akarni, és minden problémát meg lehet úgy oldani, ahogy a legfőbb akaró, a vezér szeretné. A kábítószerek esetében ebbe a tévképzetbe még demokráciák is hajlamosak belecsúszni, ahogy azt a már több mint évtizede zajló amerikai drogellenes háború szépen illusztrálja.

Hiába az erre elszórt dollárszázmilliárdok, a kábítószerezni vágyó amerikaiak ugyanolyan zavartalanul kábítószereznek, mint a drogháború előtt. Cserébe ez a drogháború Afganisztántól Ecuadorig iszonyatos szenvedéseket okozott. A Trump-kormány legújabb húzása a latin-amerikai partoknál szerintük kábítószert szállító kisebb hajók és csónakok kilövése, az ezekben ülők kivégzése a legmodernebb fegyverekkel. Egyetlen komoly szakértő sincs, aki ettől bármi eredményt várna, különösen mivel a nemzetközi kábítószer-kereskedelem az utóbbi években olyan decentralizált, folyamatosan innováló hálózatok kezébe került, amik, ahogy az valamirevaló bűnözőkhöz illik, mindig egy lépéssel a bűnüldözők előtt járnak.

Bár Magyarországon az illegális szerek nem okoznak olyan súlyos társadalmi és közegészségügyi bajokat, mint a kormány által rendszeresen népszerűsített alkohol, tagadhatatlan, hogy ezek is egyre komolyabb problémát jelentenek. Budapest és a vidék szerencsétlenebb részein is egyre jobban látszik az, amit még laikusként is lehetett már évtizedekkel ezelőtt sejteni. Egy lecsúszó országban, ahol egyre többen kerülnek a társadalom peremére, az épeszű drogpolitikát pedig tudatosan leépítették, törvényszerűen így kellett történnie.

2025 nyarán az előzetes ijesztgetés ellenére elmaradtak a nagy razziák az ég világon senkinek, és még maguknak is csak minimálisan ártó fiatal kábítószerfogyasztók ellen. Akkor abban lehetett bízni, hogy mint az Orbán Viktor által meghirdetett gonosz és kontraproduktív intézkedések jelentős része, a magyar drogellenes háború is olyan lepkefing lesz csak, mint a Pride betiltása. Most már ebben nem lehet reménykedni. Ősszel a drákói magyar drogtörvényeket nagy lelkesedéssel kezdték el bevetni fű és fa ellen, különös figyelmet fordítva a rendszerrel nem szimpatizálókra. Szemben az amerikaival, a magyar drogellenes háború itthon fog csak szenvedést okozni. Eredménye viszont ennek sem lesz.