A közrádióban váratlanul megkérdezték a flasztercsávózó Orbán Viktort, hogy mi értelme a nemzeti konzultációnak

Orbán Viktor ezúttal Erdélyben vette fel szokásos, pénteki rádiónyilatkozatát. A miniszterelnök azzal kezdte, hogy pénteken találkozik Ilie Bolojan román miniszterelnökkel, mert meg kell ragadni a lehetőséget, hogy javítsák a magyar-román viszonyt.

Csak a helyszín volt szokatlan, a beszélgetés témája egyáltalán nem. Orbán Viktor az úgynevezett közrádió alákérdezéseitől kísérve az idő nagy részét ezúttal is a Tisza pártnak, Brüsszelnek és Ukrajnának szentelte. A Tiszára onnan kanyarodott rá, hogy beszélt a kkv-knak bejelentett 3 százalékos kedvezményes hitelről, hozzátéve: „mondanak mindenfélét, jót, rosszat a magyar gazdaságról”, de az a gazdaság „nem lehet rossz bőrben”, amely 3 százalékos otthonteremtési és kisvállalkozói hitelt is tud adni, mellette pedig adót is csökkent.

A Tisza bezzeg adót emelne – adta fel a magas labdát a riporter, és ekkor beindult az úthenger. Orbán szerint 35 éve mindig volt egy vita Magyarországon, mert a közgazdászok egy része mindig is magasabb adót akart, utálta a Fidesz által bevezetett egykulcsos adót, „nem túlzok, ha azt mondom, hogy vért hánytak tőle”. Ezek a közgazdászok ugyanis több pénzt akarnak elvenni és újraosztani az emberek között, míg Orbán szerint az a jó, ha az adórendszer egyszerű és az adók alacsonyak. Elismerte persze, hogy „nem minden országban van ez így”, mert például „a skandinávok másfajta népség”, de szerinte nálunk az a jó, ha nem az állam akarja megmondani, mire menjen a pénz.

Ezzel szemben Orbán szerint a Tisza párt egyrészt természetesen brüsszeli utasításra cselekszik, „nekem meg is mondták, hogy a céljuk az, hogy a nemzeti magyar kormányt felváltsák egy Brüsszel-barát, ezért most már ukrán-barát kormánnyal, mert pénzt akarnak adni Ukrajnának, mert meg akarják nyerni a háborút az oroszok ellen”. Másrészt a régi közgazdasági iskolát érzi magához közel, „ők a Bokros Lajos, a Surányi György”. Szóval Brüsszel el akarja venni a pénzt az európai emberektől, de a Fidesz ezt nem hagyja.

„Az alapján, amit mondott, az látszik, és ez az elmúlt években is így volt, hogy a kormánynak nagyon egyértelmű az álláspontja adózási kérdésekben. Ennek ellenére mégis indítottak egy nemzeti konzultációt ezzel kapcsolatban, illetve van mondjuk a rezsicsökkentésre vonatkozó kérdés is ebben. Mit várnak így a konzultációtól, ha ennyire egyértelmű, hogy önök mit kínálnak a magyar embereknek?”

– tette fel ekkor kellően bonyolultabb körmondatban a kérdést az úgynevezett közrádió munkatársa arról, hogy mi értelme így egyáltalán a nemzeti konzultációnak.

Szerencsére Orbánt a váratlanul keménynek tűnő közbevetéssel sem lehetett sarokba szorítani, ha nem tudnánk, hogy a közmédia nem a kormányzati kommunikáció Rogán művek által kézivezérelt kiszolgálója, azt is hihetnénk, hogy felkészült a kemény kérdésre: állta a sarat, és kimondta: őrületes nyomás lesz, hogy járuljunk hozzá az ukrán EU-s tagsághoz, illetve ahhoz, hogy több pénz menjen Ukrajnába, és ebben a „nagy nemzetközi csatában” a konzultáció eredménye megerősíti a kormányt.

Közjáték: Virág elvtárs, ez már az ítélet.

A Tisza „és vegyük ide a DK-t is” nem akar a terveiről beszélni, mondta Orbán, eljutva innen odáig, hogy „ki milyen rózsát szakított, azt szagolja”.

A folytatódó tiszázásban, ukránozásban és brüsszelezésben szó volt még a magyar vidékről és mezőgazdaságról, valamint a Tisza app adatszivárgásáról, mentelmi jogi kérdésekről is.

Orbán szerint mindig volt olyan álláspont, „ezeket általában flasztercsávók találták ki”, hogy a mezőgazdaság, a vidék, a falu elmaradott, túl kell lépni rajta, azt állította, hogy „a Bokros-csomag is csupa ilyen intézkedésből állt”. Szerinte azonban ez magyar történelem és lelki alkat teljes nem ismeréséről tanúskodik, mert „Magyarország nincs falu nélkül, még ha néha a belvárosi betonról így is tűnik”, de ebben az országban amúgy is mindenkire szükség van, „a flasztercsávókra is egyébként”.

Az ukránoknak már „nyakig itt van a titkosszolgálatuk”, ők már „beépültek a magyar szellemi életbe” és persze van pártjuk is, ugyebár, tudjuk, ki. Sőt, az oroszok már a spájzban vannak analógiáján eljutott oda, hogy „az ukránok már az okostelefonodban vannak”. (A Facebookján az ukránok a tiszás spájzban vannak, szóval úgy tűnik, ebben még nincs kijegecesedett kormányzati kommunikáció.)

A mentelmi ügyekről is kapott kemény kérdéseket ám a miniszterelnök! Magyar Péter mentelmi ügye kapcsán azt állította, hogy „ebben az országban mindenki azt mond, amit akar”, ezért azt állítani, hogy „bárkit a véleménye miatt vagy a politikai tevékenysége miatt üldöznek, az (…) a valóságismeret hiányáról vall”. Ilaria Salis és társai az „elmebeteg bajosok, ilyen antifások” minősítést kapta meg, akik „vasrudakkal, meg mindenfajta erőszakra alkalmas tárgyakkal megtámadták, magyar embereket a magyar utcán”, de Orbán mindenkit megnyugtatott: „ezeket egyenként levadásszuk természetesen”.

És a végére jutott egy perc Krasznahorkai László Nobel-díjának is. „Óriási dolog, tegnap meg is ünnepeltük”, mondta Orbán egy, a magyar sikerekről szóló, kicsit zavaros, és természetesen Puskás Öcsit sem nélkülöző gondolatmenet részeként.