„Amikor egy tudós leül egy döntéshozóval beszélni, azt feltételezi, hogy a tárgyalóasztal túloldalán is egy intelligens lény ül, de ez nem mindig igaz”

• Van-e értelme annak, amikor a NASA az X-en győzködi Kim Kardashiant arról, hogy mégiscsak volt Holdra szállás?
• Hogyan tudna a tudományos élet nagyobb nyomást gyakorolni a döntéshozókra?
• Mi lesz az a pont Magyarországon, amikor elmúlik a klímaválsággal kapcsolatos cinizmus?
• Többek között ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk nemrég Jordán Ferenccel, új könyvének A jövőnk a Földön-nek a bemutatóján, amit podcast formátumban, mától ti is meghallgathattok a cikk végén, vagy Spotify-on.

Jordán Ferenc hálózatkutató biológus, akit a legtöbben a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet vezetőjeként ismerhettek meg, illetve első kötete, Az ember vége, a természet esélye szerzőjeként. Új könyve ismét az ökológiai rendszerek és az ember viszonyát mutatja be, miközben rámutat rengeteg rendszer szintű összefüggésre, és olyan hétköznapi példákat is hoz, amikkel közérthetőbbé teszi az ember helyzetét, az általa okozott klímaválságban. Az Openbooks kiadásában megjelent új kötetében pedig azt is bemutatja, hogy a globális klímahelyzet mellett milyen felesleges adminisztratív feladatok nehezítik a kutatók munkáját, és mik lehetnek a megoldások ezekre a kérdésekre.

„Az ember megpróbál mindig jókat is mondani, vagy reménykeltő dolgokat is mondani, hogy kicsit hitelesebb legyen. Könnyű mindent szidni, de megpróbálni megtalálni a megoldások felé vezető felvillanó lehetőségeket, az nehezebb” – mondta Jordán a CEU-n tartott könyvbemutatóján, aki új könyvében igyekszik egyszerre megmutatni a pozitív és negatív példákat is a klímaválság közepén. Ehhez egyik eszköze, hogy mindegyik főbb fejezet után van egy Kételyek alfejezet, amikben rávilágít, hogy a megoldáscentrikus áttekintések ellenére miért nem olyan kedvező mégsem a helyzet. Erről Jordán az előszóban azt írja, hogy nem is mindenkinek kell elolvasnia, ha valaki például nem akar bosszankodni, akkor ne tegye, mivel ezekben a részekben kíméletlenül leírja, hogyan rontjuk saját túlélésünk esélyeit.

„A tudományról nem csak összeszorított fogakkal lehet beszélni, főleg akkor, hogyha az ember meg akarja szólítani a fiatalokat. Mérhetetlenül unalmas, száraz kommunikáció lengi körül a tudományt, ennek pedig semmi értelme” – mondja Jordán, aki szerint rendkívül fontos, hogyan kommunikálnak a szakemberek egyes tudományos kérdésekről.

„Én azt szeretném, hogy azok a fiatalok is belenézzenek a könyvbe, akik másfél perc után elunják már az életüket, bármit csinálnak. Mert valahogy őket is meg kell célozni. Ha telezsúfolod a könyvet latin nevekkel, meg hosszú leírásokkal, akkor nem jut el az üzenet” – tette hozzá. Az író szerint ráadásul annak is itt lenne az ideje, hogy a kutatók a döntéshozókkal szemben is új kommunikációs stratégiákat alkalmazzanak és magabiztosabban lépjenek fel. Erről a könyvben úgy ír, hogy „a tudománynak végre a sarkára kell állnia, a tudósok már nem játszhatják tovább a balek szerepét, aki zseniális bohócként megbotlik a cipőfűzőjében is, hiába tud fejben deriválni. Talán egyfajta tudományos terrorra van szükség. Persze a szó lehető legintelligensebb és legerőszakmentesebb értelmében, ha van ilyen.”

Szerinte ez azért is fontos mert, amikor „egy tudós leül egy döntéshozóval beszélni, sokszor azt feltételezi, hogy a tárgyalóasztal túloldalán is egy intelligens lény ül, de ez nem mindig igaz”. Jordán szerint a tudósok elkövették azt a hibát az elmúlt évtizedekben, hogy túlságosan diplomatikusan és túlságosan intelligensen beszéltek olyan emberekkel, akik emiatt nem is értették a felét annak, amit mondtak.

„Egész máshogy kell szerintem kommunikálni akkor, hogyha egy gátlástalan, gerinctelen, manipulatív emberrel tárgyalunk, mint akkor, amikor egy intelligens, értelmes emberrel” – tette hozzá.

A beszélgetésben emellett szóba került még, hogy milyen pozitív ösztönzők működnek a legjobban a fogyasztás-csökkentésben a tiltások helyett, mit kezdjünk a „ökoszorongásunkkkal”, milyen cselekvésbe érdemes ezt fordítani és hogy, mennyire nehéz Kolozsvár-Budapest-Bécs között ingázva egy vonatról könyvet írni. Aki szeretné visszahallgatni a könyvbemutatón tartott beszélgetést, az itt teheti ezt meg, vagy pedig keressétek Spotifyon a 444 csatornáján.