Orbán elment az ATV-be, lejjebb csavarta a kötelező brüsszelezést, így végre kicsit jobban beleláthattunk, miről hogyan gondolkodik

Másfél órás interjút adott az ATV-nek, Rónai Egonnak Orbán Viktor kormányfő. A beszélgetésről előzetesen lehetett olyan értelmezéseket olvasni, hogy hosszú idő után először baloldali, ellenzéki csatorna kérdezheti Orbánt, de azért ezt a nagy ellenzékiséget érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen már 2018-ban megírta Rényi Pál Dániel az ATV átpozicionálását, az pedig egészen friss fejlemény, hogy az ATV kiemelt politikai újságírójának egyenes útja volt az orbánista közmédiába, és a washingtoni kegyencjáraton is ott ült.

Rónai Egon a megfontolt, nyugodt kérdezőt hozta, vagyis tulajdonképpen saját magát, voltak persze közbekérdezései, mikrovitái is Orbánnal, de nem konfrontálódott látványosan, inkább elmondta az álláspontját, aztán elengedte a témát, ha látta, hogy nem érdemes tovább gyűrni az egyébként ritka „de igen - de nem” típusú pillanatokat az interjúban, például arról, hogy brutális-e a gyermekszegénység (Rónai: igen, Orbán: nem, különben is, jó a pálya, mert javulóban a helyzet, de ez majd egy következő interjúnak legyen a témája), vagy megőrizték-e az értéküket a nyugdíjak (Rónai: nem, mert a bérektől lemaradnak, Orbán: igen, mert nem a bérekhez, hanem a nyugdíjaskosárhoz kell mérni). Hatvanpusztáról, Mészáros Lőrincről, Rogánról, Tiborczról és egyéb, klasszikusan kényes személyekről-ügyekről szó sem volt.

Érdekes volt Orbán nyilatkozói stratégiáját illetve hangulatát figyelni, magához képest halkan, visszafogottan, szinte szerényen beszélt, mintha otthon hagyta volna a Kossuth rádiós látványos, egész nemzetét kioktató magabiztosságát, és ez igazán csak az interjú végén, a focis témánál változott meg, amikor szinte lubickolt, érezhetően oldódott ez a fegyelmezettség. A nyugodtságát talán csak egyszer veszítette el, amikor Rónai arról kérdezte, hogy a „kormánymédia" miért hoz nyilvánosságra tiszás adatokat, ekkor kikérte magának ezt, mondván, „ne tolja rám a kormánymédiát", „ne tegyen felelőssé olyanért, ami önnek nem tetszik, de nem rám tartozik", és utalt arra, hogy eddig nem élt ilyen eszközökkel Rónai Egon, ne is tegye.

Szerencsére az Orbán-beszédekben és nyilatkozatokban kötelezőnek számító témák, mint a háború, Brüsszel, Európa hanyatlása és hasonlók nem nyomták agyon a beszélgetést, magához képest Orbán visszafogott volt ezekben, bár nem hagyta ki azt a jópár propagandaziccert, ami adódott.

Ahogy azt sejteni lehetett, Orbánt nem nagyon lehetett konkrétumokra irányuló kérdésekkel kibillenteni, bármiféle színvallásra vagy titkok elmondására kényszeríteni, így inkább azok a pillanatok lettek érdekesek, amikor a kormányfő elkalandozott az adott témától, és a múltról, vagy épp a nagyívű, rendszerszintű gondolatairól kezdett beszélni.

Megtudtuk például, hogy 2010-ben felmerült, hogy átalakítsák-e a kétharmad birtokában a magyar hatalmi rendszert. Hosszú beszélgetéseket folytatott Orbán „a nagy öregekkel", például Martonyi Jánossal erről. Szóba jött az elnöki rendszer, többféle is, de a Horthy-féle kormányzói rendszer is, de aztán abban maradtak, hogy nekünk a parlamentáris rendszer passzol. Orbán azt mondta, ezt a beszélgetést aztán minden választás után lefolytatták, de már rövidebben, és mindig gyorsan ugyanerre jutottak.

„Mindig asztalon van. Azt javaslom a magyaroknak, hogy ezeket sose tekintsék véglegesen lezárt kérdésnek. Itt és most mi a legjobb a magyaroknak, ezt a kérdést kell feltenni, és ezt a kérdést mindig fel kell tenni.”

Orosz témában is eljutott Orbán a múlthoz. Rónai arról kérdezte őt, hogy az amerikai úttal mintha úgy tűnne, hogy „a nagy anyahajó elkezdett volna fordulni", azaz mintha az orosz kitettséget csökkentve egy kicsit Amerika kötött volna magához minket a mostani megállapodással, üzletekkel. Orbán erre azt mondta, nem kapkodunk, nem rángatjuk a kormányt, nix ugribugri, de „kaptunk lehetőséget, helyzetek vannak, lehetőségek vannak. Kinyílt egy ablak, ez lehetőség, ki kell használni".

Különben is, mondta Orbán, nincs kitettség Oroszország felé (a felvetést, hogy sokak szerint Putyin fogja őt valamivel, elviccelte azzal, hogy mi van, ha ő tud valamit Putyinról, és nem fordítva), a magyar politikai döntésekre az oroszok nem tudnak befolyást gyakorolni. És ezután elmesélte azt, hogy 2008-ig azt gondolta, hogy van értelme annak, hogy a nyugati világ kelet felé nyomuljon, de az ukránok nem tudtak megerősödni, és nem jött létre nyugati egység Ukrajna nyugatosításában. A 2008-as bukaresti NATO-csúcson Amerika támogatta, de Európa nem támogatta az ukrán NATO-csatlakozást. Ott megértette, hogy az expanziónak vége, az oroszok megerősödtek, itt lesznek, nagyhatalmi tényezők lesznek, mondta Orbán. Ezért ment el 2009-ben Putyinhoz, és „asztalra tette a kérdést az együttműködésről":

• 1. Történelmi kérdéseket nem hozunk elő.
• 2. Közvetlen vonal van a két vezető között.
• 3. Évente találkoznak.

Azt is mondta Orbán, hogy 2022-ben majdnem összejött az orosz-ukrán béke, látta is a tervezetet, de az „angolszászok" elkaszálták. Ekkor szerinte úgy döntöttek az oroszok, hogy Donyeck és Luhanszk mellett még két megyét el fognak foglalni, és ezen a területi kérdésen van most elakadva az orosz-amerikai megegyezés, ami miatt tolódik a budapesti békecsúcs is.

Szintén a múltról szólt, amikor Orbán azt mondta, szerinte nem szerette őt az ország többsége 2010-ben, csak a szakértelmük miatt hívták vissza a Fidesz-kormányt.

A kormányfő a vízióiról, döntéseinek hátteréről többször is beszélt. A kegyelmi ügyből kiindulva például elérkeztek oda, hogy Orbán más gondolkodású, mint Lázár, mert Lázárnak a munka számít, ha valaki rosszul végezte a munkáját, akkor „mit akarsz itt csinálni". A Vargával megértőbbnek mutatkozó Orbán viszont várat épít emberekből, azok esendőségével együtt. Orbán azt mondta, közvetlenül nem tudta volna elképzelni, hogy Varga az ő utódja legyen, de ő nem azt keresi, hogy ki legyen „A vezető" a jobboldalon, hanem hogy kik azok, akik vezetőképesek, és majd abból választódik ki a következő két évtizedben az új kormányfő.

Azt mondta még a kegyelmi ügyről, hogy az ítélőképesség hiánya fájt neki, hogy a köztársasági elnök azt hitte, felülbírálhatja a bíróság ítéletét, és hogy két erős oszlopot ütött ki az ügy, Novákra és Vargára utalva.

Matolcsyról, illetve az MNB-s ügyről is kapott kérdést, itt hosszan beszélt arról, hogy erős érzelmi viszony fűzi Matolcsyhoz, rengeteget köszönhetünk neki, többször is megmentette az országot, és segített egy új magyar gazdaság megtervezésében, felrajzolásában, mondta Orbán. Ez egy másik Magyarország 2010 óta, mondta, egy új szerkezetű gazdaság, ütésálló, fejlődésre képes gazdaság. 2010 óta a minden a teljesítményről szól, az adórendszer is, a munkaügyi szabályok rugalmasabbak, sorolta Orbán. Azt mondta, nem lát tisztán MNB-ügyben, felderítés zajlik, és ez nem néz ki jól, „nem azt látom, amit szeretnék". Orbán szerint mértéktartás és méltányosság kell Matolcsy megítélésében, mindenesetre ha kiderül, hogy egy forint is szabálytalanul tűnt el, akkor valakinek szorulnia kell és „annak szoros is lesz".

Magyar Péterről Orbán nem volt hajlandó érdemben nyilatkozni, elismételte, hogy az ő kihívója Brüsszel, és a Tiszát Brüsszel irányítja. Magyarral ezért nem fog leülni vitatkozni, de ez nem jelenti a vita hiányát, hiszen vitatkozik ő eleget Brüsszellel.

A kormányfő beszélt arról is, hogy az az álma, hogy Magyarországot szeretné hitelezővé tenni, amely másnak ad kölcsönt, és nem ő kér kölcsönt. Azt is mondta, hogy azért engedi 5 százalékra a költségvetési hiányt, mert nem akar feladni egyetlen célt sem, amit kitűzött 2002-ben. Lehetne 3,7 százalékos hiányt csinálni, de akkor mit adunk fel? - tette fel a kérdést.

Érdekes volt az a pillanat, amikor azt mondta, hogy ha egy másik ország a magyar állammal akar energiáról megállapodni, akkor ott az MVM, de ha magáncégeket akarnak látni, akkor MOL, ezzel de facto állami cégként kezelve a MOL-t. Aztán rögtön tompított azzal, hogy ő csak kinyitja az ajtót a MOL-nak, „menjetek”.

Azért legyünk igazságosak, nem volt teljesen konkrétumok nélküli az interjú, kiderült például, hogy

• Orbán tudta előre, hogy meg fog tudni állapodni Trumppal a mentességről, aztán egy úgy módosította, hogy „kigondolta", hogy ez meg fog történni.
• a szankciómentesség szerinte addig szól, amíg Trump az elnök és Orbán a miniszterelnök,
• amerikai beruházásokról is megállapodtak, de arról azért nem kommunikált az amerikai külügy, mert ő az elnökkel állapodott meg.
• A pénzügyi védőpajzs több elemből állhat, van, amit a nemzeti bankok használnak egymás között, van, amit a kormányok, legalább 5 módszer van, a szakértők most dolgozzák ki a részleteket, és nincs limitösszeg. Orbán egyszerre állította azt, hogy nincs bajban a magyar gazdaság, és azt, hogy Magyarország az I. Világháború óta mindig bajban van.
• Az amerikai LNG olcsóbb lesz, mint amennyiért most veszik például Katartól, Azerbajdzsántól
• jön a kis- és középvállalkozásokat segítő csomag, 70 milliárdos adócsökkentés jön.
• 2024, 2025 és 2026 mind 5 százalékos hiánycéllal terveződött-terveződik.

Az interjúnak volt pár pillanata, ami a közösségi médiában még biztos nagyot fog menni, például amikor szót tévesztett Orbán, és egy kérdés megfogalmazására utalva a „tegyünk rendet a nyelvben” helyett azt mondta, hogy „tegyünk nyelvet a rendben”, majd javította magát. Vagy az, amikor szinte ráripakodott Rónaira, hogy még nincs vége az interjúnak, de volt egy furcsa közjáték azt illetően is, hogy Orbán a szegénységről beszélve külön vette a cigányokat és a magyarokat, majd utána azt mondta, hogy természetesen mindenki magyar, ők is mi vagyunk, de a szegénységet illetően sajátos csoport.

A beszélgetés végén Orbán azzal búcsúzott, hogy még jön máskor is, ha az ATV nem fogad el külföldről pénzt.